Ször(p)fölés a kilencvenes években (és azon túl)

Nem vitás, hogy kisiskolásnak lenni látszólag jó dolog, de bizony annak az életkornak is megvannak a maga kihívásai, mondjuk kiwi vagy indiáncseresznye, s ha tudod a választ, akkor bizony az sem kérdés, hogy a kilencvenes években voltál-e gyerek, különösen akkor, ha azt is tudod, hogy ezeket a gyümölcsöket nem eszik, hanem szörpnek isszák. Vass Norbert Indiáncseresznye című első prózakötete érzékenyen megírt novellák füzére az újra megtalált gyermekkorról.

És milyenek voltak azok évek? Nos, előfordult, hogy olyanok, mint a 12. oldalon olvashatjuk: „Az a sárga zakós ember, akinek a legtöbb pontja volt a tévében, csődöt pörgetett, és nyílt az ajtó, és jött is kantáros nadrágjában a Matyi bácsi be, de nem volt már mérges. Csókolom, köszöntünk neki, ő meg nevetett, és mondta, hogy megint ott felejtette a Roli a vödröt az útban, ő meg felrúgta, ezek a razbórák meg beleestek az autófestékeibe, és hogy ő ilyet nem látott még, mert piros meg kék meg zöld lett a színük, és úgy vergődnek most lenn a szerelőaknában, színesen, és hogy hozott nekünk a lerakatból egy kanna indiáncseresznyét, de mielőtt innánk, menjünk le vele megnézni őket, mert olyan, basszuk meg, a garázs most, mint valami mesefilm, tényleg. És akkor mentünk.” A kevésbé tájékozottaknak szól, hogy a razbóra a horgászok egyik kedvenc kisméretű csalihala, ha éppen csukát, harcsát vagy más ragadozóhalat szeretnének fogni, mondjuk, ezt azért minden vidéki srác tudja, aki pecázásra adja a fejét, s melyik nem teszi ezt, ha a közelben patak folydogál, vagy éppenséggel vadvízi tavacska bújik meg a réten. A vidéki gyerekkor elválaszthatatlan része a pecázás, felnőttesen horgászat, aminek pontos rajzát adja a Sneci, ami nem más, mint a szépnevű széljáró küsz, mely leggyakoribb fogása ennek az életkornak, tekintettel, hogy kishal lévén, seregnyi nyüzsög belőlük a vizekben. Persze, a groteszk, humoros kalandos történetben, mint ahogy a kötet többi írásában is, ott sejlik a felnőttek világa az érthetetlen, de néha megértő valóságával.

A novellák erőssége egyszerűen abban keresendő, hogy valószínűleg életkortól függetlenül, azonnal megnyerik maguknak az olvasójukat őszinteségükkel, lendületükkel és stílusukkal. Vass az írásokkal olyan magánmitológiát teremt, mely nem csak korosztályának, a harmincasoknak szól, hanem egész egyszerűen, mondjuk így, mindenkinek, aki a kilencvenes évek Magyarországán volt gyerek, fiatal vagy felnőtt. Ez a mikrovilág a szerző erős az atmoszférateremtő képességének köszönhetően, mint a másolt videofilmek a tévék képernyőin, megelevenednek, megmozgatják a képzeletet, hogy ezt példával illusztráljuk: „Unalmasabb volt ez az óra most, mint a Hegedűs Bazsi nővérének a Bonay-M kazettáján a B-oldal” (Honvéd), vagy „Nem tarthatott két-három másodpercnél tovább, ami ezután volt, de lelassult akkor valahogy az idő, vagy inkább szétterült. Pont úgy, ahogy a Detti néni fánktésztája szaggatás előtt.” (Kontrás), vagy „A hintázó lányok copfját néztem, ahogy röpült utánuk a szélben, mint a Dicső Erzsike néni menzapénzes papírcsíkjai.” (Szimó). Vass újra „rátalál” gyermekkora beszélt nyelvére, a mondatok központozásával, szerkezetével, a névelők használatával, és az így rekonstruált remek mondatok szabadon futnak, mint az írásokban a biciklikerekek, ezzel is fölerősítik a már említett magánmitológiát, melynek üzenetei tárgyaikban korosztályosak, de levehetők azok számára is, akik életkoruk okán nem merültek el a Mortal Kombat számítógépes játék elméletében. De persze, különösen figyelmesnek sem kell lenni ahhoz, hogy kiérezzük az írásokból, hogy gyerekkori játék egyenlő az élettel, vagyis komoly dolog, ahol kell, hogy legyen becsület, közösség, szolidaritás. Az egymást követő novellák akár regényként olvashatók, már csak azért is, mert a könyvet nemigen lehet letenni, mivel szórakoztató, mulattató és természetesen, nagyon is komoly.

Az önéletrajzi elemeknek köszönhetően szöveg rétegződései a valódi életmozaikokból épülnek egymásra, a vidéki kisváros minden kellékével, a családi házas falusias kerülettel, a tizenhármas csuklósbusszal, kerékpárokkal, a légpuskákkal, macskákkal, kutyákkal, verebekkel, az otthonokhoz, az iskolákhoz, a sportklubhoz, a játszóhelyekhez köthető szülők, edzők és felnőttek villanássszerű pontossággal megrajzolt alakjaival. A jugoszláv háború és a bombázások közelsége, a közeli amerikai bázissal, ami munkalehetőségen kívül, a ügyeskedésekre is alkalmat nyújt az ott dolgozóknak, hogy a rögvalóság is megjelenjen az amerikai hadsereg túlélő csomagjának barna papírba csomagolt csokijának ízében. A fejben lejátszott számítógépes játékok idejében csak a tehetősebb szerencsésebbeknek van otthon kompjúterük, ezért a gyermeki akarat más módon, a játékleírás bebiflázásával jut el a vágyott meseországba, hogy aztán kiderüljön, az sokkal tágassab és színesebb, mint a monitoron megjelenő, szülinapi zsúron rövidke időre ajándékba kapott számítógépes világ. (Vass Norbert: Indiáncseresznye FISZ / Apokrif Könyvek, 2019)

Vass Norbert 1985-ben született Kaposváron, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán történelem és kommunikáció szakán 2009-ben végzett. Az egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájában folytatta tanulmányait, ahol a nyolcvanas évek hazai punk- és underground zenéjét, illetve annak állambiztonsági megfigyelését kutatta. Kisprózái, versei, tanulmányai, valamint könyv- és kiállításkritikái 2009 óta jelennek meg különböző online és print felületeken. Hallgat című esszékötete 2016-ban került a könyvesboltokba, 2018-ban Móricz Zsigmond ösztöndíjat kapott, az Indiáncseresznye az első novelláskötete.

További képek