Az Anna- báltól a Szent Anna- tóig

A Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület már hagyományos könyvkiadói tevékenysége nyomán egy újabb, Jókai Mór munkásságáról szóló tanulmánnyal, könyveiből ollózott idézetekkel és színes fotókkal mutatja be a magyar romantika elkötelezett írójának barangolásait a balatonfüredi Anna-báltól az erdélyi Szent Anna-tóig.

Ez a könyv látszólag olyan, mint az eddig megjelent Erdély albumok, Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla közös munkái. Hasonló formátum, színes képek sokasága, bevezető és összekötő szövegek, illusztrációk a képekhez, képek a szövegekhez.

Ám most valami más is történt. A kötet tartalmi meghatározója egy író. Jókai Mórnak hívják. Szívesen írnám, hogy a legismertebb és a legtöbbet olvasott magyar író, de ez ma már nincs így. Sajnos. Nem Jókain múlik a dolog, ő nem változik meg soha. Mesél, furfangos hősöket alkot, rettenthetetlen férfiakat, csodálatos amazonokat, szende szüzeket, önfeláldozó ifjakat. Most viszont Jókai olyat tesz, amit eddig még soha. A szerzők segítségével összeköti bennünk Erdélyt és a Balatont. A két szerző arra vállalkozott, hogy a legnagyobb mesemondó segítségével egyszerre látogassunk el az életmű két kultikus helyszínére. Az egyik Balatonfüred. Mindenki kedveli a gyógyváros hangulatát, tájának szépségeit s persze magát a tavat, ezt a hatalmas gyöngyszemet. S vendég lesz az Anna-bálon, a lassan 200 éves társadalmi eseményen. S itt van hozzá Jókai villája, amely elsőrendű célpontja a Füredre érkező látogatóknak. Hiszen itt találkozhatnak magával az Arany emberrel, akit a regényben Timár Mihálynak hívtak, a valóságban pedig Jókai Mórnak. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy az író mellett egy hajdani ifju leányzó is összeköt bennünket. Az első, név szerint ismert Anna-bál szépe egy erdélyi ifjú hölgy volt. 1862-ben Kozma Irma kisasszony vitte magával az aranyalmát. A fotósnak jó szeme van, vagy talán másfajta is egy kicsit, ezért örülünk az album képeinek: hát én még így nem láttam, a Balatont és Füredet. Persze könnyű is a dolga Váradi Péter Pálnak: Jókai szövegei vezették át az egyik csodától a másikig, s ezeket Lőwey Lilla válogatta ki érzékeny lélekkel. És az Anna báltól csak egy ugrás a Szent Anna tó, „Erdély legköltőibb helye”, ahogy az írótól tudjuk. Jókai 1853-ban jut el először Erdélybe, de a utazóként. Műveiben már ott élt e felfoghatatlan szépségek, varázsos história és mesés literatúra földjén. Tudjuk, birtokában volt a nagy, fenséges kifejezéseknek. S amikor találkozik Erdéllyel és az erdélyi emberekkel, még ez az szózuhatag is felerősödik. Egyszerűen nem tudott betelni azzal, amit látott, s amit kapott a székelyektől. Pedig volt tán tízszer is ott fél évszázad alatt. Beleszámítva 1849 számára oly drámai eseményeit. Ha valaki azt hinné, erőltetett ötlet e két tájat egy fotóalbumban összehozni, hadd idézzem Jókait, aki megpillantván a Szent Anna tavat, ezt írja: „ami a hellén költészetnek a Tempe, az Erdélynek az Szent Anna tava.” S amikor először pillantja meg a Balatont és Füredet először 1857-ben, ezt veti papírra: „Magyar Tempevölgy. Mit érthetnék mást e név alatt, mint a Balaton vidékét? Melyik tájrésze hazánknak érdemli meg inkább a Tempevölgy nevét?”

Ezért volt nagyon nehéz Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla dolga, amikor össze kellett kötni, merre járt, mit láthatott Jókai, s mit irt meg ebből a regényeiben. Jókai Mór most kivételes helyzetbe hozta a szerzőpárost. Szembesültek az ilyen típusú művek legnehezebbjével: a kihagyás súlyával. Előttük a sok ezer felvétel és a 100 kötetnyi Jókai. Biztosan lesz, aki hiányolni fog ezt-azt, számára kedves helyszint, történetet, de hát e Jókaihoz vezérlő képes kalauz majd segíti őt a további olvasásban, válogatásban. Jókai nem egy napra szól, hanem egy egész életre.

És ez az album üzen még valami újat. A sorozat eddigi kötetei minket, anyaországbelieket invitáltak Erdély szépségeinek a megismerésére. Most viszont odaátra is szól az üzenet: ha a hazába utaznak, kezdjék az ismerkedést Balatonfüreddel és a Balaton világával. Nem várt csodákban lesz részük!

Jómagam e könyv első olvasója lehettem, még munkapéldány állapotában. Az még a munka volt csupán. De tudtam, hogy ha eljön az idő, s kézbe vehetem Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla Jókai-Erdély-Füred albumát, akkor még sok olvasás, lapozgatás élménye következik számomra. Amelyhez hasonló jókat kívánok az igen tisztelt Olvasóknak is!

 

Főkép: Jókai Mór író – Szobonya Mihály festménye