Révész László László - Serviam

Legyen az sima tapintású ecsetek találkozása a vászon viaszos felületével, avagy egy számítógépes program, Révész László László számára ezek csak lehetőségek széles tárházát jelentik, amelyek segítik az alkotót művészete kifejezésében.

A két egységből álló kiállítás első része a Serviam elnevezést kapta, amelyet újkeletű, 2015-ös festmények alkotnak. A második rész, a vele kontrasztot képező Non Serviam, májusban kerül bemutatásra és a művész 1980-as évekbeli műveit tartalmazza.
A kiállítás témáját Stanislaw Lem “Non Serviam” című összetett szatírája ihlette, ami egy kitalált kutatást boncolgat. Az írás - számos egyéb gondolat mellett - a mesterséges intelligencia határait feszegeti és ezen szimuláció konzekvenciáit, morális dilemmáit taglalja. Révész munkáiban a szimulált lény szabad akarata áll a fókuszban. A lény luciferi teremtményként száll szembe Isten akarátaval és nem szolgál tovább, “Non Serviam”. Az első kiállítás e fogalom ellentétével foglalkozik, szolgalelkű és irányítható karakterek alkotják repertoárját. Azonban ez az alárendeltség is csak szimulaciónak bizonyul Révész leegyszrűsített illusztrációiban, mikor Lucifer engedetlensége megveti magvát a festmény szereplőiben.
Különlegesen szövevényes és kiragadott élettörténetek szemtanúi lehetünk. Megannyi lehetséges perspektívából szemléljük a potenciális, felvillanó fejlemények sokaságát. Egyszerű szimbolika vezeti a szemlélőt egyre mélyebbre és mélyebbre az örök frusztrációtól és szabadulási vágytól fűtött univerzumban, ahol a szereplők testbeszéde ördögi vonzástól fuldokló, elfojtott segélykiáltásokra utal. Révész mindeközben szabad értelmezést bíztosít számunkra, egy örökké változó és beteljesületlen történet formájában.
A festmények provokatív ébresztőként hatnak, miközben felhívják a figyelmet régi, ám még mindig aktuális, meg nem oldott problémákra. Révész László László tehetsége az alkotó odaadásában rejlik, amivel fontos kérdéseket emel a felszínre. Őszinte kompozícióival és komplex kommunikációs technikája segítségével arra ösztönzi a látogatót, hogy elmerüljön a vásznakon megjelenő történet sűrű, olajos hullámaiban. Olyan kontextus nélküli, ismerős csendre lelünk, ami félelmet és veszélyt sugall, ugyanakkor ott rejlik benne a remény és a szabadság üzenete is. Ez a rendkívüli gyűjtemény, címe ellenére, saját életet él és nem szolgál. Nincs eleje. Se vége.

Beke Lili

A megnyitó időpontja: 2015. március 22.

Megnyitja: Hajdu István műkritikus, főszerkesztő

Helyszín: galeria neon - Nagymező 47. II. em, Budapest, 1065

Megtekinthető: 2016. 03. 22. - 2016. 04. 06.