Trianon arcai - naplók, visszaemlékezések, levelek

"Kíváncsiak voltunk arra, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia szétesése miként tükröződött, miként jelent meg a hétköznapi emberek életében, mindennapjaiban" - mondta L. Balogh Béni, a Magyar Nemzeti Levéltár és a Libri Kiadó közös kötetének társszerkesztője, a levéltár kutatója.

Szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta: Kunt Gergely – L. Balogh Béni – Schmidt Anikó

...A Trianon arcai című kötet forrásait olvasva azonban éppen ellenkezőleg, arra a következtetésre jutunk, hogy az ember mégis „nyomot hagy” maga után a történelemben. A korabeli naplók, levelek, valamint a később papírra vetett visszaemlékezések és egyéb személyes jellegű dokumentumok mind mind arról tanúskodnak, hogy a múltat a maga változatos hétköznapjaival a személyes források révén is megkonstruálhatjuk. Egy-egy fennmaradt napló vagy visszaemlékezés segítségével megtudhatjuk, miként élt és gondolkodott a szerzője, milyen tapasztalatokra tett szert, hogyan reagált a külvilág Trianon okait és következményeit. Nem egy közülük az érzelmekre kíván hatni, és a politikailag motivált egyoldalúság, a bűnbakkeresésbe torkolló önsajnálat, vagy éppen ellenkezőleg: a mazochista önvád hatja át. Éppen ezért nagyon fontos, hogy Trianonról minél több kiegyensúlyozott szemléletű, érvelő jellegű tudományos és tudománynépszerűsítő mű szülessen, magunk mögött hagyva a mitizáló, romantikus történelemszemléletet. A reális önismeret ugyanis nemcsak az egyének, hanem a nemzetek számára is elengedhetetlen.⁹ A téma viszonylagos feldolgozottsága, tartalmi és műfaji gazdagsága ellenére ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a hazai kutatás e téren (is) adós a hétköznapi emberek perspektíváját, tapasztalatát és értelmezését, gondolatvilágát bemutató munkákkal. Kevés a más – nem politikatörténeti – kérdésfeltevéssel és megközelítéssel dolgozó munka, ezeknek az úttörő vállalkozásoknak a túlnyomó többsége a korabeli menekültkérdésre koncentrál.¹⁰ Nem egyszerű nézőpontot váltani, és az egykori hétköznapi személyek szemszögéből – azaz alulnézetből – is vizsgálni Trianont, amely politikatörténeti fogalomként aligha értelmezhető a társadalomtörténetben. A nehézséget elsősorban az okozza, hogy viszonylag kevés olyan személyes dokumentumot ismerünk, amely ebből a korszakból hétköznapi emberektől származik. Ezek száma nem azért csekély, mert nem lettek volna ilyenek, hanem mert a levéltári (és múzeumi) gyűjtési preferenciákat sok esetben intézmény-központúság és elitizmus jellemzi. Örvendetes módon az utóbbi években ezzel számos közgyűjtemény – így például a Magyar Nemzeti Levéltár és Budapest Főváros Levéltára¹¹ – szakított, és egyre inkább a hétköznapi emberek hagyatékai felé fordulnak, amelyek a múlt mikroszintű tapasztalattörténetét adják. A privát források – egyedülálló módon – az idő személyes megélésének elsődleges dokumentumai.¹² A naplók legfőbb értéke, hogy nem évekkel későbbi „retrospektív perspektívából” készültek, hanem a múlt egyidejű és személyes átélését rögzítik, ellentétben a visszaemlékezésekkel és önéletírásokkal, amelyek a személyes identitás megkonstruálásában játszhatnak elsődleges szerepet...

Faragó Ödön színházigazgató az 1918–1919-es kassai impériumváltásról

...[A] Túl a nagy Krivánon, Drótostót, Tót leány előadásait betiltották. Minden olyan darabot, amely bármily vonatkozásban, ha még rokonérzéssel tárgyalta is a szlovák–magyar népies vonzódást, nem lehetett többé előadnom. Ez súlyos pénztári veszteséget jelentett, mert a közönség szerette ezeket a kedves és ártatlan darabokat. Egy napon az összes hivatali főnökök katonai behívót kaptak a hadtestparancsnokság épületébe. Minden hivatali főnöknek meg kellett jelenni[e]. Akkor még együtt volt az egész magyar hivatali állami apparátus: dr. Fábry, ⁶⁶⁸ az új zsupán⁶⁶⁹ /főispán/ és az összes cseh, francia magas rangú tisztikar megjelent. Fábry fiatal, temperamentumos szlovák ember, kitűnően beszélt magyarul. Beszédében vázolta a politikai helyzetet, és kijelentésének tartalma és lényege [az] volt, hogy az itt élő magyarság és [az] összes hivatalok vegyék tudomásul, hogy a jelenlegi helyzeten többé változtatni nem lehet. Ez többé nem Magyarország, ez már nem Kassa, hanem Košice. Talán felesleges mondanom, hogy – a nagy terem telve magyar vezető férfiakkal – milyen indulat vett erőt rajtunk. Mindenünktől kifosztottan támolyogtunk le a lépcsőn. Senki senkinek nem szólott. Idegenek lettünk egymáshoz. Mindenki szaladt az otthonába. Olyan lett az ember, mintha börtönben élne. Nincs posta, nincs távirat, nincs levél….

