NKA- Kerámia-konstrukciók

Pázmándi Antal keramikusművész kiállítása a Tatabányán

Kerámia-konstrukciók tér-idő kapukon át

A „KERÁMIA – (NKA) – KONSTRUKCIÓK” című kiállításon Pázmándi Antal a kordiagnosztikai alkotásokban kultúrakritikai és morális kérdéseket vet fel. Alkotói folyamatainak szabadságát az igazság keresése határozza meg. A bemutatott térplasztikák erősen stilizált esztétikai formákban válaszolnak a dementálódó, az önmagát és környezetét felzabáló társadalom problémáira. A szimptómatérképekké formált absztrakt művek a kultúra és a civilizáció betegségének tüneteit páratlan pontossággal ragadják meg. A művész már 80’-as évek elején diagnosztizálta a fogyasztói társadalom betegségeit. Emblematikus alkotásai a gázálarcos próbababa sorozat, a behorpadt, meggyűrt olajoshordó, a "Mindennapi kenyerünk" és "A nagy grillcsirke" című alkotásokban az élhetőséget állítja szembe a végső megsemmisüléssel. Etikai, szociológiai, társadalomfilozófiai felvetéseit sűrűn átszövi a mindenkori rendszer bírálata. A társadalmi mechanizmusok alapvető hibáit már ezekben az években is a javak irracionális megszerzésében - elfogadásában látta. Vizsgálat tárgyává tette a múlandóságot, az emberiség elvesztett álmait s ezeket jellegzetes, közérthető vizuális beszédmódban fogalmazta meg. A művész absztrahált formavilágú műtárgy-együttessel jelentkezett a tatabányai közönség előtt. Az egymás mellett sorakozó, egymással hangulati, gondolati kapcsolatot teremtő térplasztikák páratlan megjelenése magával sodorja a tárlatra látogatókat. A szobrokká formált impressziók egy könnyelmű világ emléklenyomatai. Az NKA konstrukciók futurisztikus, jövőbenéző tájélménye az élet hiányának mementója. A műtárgyak ingatag szerkezete, korrodáló elemekhez hasonlatos színkompozíciója a múlandóságot sugallja. Az elvonatkoztatott formavilágban ráismerhetünk ipari szerkezetek, organikus formák lenyomataira, melyeket a művész egyfajta ősi formarendbe sorakoztat. Az egyes darabok látszólag eltérő elemei kompozícióba szervülnek, végtelen sorozatokat alkotnak, s a húsz kiállított mű megbonthatatlan egységet alkot. A galéria erőtérben robosztusságuk ellenére kecsesen suhannak, akár a hattyúk a tó vízén. Úsznak egy ismeretlen és elérhetetlen távoli világba, a tér és idő határán túlra. Pázmándi Antal olyan jövőbe helyezi el világát, ahol az örökérvényű és időtlen bölcsesség felöleli az emberiséget. A művész azt vizionálja, hogy bármi is volt ez idáig a civilizáció szándéka, innentől az emberiség fejlődése és pusztulása saját kezünkbe került, s el kell döntenünk, hogy Ádám bűnének folytatói vagy a megváltás fáradhatatlan részesei leszünk.

Fotó: M.É.

További képek a galériában

További képek