Zöld az élet aranyfája - mai mesék a 70 éves Mórától

Olyan igazi, békebeli, keménytáblás, zöld vászongerincű színes mesekönyvvel ünnepli 70. születésnapját a Móra Könyvkiadó. Huszonnégy jónevű kortárs szerző írta meg a saját mai meséjét tizenkét illusztrátor közreműködésével - a zöld jövőért; ahogyan a tematikus kötet alcíme mondja.

Ez lesz az a kor, amikor: A kukák világgá mentek; legalábbis Mán-Várhegyi Réka kötetcímadó meséjében. A tűzpiros betűk úgy kunkorodnak a borítón, hogy már látjuk is, amint a kukák döcögve vagy négy keréken fölkerekednek és elindulnak egyet pihenni – mert már nincs több dolguk.

Mind a huszonnégy mese a környezetvédelem, a környezettudatosság, a fenntarthatóság jegyében született. De ezek egyelőre csak gyakran használt – már-már elcsépelt – szavaink. Jelek – miféle jelentéssel? Például azzal, hogy a születésnapi mesegyűjtemény közösségi finanszírozásban jelent meg, hogy - mint vonzó könyvtárgy - viseli a klímasemleges termék pecsétjét. Külcsín és belbecs egymást feltételezi. Azon túl, hogy ez a „zöld vállalkozás” önmagában is üdvözlendő, a kötetnek azok a meséi igazán jók (de ez természetes és törvényszerű), amelyek túllépnek a programon, amelyekben/ből „nem lóg ki a lóláb”; így aztán – nem annyira paradox módon – ezek teljesítik be a legszebben magát a programot is.

Reneszánszát éli a mese, népszerűek a meseterápiák, sorra jelennek meg a tematikus mesekönyvek, válogatások is. Nem csak gyerekeknek, sőt. De hát a mese eredendően nem gyerekműfaj. Egyfelől (újra)tanuljuk a mesét, másfelől bízunk a mesékben – és ez jó. Mert akkor – legyen szó akármilyen meséről -, abban bízunk, hogy kisebb-nagyobb történeteink végül mégis csak jóra fordulnak. De a viszony meg is fordítható: a mesében mindig valami alapvetően „emberi” nyilvánul meg, az ember – együtt és külön-külön - a történeteiben, a történetei által létezik.

A népmese - és a mélyben talán az összes igazi mese, legyen bármilyen eredetű, típusú - a „minden egész eltörött” előtti teljességre apellál. Ezért is izgalmas (meg fájdalmas és reménykeltő), hogy a Móra Könyvkiadó mesekönyvet szentel a zöld jövőnek. És ki mást lehet és kell ebben az ügyben megszólítani, ha nem a gyerekeket. Bár a mesében az is jó, hogy eleve minimum két jelenlévőt feltételez: egyet, aki mondja (olvassa), és egy másikat, aki hallgatja-befogadja a mesét. Ebben akár a generációk egymásra utaltsága is benne rejlik. Másfelől meg, a teljességen innen és túl, nincsen mese föloldandó konfliktus nélkül. Konfliktus pedig van: a Föld túlterhelt, szól a vészharang. De hogyan lehet megértetni a tétet a gyerekekkel? (Valószínűleg könnyebben, mint sok esetben a felnőttekkel. És akkor arról nem beszéltünk, hogy vannak, akik tudják, mit és hogyan kellene csinálni – csak nem csinálják. De mindez messzire vezet. Talán majd ők – a másképpen tudatos felnőttek – is kézbe veszik előbb-utóbb ezt a könyvet.)

A Móra Könyvkiadó születésnapi kötetének történetei felkérésre születtek. Szép – és a műfajhoz, a tematikához is illő -, hogy a szerzők több generációt képviselnek: elvégre a Föld nevű bolygó mindannyiunké. Tizenkét női szerző van – és tizenkét férfi. Minden bizonnyal ez is tudatos döntés volt, részrehajlás nélkül: így nyilvánul meg a nemek közötti egyensúly. Az egyensúly visszaszerzése, megteremtése: ez minden mese tétje. A tartalomjegyzékben minden mese mellett ott a korosztályi megjelölés: 6+-tól 11+-ig. A „plusz” pedig nagyon komolyan azt jelenti, hogy felső korhatár nincsen.

