A 'közöttes' figura- internationales.figuren.theater.festival 2017.

Az 1979-ben alapított, nemes egyszerűséggel csak ’nemzetközi figuraszínházi fesztivál’-nak nevezett dél-német rendezvénysorozat idén már a huszadik alkalommal tett kísérletet arra, hogy megmutassa, milyen lenyűgözően színes korunk élettelen tárgyakat szerepeltető előadóművészetének palettája.

Akárcsak a hasonló léptékben – és ugyancsak kétévente – szerveződő stuttgarti Imaginale (amelyről a tavalyi év elején szintén tudósítottunk az Art Limes 2016. Báb-tár XXI., nyomtatott számában), ez a fesztivál is tíz napba sűríti – még az előbbiénél is nagyobb szabású – programját. Habár az internationales.figuren.theater.festival számára kevesebb, mindössze négy község (a manapság ’Metropolregion’ néven hivatkozott város-együttest alkotó Erlangen, Nürnberg, Fürth és Schwabach) biztosítja a helyszínt, mégis elképesztő mennyiségű anyagot mozgat meg: ezúttal mintegy hetven társulat százharminc előadása került bemutatásra. Mindehhez hozzátartozik, hogy a bajor fesztiválszervezés lényegesen tágabb szelekciós körrel dolgozik. Méghozzá azzal a szándékkal, hogy minél szélesebb spektrumban vonultassa fel az innovatív színpadi produkciók egyre csak duzzadó tárházát, amely a miniatűr papírszínháztól a hagyományőrző bábtáncoltatáson keresztül a legfejlettebb technológiai újításokkal operáló zaj- és fényperformanszokig terjed.

Ariel Doron - Plastic Heroes, https://www.arieldoron.com/

A vállalkozás kétségtelenül tiszteletreméltó. Annál is inkább, mert ez a jelentős eltéréseket mutató technikai apparátussal és érdeklődési fókusszal dolgozó művészeti ág-csoport napjainkban minden korábbinál bámulatosabb változatosságot mutat. A több-fesztivál-az-egyben élményét adó programsorozatot összeállító szervező brigád talán legnagyobb érdeme abban nyilvánul meg, ahogyan ezt a szinte kezelhetetlenül sokféle produkció-tömeget együtt tartani képes: a nemcsak kifejezési eszköztárukban, de témájukat illetően is meglehetősen különböző előadások örvényében az összhatás a meghökkentő sokszínűség ellenére sem válik széttartóvá. Holott olyan, számos esetben interaktivitást igénylő, az előadóművészet határmezsgyéin mozgó kísérleti produkciók, mint a moszkvai Tenj minibuszos Sárkány-Enciklopédiája, a La Trócola Circo újcirkusza (Cserepes [Potted]), a Rimini Protokoll fejhallgatókkal vezetett városi sétája (Remote Erlangen),a  Britt Hatzius Blind Cinema-projektje, Karla Kracht és Andrés Beladiez 6º a semmi alatt [6º below nothing] című, a nürnbergi Kunsthaus-ban berendezett tér-installációja, a libanoni Rabih Mroué ’lecture-performace’-at (A pixeles forradalom [The Pixelated Revolution]) vagy a Miet Warlop néven futó formáció őrületes koncertje (A munka gyümölcse [Fruits of Labor]) mind megfértek egymás mellett.

Karla Kracht & Andrés Beladiez- 6º below nothing - interactive installation, http://zoomwooz.com/

A kortárs báb-, tárgy-, árny-, maszk-, kép- és anyagszínház főbb tendenciáit összegző, akár még a kortárs figuraszínház kézikönyveként is forgatható fesztiválfüzet előszavában megfogalmazott koncepcióból világosan kiderül az irányadó törekvés, amely szerint a felsorolt típusok mindegyike egyazon körbe rendezhető, mégpedig a Konstanza Kavrakova-Lorenz írásai nyomán használatba vett kifejezéssel élve, a „dolgok színháza” [Theater der Dinge] égisze alá. Az összekötő kapocs, vagy ha tetszik, a közös nevező, amire maga a „figuraszínház” szó elterjedt használata is utal, a „figura” volna – jelenjen meg akár egy báb, egy maszk vagy egy hétköznapi használati tárgy, akár a fény, egy projektált kép, egy hang vagy épp egy masina közvetítésével –, amely központi szerepet játszik: mintegy „átveszi” az ember helyét a mű befogadásának centrumában. Ahogyan Silvia Bredenal, a berlini Schaubude egykori vezetője fogalmazott, ez a gyakorta „a másik színház”-ként emlegetett előadóművészeti család, a színházat mint a köztesség [’dazwischen’] helyét, azaz az élet és a halál, illetve az élő és a holt, a szent és a profán, az istenek és az emberek közötti helyet tételezi.