Páldi Vilmos felvidéki tanító 1918–1938 közötti feljegyzései

...1918. december 10-ike után, amikor a čsl. [csehszlovák] katonasággal a čs[ehsz]l[ovák] polgári hatóságok is befészkelték magukat, kíméletlen ütemben kezdődött a szlovákosítás. Nyitra város és környéke valóságos haditábornak rendeztetett be, s a tollas kalapú cseh legionárusok⁷⁷⁷ vandál módon viselkedtek a magyarul beszélőkkel szemben. Ártatlan iskolás gyerekeinket lelkiismeretesen figyelmeztettük, nehogy hangosan beszéljenek az utcán a cseh katonák előtt. Ennek ellenére számtalanszor megtörtént, hogy az iskolába jövő vagy onnan távozó tanulóink kezéből a cseh katonák kiragadták a magyar tankönyveket s összetépték. Vagy a magyarul beszélő gyermekeket kegyetlenül elverték. A tanítás azonban az összes nyitrai iskolákban a régi tanerőkkel 1919. május 3-ig magyar nyelven folyt. 1919. február 18-án nagy áldozattal megszerzett čs[ehsz]l[ovák] útlevéllel indultam útra Mária III. éves képzős lányommal, hogy tanulmányát folytathassa. A Párkány⁷⁷⁸–Esztergom közötti Duna-híd Párkány felőli első ívét a csehek néhány héttel előbb fölrobbantották.⁷⁷⁹ A hídhoz érve az útlevélláttamozás- és alapos poggyászvizsgálaton szerencsésen túlestünk. Fölengedtek a hídra. A híd 2-ik íve felé, a rögtönzött deszkapallón kapaszkodtunk fölfelé, de itt ismét cseh őrségbe botlottunk. Itt brutális szidalmazásban részesültünk, s a trágár csehszlovák szavak özönét hála Istennek leányom nem értette. Némán tűrtük a csehek fenyegetését, hogy mindkettőnket a Dunába löknek. …

… A feltámadás felé 1938!

Vágsellye és messze környéke megtelik cseh katonasággal. Vadonatúj čs[ehsz]l[ovák] katonai teherautók, személyautók százai – melyeken még érezzük a friss festékszagot – robognak éjjel-nappal megrakottan, letakart ponyvákkal észak felé. A gabonaraktárakból viszik a magyar búzát… Evakuálás és mégis harci készülődés. A háború réme suhogtatja szárnyait felettünk, de most már mintha ettől a rémtől sem idegenkednénk: várjuk, óhajtjuk… Hiszen velünk van az igazság, velünk lesz az Isten! Idegőrlő feszültség, számítgatjuk a napokat, órákat, perceket, végre megéljük november 2-át! Ma lesz a döntés! Rádiónk mellett ülünk egész nap. Este 6 óra, 1 7, 7, 8, 9 óra, még mindig nincs döntés. Fél 10 óra és szól Budapest 1. Alig akarunk hinni füleinknek. Imrédy miniszterelnök rádión keresztül közvetített szózatát Isten igazságos ítéleteként fogadjuk. Hát igaz? Hazakerülünk? Nem fognak már többé rugdosni, gyalázni, megvetni, üldözni, kenyerünket elrabolni magyar szavunkért, magyar mivoltunkért? Imrédy szavai után szó nélkül térdre rogyunk feleségemmel. Szemünk könnyel telik meg és imádkozunk… Téged Isten, dicsérünk… Hálát adunk az irgalmas Istennek csodálatos kegyelméért. Csoda, nagy csoda történt Szent István apostoli királyunk hathatós közbenjárására. S a nagy csoda áldásának mérhetetlenségét fokozza az a jóleső tudat, hogy három gyermekünk, menyünk, két vőnk s négy fiúunokánk mind-mind valamennyien hazakerültünk! Jóságos szent Istenünk, ennyi jóért el kell felejtenünk a 20 éven át tűrt gazságot, meg kell bocsátani mindazoknak, akik reánk törtek, mert újból itthon vagyunk…

 

⁹ Romsics Ignác: Trianon okai. In uő: A múlt arcai. Történelem, emlékezet, politika. Osiris Kiadó, Budapest, 2015, 363−364. o.

