Győri Andrea Éva: Hely a táncra, ahol senki se látja

Győri Andrea Éva (1985) a Képzőművészeti Egyetem festő szakán tanult. Bár a festészet mindmáig megőrizte jelentőségét munkásságában, az elmúlt években stuttgarti, dél-koreai, maastrichti felsőoktatási intézményekben és rezidenciaprogramokon kiteljesedő művészetében egyre fontosabbá vált a multimediális szemlélet és az együttműködésen alapuló művészet gyakorlata.

Munkáinak tudományos igénnyel, de a képzelet felszabadultságával és expresszív formanyelv alkalmazásával megragadott témája az emberi test és a tudat egymáshoz való viszonya, amelyet altémákon (intimitás, női maszturbáció vagy a betegség élménye) keresztül dolgoz fel. 2016-ban készült művét, a zürichi Manifestán kiállított Vibration Highway című, szexualitással foglalkozó rajzsorozatát követően a személyes mitológia mind nagyobb jelentőséget kap alkotásaiban: motívumismétléseken és önreferenciális utalásokon keresztül épülő világgá teljesedik, ahol a rítus, a tudatosság és a gyógyulás technikái fontos szerephez jutnak. 

Az acb Attachmentben rendezett kiállítás ebbe a tudatfolyamba, s egyúttal a művészi program módszertanába ad betekintést. A középpontban a művész legfrissebb rajzsorozata áll, amely a „hely" jelenségét és jelentőségét vizsgálja. Olyan helyekét, amelyek nem csupán mentális állapotok kivetülései, hanem személyes életesemények, traumák és remények berendezhető és körülhatárolható terei. Helyszínként megfogalmazott érzelmek és belső küzdelmek; a magány intim porondjai, ahová az ember vissza tud vonulni, ahol táncolni tud úgy, hogy senki se lássa, ahol Istenben tud hinni, ahol varázsolni képes, vagy ahol tigrissé változik…