Tíz pluszos a nyitómese: Krusovszky Dénes Morten Nordensson haza akar menni című meséjében Beton Gyuszi, az egykori nehézsúlyú bokszbajnok cirkuszi alkalmazottként egyszer megszegi a munkaköri kötelességét: ahelyett, hogy elvinné délre, szabadon engedi a rozmárt, bizonyos Morten Nordenssont, a tapasztalt artistát: hadd pihengessen azon a vidéken, ahol született, a tengerben. A nyitómese egyrészt eltalálja azt világos, pontos, derűs, a befogadót partnernek tekintő hangot, amely tulajdonképpen az egész kötetet jellemzi. Másrészt azért sem lehet véletlen, hogy ez a történet az első, mert benne a mesék – és a mesék működésének, továbbadásának – természete is megfogalmazódik. Van valaki, akinek Beton Gyuszi elmeséli ezt a „régi”, boldog-szomorú történetet; és ez a valaki nem más, mint az, aki most elmeséli nekünk (ágról ágra, szájról szájra). Ráadásul megbújik benne, a szerkezetében a Propp-féle mesemorfológia által föltárt működés: a normáknak ellenálló főhős elindul – és a tiltás ellenére véghez viszi, amit véghez kell vinnie. A világ egyensúlya helyre billen. Jó utat, Beton Gyuszi, jó utat, Morten Nordensson! Jó utat, olvasó.

A második mese – Zalka Csenge Virág: A király és a tündérrókák – nyilvánvalóan őrzi a varázslatot (már a hatévesek érzik, értik): ugandai népmese nyomán született. De több, különben ízig-vérig mai mese is megőriz valamit a varázsmesékből, amelyek megoldásai egyszer akár tudománynak minősülhetnek. Tóth Kinga például föltalálja Petázt és Nellát, a két nagyétkű szemét-, avagy műanyagfalót (11 éven felülieknek). Dóka Péter zöld cicák képében mutatja be a szemétzabálókat, akiknek sikeréhez szükség van egy világmegmentő kislányra is. A mesék többsége nemcsak a varázslatban bízik, hanem a rációban, a tanításban is: hogy az ember, a halandó és halhatatlan, okul és tanul. És például egyszer majd (…majd…most!) nem termel annyi szemetet. Mészöly Ágnes meséjének mélyéről – Tazara hercegnő és Jemma, a delfin – Andersen kicsorbult teáskannájának árnyéka tűnik elő: az újrahasznosítás, újjászületés körforgásában. Molnár Krisztina Rita (Morzsák, hangyatojások, mákszemek) azt a kínzó dilemmát feszegeti, amelyről olyan sokat olvashatunk: az egyes ember, legyen bármilyen körültekintő, végső soron annyira keveset képes hozzátenni a bolygó életének megkönnyítéséhez. Mert mi a szelektív hulladékgyűjtés az óriásüzemek károsanyag-kibocsátáshoz képest. És mégis.

Száz szónak is egy a vége: ebben a kötetben is azok a legjobb, „legigazibb” mesék, amelyek titkos átjárókon eleven kapcsolatban vannak a nagy, közös mesekinccsel. (Mert a mélyben voltaképpen minden mese egyforma. Minden mese másképp egyforma.) Amikor Propp a mesék feneketlen kútjába nézett, a mélyben a mítoszt pillantotta meg. Ezért törvényszerű, hogy a születésnapi könyvet Pacskovszky Zsolt csodálatos meséje, A virágvadász zárja (nyolc éven felülieknek). A történet patyolattiszta, sűrű és áttetszően finom szövetén egyszer csak átüt a bibliai teremtéstörténet (a távolból néhány angyal és Borges üzen). A virágvadász: apokrif. A könyvek könyve – a Móra születésnapi könyvében. Az utolsó emberpár – vagy az első. Ki kóstol bele az almába?

De Ottlik Valencia-rejtélye nyomán azt is mondhatnánk: az univerzum fölrobban – az univerzumnak van még egy dobása.

Amikor a kukák világgá mentek – Mai mesék a zöld jövőért. Móra Könyvkiadó 2020, Budapest. Szerkesztette: Ughy Szabina. A könyvtervet készítette: Hitka Viktória