Báb-tár XXXVIII.

„Az én munkám a mozgás iránti lelkesedéssel kezdődik. A tér és idő animációjával foglalkozom. Úgy gondolom, hogy az emberi test több, mint sejtek és atomok rendszere: emlékek töltik ki. Történetekkel vagyunk teli. A testünk közlekedési eszköz, emlékektől túlcsorduló hordó, ezek az emlékek pedig arra várnak, hogy elmeséljék őket. Néhányukról nem is tudunk. Csak akkor jönnek felszínre, amikor a test mozogni kezd. Többnyire a testünket használjuk önkifejezésre, kommunikációra.” (Duda Paiva)