Vádlók és vádlottak

Kakuk Tamás | 2018-09-07

Déry Tibor G. A. úr X-ben című regénye az életmű kiadás darabjaként került a kezembe, és ifjúkorom egyik meghatározó olvasmánya lett. A történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, régen volt, mindenesetre az utópisztikus történet ironikus, filozofikus világlátása egyszerre vonzott és taszított.

Alig jutottam túl az önéletrajzi elemekben bővelkedő esszéregény, az Ítélet nincs, életkoromból adódóan, talán korai olvasásán, a katonai behívóparancs X-be szólított. A helyőrségben, különösen az első hónapokban, a szabadidő kimerült az alvásban, később már konszolidálódtak a viszonyok. Hozzáfoghattam túlélési stratégiámhoz, a lehető legtöbb időt fordítottam az olvasásra, amihez A Befejezetlen mondatot és a Feleletet is leemeltem az alagsori könyvtár polcairól. Ebből is következett, hogy őszinte kíváncsisággal kezdtem el olvasni Reichert Gábor Megfelelési kényszer című monográfiáját, melynek a Politikum és esztétikum összefüggései Déry Tibor ötvenes évekbeli művészetében az alcíme. A szerző az ötvenes évek legnagyobb irodalmi vitájának, Déry Tibor Felelet című nagyregénye körül kialakult politikai és irodalmi polémiájának kor- és kórképét vizsgálja könyvében. Reichert úgy látja: „az 1952 őszén lezajlott vitának nemcsak a névleg megbírált szerző, hanem jóformán a magyar irodalom összes akkori írója ’vádlottja’ vagy ’vádlója’ volt.” Mint írja, „az ötvenes évek pártkádereinek jelentős, mondhatni meghatározó irányító szerepük volt a művészeti és kulturális életben”, ennek az élén a Rákosi-korszak egyik ideológiai kulcsfigurája, a Felelet-vitát generáló Révai József állt. A monográfia kijelöli a regény helyét a Pierre Bourdieu-i „irodalmi mezőben”, górcső alá veszi a társadalmi és kultúrpolitikai közeget, melynek elvárása az írók felé a szocialista realizmus, „egy olyan elképzelt valóságé, amely a szocializmus realitás helyett, annak szimbolikus értékeit mutatja fel a befogadónak” hivatkozik Jevgenyij Dobrenko megállapítására. Reichert árnyalt analízise értéket teremtő kudarcnak tartja a Feleletet, „még ha nem is tekinthető Déry legjobban sikerült művének, méltó, arra, hogy a továbbiakban elmélyült elemzések tárgyává váljék.” A szerző filológiai alapossággal követi a regény sorsának további alakulását, mérlegre teszi a később írt művek viszonyát és összefüggéseit a Felelethez, legyen az novella, filmforgatókönyv, rádiójáték, vagy dráma. „Dérynek az „1955-56-ban írt rövidprózai alkotásai – mindenekelőtt a Szerelem című novellája és Niki című kisregénye – egyértelműen az életmű csúcsteljesítményei közé tartoznak”, s ezekre a művekre a Felelet-korszak alternatív lezárásaként is tekinthetünk. Ez a recenzió nem alkalmas arra, hogy teljes részletességgel kitérjek mindazon szerteágazó megközelítésekre, melyekkel találkoztam a közel háromszáz oldalon. Reichert Gábor könyve, az irodalmi tisztítótűzben időző Déry-életmű új értelmezéseit, összefüggéseit tárja olvasója elé, ezért a Megfelelési kényszer nemcsak a szakma számára lehet izgalmas olvasmány. (Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Budapest, 2018.)

 

 

Portréfotók: Reichert Gábor, Déry Tibor

Reichert Gábor: Megfelelési kényszer (részlet)