Mila Baleva - M c'est comme aimer, foto: VeroniqueLesperatHequet, http://letasdesable-cpv.org/creation/mila-baleva/

A köztesség, mint szervező erő többnyire a művészeti ágazatok közötti átmenetiségben, vagy ha jobban tetszik, a műfaji hibriditásban (is) mutatkozik. Erőteljes intenzitással jelenik meg a határterületek irányába való elmozdulás, amely végsősoron a műfaji korlátok ledöntése felé halad. Mindenekelőtt a tánc, valamint a képzőművészet elemeinek kölcsönzése, beépítése, ötvözése figyelhető meg (például Mila Baleva táncos kép- és papírszínházában). Ugyanakkor jelentős a digitális médiák mind szélesebb körű alkalmazása is (talán mindenekelőtt Meinhardt Krauss Feigl A második realitás [Die zweite Realität] c. előadását és a brit Tim Spooner elektronikai eszközhasználatra épülő performanszait érdemes említeni).

Meinhardt Krauss Feigl - Die zweite Realität http://www.meinhardt-krauss-feigl.com/

Az aktualitás a témaválasztásában is megkérdőjelezhetetlen jelentőségű szempontnak bizonyul. Noha változatos módokon jelennek meg, mégis határozottan kirajzolódnak a főbb irányvonalak: a háború és az erőszak (Ariel Doron: A látogatási időnek vége [Besuchszeit vorbei]), a szexualitás (Ulrike Quade Company: Mániák [Maniacs]), valamint az öregedéssel járó, valamennyi téren bekövetkező beszűkülés nehézségei és az ezzel való megküzdés lehetőségei korunk társadalmában. Szembeötlő a demencia, illetve a különféle személyiségi-fejlődési rendellenességek iránti fogékonyság a kortárs figuraszínházi alkotók részéről, amit nem egy, az ezen a fesztiválon felvonultatott élvonalból is kiemelkedő munka tanúsít. Többek között a nemrégiben felfedezett, három fiatal színészből álló, maszkokkal dolgozó spanyol Kulunka Teatro ezúttal sem okozott csalódást: az új darab megrendítő érzékenységgel járja körül az időskorban elszenvedett társ-vesztés tragédiáját Magányok [Solitudes] címen. Hasonló problémát boncolgat az amerikai Sandglass Theater, amelynek D-Generáció c. előadásában a színészek a demens idősekként viseltetett bábok ápolóiként vannak jelen [D-Generation: The Exaltation of Larks]. Végül, a bécsi Schuberttheater képviseletében érkező Nikolaus Habjan is súlyos témával lépett színpadra: Friedrich Zawrel harmincas évekre visszanyúló élettörténeti beszámolóját (F. Zawrel – Öröklésbiológiailag és társadalmilag silány [Erbbiologisch und sozial minderwertig]) dolgozta fel bábokkal.

A rendezvény egész légkörét meghatározó internacionalitás mellett természetesen a saját gyökerek, a német bábtörténet érdemei is hangsúlyt kaptak: egyebek mellett a méltán nagyra becsült Roser-örökség. A mester három tanítványának – Alice Therese Gottschalk (FAB Theater Stuttgart), Raphael Mürle (Figurentheater Pforzheim) és Frank Soehnle (Figuren Theater Tübingen) – közös, Wunderkammer: Szemlélődések a csodálkozásról [Wunderkammer – Betrachtungen über das Staunen] címet viselő, elragadó, nagyon ritkán előadott produkcióját is megtekinthette a nagyérdemű.

És ha már a következő művészgeneráció kineveléséről, valamint a mester-tanítvány viszony fontosságáról esik szó, különös figyelmet érdemel az a támogató gesztus is, amely a pályakezdés előtt (gyakran megtorpanva) álló fiatalok elindulásának segítését célozza. Ennek a példaértékű körültekintéssel összeállított fesztiválprogramnak teljes értékű elemei voltak a diák-produkciók; igaz, sajnálatos módon mindössze három oktatási intézmény élt a bemutatkozás lehetőségével. A két német (a berlini és a stuttgarti) főiskolán túli, egyetlen külföldi résztvevő a közép-kelet-európai régióból érkezett: a prágai Előadóművészeti Egyetem Színházi Tagozata állt elő meghökkentően gazdag technikai eszköztárat mozgató szcenikai tanulmányaival (a bábokat Mikoláš Zika készítette, a felkészülés  Marek Bečka docens konzultációs irányítása alatt zajlott). https://www.amu.cz/en

A nemzetközi szereplés csupán egy a – még a tanulóéveiket taposók figyelmébe ajánlott – találkozási alkalmak kínálatából: a közönség elkápráztatásán felül lehetőség nyílik a már elismert művészekkel, rendezőkkel, elméleti szakemberekkel és – nem utolsósorban – az egymással való megismerkedésre is. Az együtt-gondolkodás szándékával létrejövő találkozókon az Erlangen-Nürnberg székhelyű egyetem nagyhírű Színház- és Médiatudományi Intézete is képviseltette magát: a figuraszínházi műfajokhoz a teoretika felől közelítő hallgatók Mélyfúrások [Tiefbohrungen] címszó alatt szerveztek platformot az egyes előadások közös, sok esetben az érintett alkotók részvételével történő kielemzése céljából. Rendkívüli alkalmakká tette ezeket a szeminárium-jellegű összejöveteleket a kortárs figuraszínházi szcéna meghatározó szerepet játszó alakjainak jelenléte.