¹⁰ Csupán néhány, újabban megjelent mű: Ablonczy Balázs: Sérelem, jogfolytonosság, frusztráció. Alsó-Fehér vármegye menekült törvényhatósága Budapesten, 1919–1921. Kisebbségkutatás, 2008. 2. sz. 248–260.; Uő: „Lesz még kikelet a Szepesség felett”. Kormányzati befolyás és a menekülthálózatok társadalma a két világháború közötti Magyarországon. In uő: Nyombiztosítás: Letűnt magyarok. Kisebbség- és művelődéstörténeti tanulmányok. Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 2011, 122–158.; Szűts István Gergely: A miskolci optánsok társadalomszerkezeti vizsgálata. In Czetz Balázs – Kunt Gergely (szerk.): Politika és mindennapok. ME BTK Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszék, Miskolc, 2007, 143–165. (A jelenkortörténet útjai 2.); Uő: Vasutas vagonlakók és a MÁV menekültpolitikája 1918–1924. Múltunk, 2012. 4. sz. 89–112.

¹¹ Horváth J. András: Lesz-e múltad Kovács János? – személyes magániratok Budapest Főváros Levéltárában. Budapesti Negyed, 2010. 2. sz. 3–21.

¹² A személyes források műfaji sajátosságairól és az elemzésükhöz szükséges módszertani háttérről lásd például Gyáni Gábor: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvilág Kiadó, Budapest, 2000; K. Horváth Zsolt: Önarcképcsarnok. A személyes emlékezés mint történeti probléma. In Szekeres András (szerk.): A történész szerszámosládája. A jelenkori történeti gondolkodás néhány aspektusa. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2002, 81–103.; Kövér: i. m.; Kunt, Gergely: How Do Diaries Begin? Th e Narrative Rites of Adolescent Diaries in Hungary. European Journal of Life Writing, 2015. 4. sz. 30–55.; Z. Varga Zoltán (szerk.): Önéletírás, élettörténet, napló. Válogatás Philippe Lejeune írásaiból. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2003.

⁶⁶⁸ Pavel Fábry (1891–1959) szlovák ügyvéd, politikus, aki 1918 végén Kelet-Szlovákiáért felelős kormánybiztos, 1918 októberétől pedig Sáros vármegye zsupánja volt. Abaúj-Torna vármegye zsupánjának csak 1919. november 6-án nevezték ki, mely poszton Ján Sekáčot váltotta. Faragó Sekáčra gondolhatott, mivel Pavel Fábry abaúj-tornai zsupánsága idején, 1919 végén már feltehetően nem volt együtt az egész magyar hivatali állami tisztviselőréteg.

⁶⁶⁹ Zsupán = az 1923 és 1927 között fennállt csehszlovák közigazgatási egységek, a zsupák (nagymegyék) élén álló személy, lényegében a magyar vármegye főispánjával megegyező funkció.

⁷⁶⁹ Nyitra (szlovákul Nitra) város Szlovákiában, a nyitrai kerület székhelye, 1918 előtt Nyitra vármegye székhelye.

⁷⁷⁷ Azaz a csehszlovák katonák.

⁷⁷⁸ Párkány (szlovákul Štúrovo) város Szlovákiában a nyitrai kerület érsekújvári járásában, 1918 előtt Esztergom vármegye párkányi járásának székhelye.

⁷⁷⁹ A csehszlovák katonák 1919. július 22-én robbantották fel a hidat, a forgalom 1927-ben indult újra.

Kunt Gergely – L. Balogh Béni – Schmidt Anikó (Szerk.): Trianon arcai. Naplók, visszaemlékezések, levelek. Magyar Nemzeti Levéltár – Libri Kiadó, Budapest, 2018. 468.

Fotó: Libri Kiadó, Fortepan

Fotók: Biller Irén és Faragó Ödön Hennoque tábornok kassai látogatásakor, 1919. (Fényképezte: Josef Polák.) Forrás: Kelet-szlovákiai Múzeum, Kassa (VIII. 905) 289 old., Páldi Vilmos 1918–1938 közötti csehszlovákiai feljegyzései 319 old., A szétdarabolt Magyarország az antant békefeltételei alapján, 1920 Forrás: MNL OL S 167, No. 31. 349 old

 

 

 

További képek