A horvát bábművészet százöt éves évfordulójára - 4. rész - új remények a horvát bábművészetben
A horvát bábművészet százöt éves évfordulójára - 3. rész - fesztiválok, kiadványok
Anna Pravdová – Bertrand Schmitt* beszélgetett Jan Švankmajerrel filmről, szürrealizmusról, mágiáról és beavatásról.
A horvát bábművészet százöt éves évfordulójára - 2. rész - a folyamatosság kezdete
A horvát bábművészet százöt éves évfordulójára - 1 rész - séta a múltban
A Morvaországi Tartományi Múzeum bábgyűjteménye főleg a Morvaországban tevékenykedő bábjátékos dinasztiákhoz és családokhoz kötődik. A legrégibb források a 18. század végéről valók, többségük azonban a 19. század második feléből és a 20. századból származik. A cseh marionettszínház létrejöttét a külföldi vándortársulatok működése ösztönözte, ezek segédeinek soraiból kerültek ki a 18. század második felében az első cseh, illetve cseh nyelven játszó bábosok.
„A fény mellé kell az árnyék, különben az általános ragyogás mindenkit megvakít. A jó mellett szükség van a rosszra, mert nélküle a ‚jóság’ megszűnik létezni, hisz nincs semmi, amihez képest ‚jók’ tudnánk lenni.” (Böszörményi Gyula)
Kivételes képességei gyermeki lényéből táplálkoztak. Neki jóval többet sikerült megőriznie gyerekkori énjéből, mint az emberek többségének. Egyszerre volt művelt és ösztönös, megfontolt és indulatos, bölcs és szenvedélyes. Néhány vonással tudott emberi jellemeket adni mesebeli állatfiguráknak vagy Shakespeare, Bartók, Kodály, Sztravinszkij, Dürrenmatt, Svarc nem bábszínpadra szánt hőseinek.
„A tehetség az egyetlen újdonság, ami valóban új.”
(Borisz Paszternak)
Ez az írás csupán törékeny kísérlet arra, hogy egy olyan bábszínházi alkotó munkásságát próbáljuk meg felidézni, akinek a jelenléte meghatározó fontossággal bírt a 20. század második felében kialakult és megerősödött romániai művészi bábjáték fejlődésében.