Megrendezésre került többek között a double szakfolyóirat – általában hasonlóan nagyszabású eseményeken lebonyolított – diskurzusainak soron következő darabja is, amely rendszerint, így most is izgalmas kérdéseket feszegetett: a báb napjaink előadóművészetében betöltött szerepének komplex problematikáját és mindenekelőtt a benne rejlő potenciált állította fókuszába. A kerekasztal-beszélgetés moderátora, Katja Spiess, a stuttgarti FITZ! Zentrum vezetője Ulrike Quade rendezőt, Tobias Prüwer filozófust, Markus Joss-t, a berlini Ernst Busch Színművészeti Főiskola Bábtagozatának professzorát, valamint Kathi Loch dramaturgot kérdezte a bábjátszás kortárs jelenségként való értelmezhetőségéről és ekként gyakorolt, a társadalom nemcsak művészetkedvelő rétegeit érintő hatásairól.

A felsoroltakon kívül olyan nevezetességek engedtek bepillantást munkásságukba – többnyire workshopok formájában –, mint az utóbbi években sikert sikerre halmozó filozófus-rendező, Gisèle Vienne, továbbá a kínai származású, egy ízben már a budapesti Trafóban is vendégül látott Yeung Faï vagy a főként Londonban szociális projekteken is tevékenykedő Hijinx Theatre. Utóbbi legújabb, igen figyelemreméltó Meet Fred című darabját a Blind Summit Theatre társulat közreműködésével hozta létre.

A fesztiválon nagy számban fellelhető koprodukciók – ahogy az a fentiekből is kiderül – gyakran országhatárokon átívelő fáradozások eredményei. A chilei-német El Cuco Project és sok más mellett feltétlen figyelmet érdemel Molnár Gyula utolsónak vélt rendezése (lásd Anke Meyer Molnár 2016-os projektjeit méltató kritikájának az Art Limes Báb-Tár 2016.6. számában közölt magyar fordítását). A csak röviden, Óriásokként elhíresült, valóban zseniális darab, amely ez alkalommal is katartikus állapotba kergette a nagyérdeműt, a Németország-szerte sokak által kedvelt Westflügel néven futó lipcsei befogadó helyszín házigazdáiként is fontos szerepet játszó Wilde & Vogel páros és az osztrák Christoph Bochdansky együttműködésével jött létre a magát ’kibontakoztatási segéd' funkcióban megnevező Molnár Gyula instrukciói mentén (Az óriások törékenysége [Die Empfindsamkeit der Giganten]).

A visszavonulását egyelőre minden elszántsága dacára is hiába tervezgető mester úgy tűnik, sorra kapja a visszautasíthatatlan felkéréseket: ő „asszisztált” többek között a Kaufmann & Co. Georg és Fred – végülis Shakespeare [Georg&Fred – Ein letztes Mal Shakespeare] című darabjához is. A staféta tartós letételének képtelenségét alátámasztandó ugyanezzel a társulattal a napokban újabb bemutatóra kerül sor Berlinben. https://www.schaubude.berlin/spielplan/12/abendprogramm/drei-baertige/

Kaufmann & Co/Molnár und Bettini.:  Drei Bärtige , 2017., foto: Lutz Anthes

(internationales.figuren.theater.festival, 2017. május 19-28. Erlangen – Nürnberg – Fürth – Schwabach)

 

Ezúton is köszönöm az ELTE BTK Hallgatói Önkormányzatának a támogatást, amellyel hozzájárultak ahhoz, hogy részt vegyek a fesztiválon.

 

Főkép: az internationales.figuren.theater.festival 2017. programfüzet

Képek: Charlotte Wilde, Christoph Bochdansky, Michael Vogel- Az óriások törékenysége. 2016., foto: Thilo Neubacher

            El Cuco Projekt  -  My reputation is your guarantee, foto: Anna Lev,  https://elcucoprojekt.com

           Rabih Mroué performing -The Pixelated Revolution, Staatstheater, Kassel, Documenta 13, June 7, 2012.Copyright: ATP/Ibraaz Publishing, 2012.

További képek