Gondolatok a KarpArt nemzetközi művésztelepről

A mezőmadarasi KárpArt művésztelep művészeti vezetőjének, POSTA MÁTÉ festőművésznek összefoglalója a nemzetközi alkotóműhely 2021. évi munkájáról.

A KárpArt neve önmagáért beszél. Célja, hogy az anyaország és az elcsatolt területek kulturálisan újra egymásra találjanak, megosszák tapasztalataikat, művészi intencióikat. A művésztelepek legfontosabb céljának a találkozásokat tekintem. Sokkal inkább egymásra tudunk hangolódni 10 nap zavartalan együtt alkotásban, mint egy-egy kiállításon, eseményen ahol csak futólag köszöntjük egymást. Látjuk társainkat munka közben, szemünk előtt születnek meg a művek, ami egy titokzatos folyamat, melybe csak kevés embernek van lehetősége betekintést nyerni. Érdekesek és tanulságosak az esti beszélgetések, akár parázs viták is, melyből mindannyian tanulhatunk valamit. A felsorolt szempontok fokozottan érvényesek a nemzetközi művésztelepekre, hiszen – a különböző korú művészek okán – nemcsak időben, de térben is szélesebb a horizont.

 

 

 

 

 

 

 

A magyarság speciális helyzetben van, hiszen nem sok ország mondhatja el magáról, hogy minden irányban szomszédos önmagával. De a globalizációnak - sok káros hatása mellett - nagy előnye, hogy a jogi határok sokkal inkább átjárhatóak, mint néhány évtizeddel ezelőtt, és az erőszakos szétszakítás nem távolította el véglegesen a magyarokat egymástól. A helyben megélt valóságból fakadóan tapasztalataink eltérőek, de ez a sokféleség nem gyengíti nemzeti identitásunkat, az összetartozás megélését. A művésztelepek találkozások tehát, amiből most bőven volt részünk és remélem, hogy mindenki feltöltődve, új élményekkel gazdagodva tér haza. Köszönet illeti ezért a szervezőket, a Vidékjáró Alapítványt és a Pro Ruris Egyesületet, akik lehetővé tették, hogy a KárpArt nemzetközi művésztelep létrejöjjön, továbbá Szepes Hedviget és Miglinczi Évát a névsor összeállításában nyújtott segítségért.

 

 

 

 

 

 

 

A Felvidéket Füzik Szilvia és Méry Beáta képviselte. Füzik képein expresszív tájak gesztusos megformálása látható, melyen a természet nagysága jelenik meg oldott, festői nyelvezetben. Szilvia lélektájaknak nevezte munkáit, melyek nem konkrétan tárgyias formában, absztraháltan tárulnak a szemlélő elé. Méry művein a tradicionális kultúrák, sokszor a primitív népek formavilága köszön vissza. Megjelenésükben a dekoratív jelleg uralkodik. Sok esetben szőttesekként megjelenő, elsőre nyugalmat árasztó munkáit ha közelről nézzük, rengeteg figura népesti be, ezáltal – akárcsak a németalföldi mesterek munkái – hosszú szemlélődésre késztetik a nézőt. Az emberiség problematikája, a társadalom és a transzcendencia jellemzi műveit, nem véletlen, hogy a Mezőmadarason készített képein a templom vertikális tömege, és az emberfolyam horizontális kiáradása, mint ellentétes kiterjedések realizálódnak.

Kárpátaljáról Kulin Ágnes dolgozott velünk. Munkáiban központi szerepet kap a kéz, ami egy rejtett önarcképként, önvizsgálatként jelenik meg, mint a művész saját keze, az alkotó munka legfontosabb kelléke, egyszersmind az emberiség civilizálódásának elengedhetetlen feltétele. Mivel nincs két egyforma kéz, legalább olyan személyes, mint az ember arca. Kezünkkel összetett mozgásra vagyunk képesek, ezért sokféle lelkiállapot elmesélhető az ábrázolásán keresztül.

