A megtorlás napja

Hutvágner Éva | 2018-08-13

A színházi nevelési előadások nagyon furcsák kívülről. Kritikusként, azaz egy befejezett (vagy legalábbis a kritika idejére befejezettnek tekintett) művet alapvetően esztétikai szemmel nézve nehéz is mit kezdeni vele. Szakadék húzódik egy színházi nevelési előadás menete, színészi munkája, dramaturgiája, látványvilága és egy – most nevezzük így: hagyományos – előadás közt.

Az Elliot Rodger művéből írt A megtorlás napjáról is elmondható, hogy tökéletesen működőképes színházi nevelési előadás – és mint ilyen, nem várható el tőle, hogy „hagyományos” értelemben is élvezhető előadás legyen. Ez azért van, mert a célközönség és maguk a célok is igencsak meghatározottak. A színházi nevelési előadások nem közönségnek, hanem a(z iskolai) közösségnek szólnak, kérdésfelvetésük etikai vagy morális, a színészi játék realista, a látványvilág pedig nagyon egyszerű, szinte eszköztelen. Kisebb megengedéssel azt mondhatjuk, hogy a szöges ellentéte annak, amit a kortárs színháztól várunk.

A megtorlás napja röviden úgy foglalható össze, hogy adott egy fiatal, 22 éves, kapunyitási pánikkal küzdő, kissé elkényeztetett fiú, Elliot, aki belelovalja magát a lányokkal való ismerkedésének sikertelenségébe, és ezért egy súlyos, erőszakos megtorlást eszel ki. Az előadást egy telefonnal felvett videóüzenet keretezi, amiben vádjait mondja el Elliot, és azzal a szándékkal fut ki a színről a végén, hogy egy pisztollyal vegyen elégtételt valós vagy vélt sérelmeiért. Az előadás teste annak a története, hogy miként jutott el Elliot erre a pontra. Végignézzük gyerekkorát. Az éppen befutó rendező apuka miatt a család Amerikába költözik – itt megismerjük gyerekkori szerelmét, hallunk az iskola és a gimnázium zavaros időszakáról. Elliot nem tartozik a menő srácok közé. Sikertelenségének élménye egyre mélyebb lesz. Végül munkába állásának és felsőfokú tanulmányainak első lépéseit tesszük meg vele, ekkor ér el a kezdő lépéshez: az üzenet felvételéhez és a megtorlás kieszeléséhez.

A Kifordult világom című íráson alapuló A megtorlás napját többször is megállítják a színészek, ekkor kis csoportokban vagy közösen beszélnek a szereplő motivációiról, a cselekvési lehetőségekről, megoldási javaslatokat adnak egy-egy szituációra, amit aztán vagy együttesen, vagy a színészek egyedül mutatnak be. Esetünkben elsőként azt kellett kitalálni és szituációban megjeleníteni, hogy a frissen Amerikába költöző Elliot miért némulhatott meg évekre – míg a második esetben arra kerestük közösen a megoldást, hogy a főszereplő A megtorlás napja című forgatókönyvének mi lehet a története. (És természetesen az előadást feldolgozó foglalkozás is van a meghajlást követően). Külön érdekesség, hogy a történet valós alapokon nyugszik: 2014-ben Elliot Rodger dél-kaliforniában több embert megölt és tizeket megsebesített: az ő 140 oldalas önéletrajzi magyarázata szolgált az előadás alapjául.

A három szereplő színész, Kovács Domonkos, Kurta Niké és Csémy Balázs kimondottan szórakoztató, a formához illő nyitottsággal – annál is inkább, mert a főszereplőn kívül Elliot környezetének összes szereplőjét az utóbbi két színész alakítja. Az előadás kissé didaktikusnak hat, hiszen a főszereplő ellenszenves és motiválatlan – pont ez a didaktikusság az előadás szerves részét képezi. Hiszen látszólag az erőszakos cselekedet felülvizsgálatára és Elliot túlzó, komolykodó és önsajnáltató pózára hívja fel a figyelmet – lehetőséget nyit a közönségnek arra, hogy megoldási javaslatokat fogalmazzon meg a főszereplő és környezete számára. Mindamellett nagyon fontos megjegyezni, hogy az előadás végtelenül játékos, humoros, teli a kortárs iskolások mindennapjait érintő utalásokkal a számítógépes játéktól a telefonos videóüzeneteken át az iskolai életig.

Fotó: Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház