Válaszféle Galántai Csabának a Magyar Nemzetben megjelent írására

Kovács Géza | 2020-09-17

Tudod az utóbbi időszakban a járvány okán s más intő jelek következtében visszahúzódó életet éltem, kerültem a nyilvános megjelenéseket, megnyilvánulásokat. Megértettem, hogy a bölcs belátás többet ér minden más adománynál, vagy ahogy Pangloss mester ajánlotta, inkább a kertemet ápolgattam.

Ám olvasva bölcs és minden személyes sértettséget nélkülöző soraidat, olyan lettem, mint az a bizonyos huszárló, amelyik meghallja a trombitaszót, s máris ficánkol, dobrokol. Úgy éreztem, megszólítva vagyok, még ha névtelenül is, annak okán, hogy óraadó tanára voltam annak a morálisan lezüllesztett, balliberális ideológiát okádó, ifjak lelkét megmérgező oktatási rendszernek, melyről írtál. Olvasva írásodat rádöbbentem, hogy önkritikát kell gyakorolnom, hiszen itt az ideje az önkritika gyakorlásának. Elkerülhetetlen, ha tisztán akarunk állni majd egyszer a nagy igazságosztó trónusa előtt, leszegett fejjel. Ezt a bűnbánatot javaslom minden, akkor velem tanító kollégámnak, barátomnak, az utánunk érkező tanítványokból tanárokká érett társaknak. Mélyen nézzünk magunkba és valljunk színt, ledobva magunkról minden balliberális gőgöt és pökhendiséget, megrontottunk - számításod szerint – 65 ifjú lelket és a balliberális pöcegödörbe taszítottuk őket.

Nem tudom kire gondoltál, amikor arról a „keresztény-nemzeti-konzervatív bűnös szakemberről” írtál, aki a nagy múltú Prágában végzett, s szakdolgozatát a bábszínészképzés problematikájáról írta, aki nem az ő kutyájuk kölyke. Igazán azt sem nagyon tudom már a mai világban értelmezni, hogy mit is jelent a szóhasználatodban ez a túlhalmozott kereszténynemzetikonzervatív halmaz, főleg megspékelve a kutyakölykökkel. Őszintén megmondom neked, én nem találkoztam oktatói pályám során az Egyetemen oktató kutyakölykökkel. Vagy ha arra gondolsz, hogy mi, mindannyian, akik az elmúlt 25 évben ott tanítottunk, valamilyen haveri körnek a kutyakölykei vagyunk, akkor ezt vissza kell utasítanom.

S most értem el levelem lényegéhez. Nem kaptam felhatalmazást senkitől, hogy az érdekében szóljak. Nem kértek meg volt tanártársaim, hogy mentegessem őket, de a nevükben is – bocsássátok meg nekem ezt a kéretlen szószólóságot barátaim! - kénytelen vagyok visszautasítani azokat a mostanság oly divatos szlogeneket, stigmának szánt jelzőket velünk kapcsolatosan, miszerint politikai, ideológiai agymosást végeztünk volna az Egyetemen. Szakmát, technikát, emberséget, morált próbáltunk meg átadni képességeink szerint. Nem kényszerítettünk, kényszerítettem senkit, egyetlen hallgatót sem arra, hogy csak a jobb vagy a bal kezére húzza a bábot. Ezekkel az állításaiddal, bátran leírom, hazugságaiddal, nem csupán minket, volt s jelenlegi tanárokat próbálsz lejáratni, hanem azokat a diákokat is, akiket tanítottunk. Tehetetlen, akarat nélküli pisisnek beállítva őket, akiket folyamatosan meg lehet téveszteni, félre lehet vezetni. Én tiszteltem akkor is a tanítványaimat, s most is becsülöm a tudásukat, akárhol is vannak. S nem gondolom, hogy más tanárok másként gondolkodnának közülünk. Ha az oktatás helyzetének nehézségeiről, az elhelyezés mindenkori megalázó lehetetlenségéről, a megoldandó kérdésekről kívántál volna beszélni, akkor valamit nagyon félre fogalmaztál. Pedig azok fontos kérdések, de nem azon a síkon, ahová terelgetni kívánod a nyájat.

Azt csupán mellékszálként javasolnám annak a derék knk (ez egy rövidítés) szakembernek, akiről írtál, hogy ő is nézzen magába és gondolja végig az elmúlt évtizedeket, hol, mikor, milyen lehetőségeket kapott a szakmától, s ő hogy élt ezekkel. Én bátran állíthatom, ha ugyanarra a személyre gondolunk, próbáltam támogatni az éppen adott pozícióimban, mert nem vizslatom ki knk, s ki bl (ez is rövidítés), és ezt javasolnám neked is. Ezen kívül bátran javasolnám, hogy azt, hogy balliberális, most már egészítsed ki olyan szavakkal, mint marxista, trockista kultúrterrorista, vagy maoista ifjú lélek-megrontó, mert végtelenül elkoptatott, unalmas az, hogy balliberális.

Csaba, tisztelem a tárgyi tudásodat, amiért annyit tanultál, olvastál, kutattál, ám ennek ellenére nehéz szívvel írom le, fektessél néhány órát a tisztes, érdek- és politikamentes emberi kommunikáció tanulmányozásába is! Hidd el, megéri.

Majd elfelejtettem, tapasztalataim szerint az a bábszínházi közeg, amit te régen, talán még ismerhettél, nem hordozza magában a kirekesztést, árokásást, egymás megsemmisítését. Senkit nem érdekel a másik politikai hovatartozása, ideológiai elkötelezettsége. Tiszteljük egymás emberségét, szakmaiságát a velünk s bennünk élő fogyatékosságokkal együtt is, s nem kívánunk ezen a gyakorlaton változtatni.

A mögöttünk érkező fiataloknak pedig azt kívánom, hogy legyenek nálunk jobbak, tisztábbak és bátrabbak!


Üdvözlettel, régi kollégád, Kovács Géza