A Vajdaságból két alkotó vett részt a művésztelepen, Lak Róbert és Sárkány Balázs. Lak munkáiban a formálódás folyamata kap főszerepet. Arcai az alakot öltés, kifejlődés, akár jellemfejlődés, és az ehhez kapcsolódó installáció, egy fatöredék a növekedés, gyarapodás, majd az elmúlás szimbólumaként jelenik meg. Ezt erősíti a fehér ág és a fekete, elszenesedett fa kontrasztja is, ami az élet körforgására is utal. Egyfajta életfaként is értelmezhető. Sárkány a helyi motívumból, a művésztelep helyszínéül szolgáló ház kerítésének kiemeléséből és átértelmezéséből indult ki. Az egymásra vetített pozitív negatív felületek montázsszerű, színes, ritmikus játéka adja a képek feszültségét, ahol az archaikus népművészeti forma egy újszerű ábrázolásmódban oldódik fel.

Erdélyből két művész kapott meghívást, Horváth Levente és Fazakas Barna. Horváth munkáin a vidéki táj és az archaikus vidéki élet sajátos, panteisztikus felfogásban köszön vissza. Egyfajta color field festmények ezek. Egy korábban készített videó munkája mutatja leginkább művészi attitűdjét. Egy vidéki tanyát ábrázoló festmény a négy őselemmel érintkezik, majd a tűzben el is pusztul, jelezve, hogy a természet erői és az átörökített hagyomány és tudás az, ami állandó, minden más pusztulásra van ítélve. A tradicionális életforma nemcsak képein köszön vissza, de ügyes íjász-tudásában, a székely viccek alapos ismeretében és kifinomult furulya játékában is megmutatkozik. Utóbbiból kaptunk egy kis ízelítőt a művésztelepi kiállítás megnyitóján is. Fazakas képein az organikus természet és a kicsit technicista geometrikus ábrázolás egymásra vonatkoztatása érhető tetten. A telepen készített munkáinál a földből kiálló gázvezeték szigorú geometriája áll kontrasztban a fakerítés esetlenségével vagy a táj természetes változékonyságával. Megjelennek asszociatív elemek is, a bokor, ami inkább egy ökölbe szorított kézként jelenik meg, vagy egy fa, ami sokkal inkább egy bot fölött lebegő golyóra emlékeztet.

 

 

 

 

 

 

Magyarországról két művészt kértem fel, Dóró Sándort és László Dánielt. Dóró főként Drezdában él és alkot, de gyakran tartózkodik Magyarországon is. Sokáig a Block csoport tagja volt, de többek között a Mamű társaságnak is rendszeres kiállítója. Nem először voltunk együtt művésztelepen. A kiállított munkái a „Láda köztársaság” sorozatának folytatása. Érdekessége, hogy a ládák előlapjai valós ládákról származnak, rajtuk a tartalmukat jelölő címkékkel, de a láda teste csak térbeli illúzióként meg van festve, így a sík papírmunkák trompe-l’oeil szerűen térbeli hatást keltenek, és szabadon, különböző alakzatban installálhatóak. László neve nem ismeretlen a művésztelepi világban, akár résztvevőként, akár szervezőként van jelen. Sok helyen állandó vendég, és az általa irányított Bartók 1 Galériában a különböző művésztelepeknek biztosít kiállítási lehetőséget. Művésztelepi munkái a szabadban készülnek, az adott tájat, vagy a jellegzetes környezet ragadja meg virtuóz festőiséggel.

 

 

 

 

 

 

 

Az alkotó munkában én is (- Posta Máté -) részt vettem, a kiállított munkám a Vanitas címet viseli. Az elmúlást egy korhadó fa ábrázolásán keresztül jelenítem meg. Az elkészített munkákból Kolozsvárott a Szabók bástyájában rendeztünk kiállítást. Örömmel dolgoztam együtt művésztársaimmal, és remélem szakmai pályafutásunk során még sokszor lesz alkalmunk TALÁLKOZNI.

Tovább a galériába

Fotók forrása: László Dániel, Füzik Szilvia, Sárkány Balázs, Méry Beáta

További képek