Csomótündér eltévedt Nagyváradon

Ozsváth Zsuzsi | 2015-10-11

A II. Fux Feszt – Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválján október 5-10. között a 6 nap alatt 14 bábszínház produkciója volt látható a Fekete Sas palotabeli Árkádia Bábszínházban, illetve a nemrég felavatott Szigligeti Stúdióban.

2015. október 6., kedd

Hét fő Fux

 

Sziasztok, kedves emberek!

Nem akármilyen hétfőre virradt ám október ötödike, ugyanis a II. Fux Feszt első napjaként került be idén a 2015-ös év jeles napjai közé. Megkezdődött a bájos bábos hadjárat Nagyváradon!

Reggel a Szigligeti Színház Lilliput Társulatának bemutatója kezdte a menetet Két mese a hársfa alatt című előadásával. Délben már a debreceni Vojtina Bábszínház gyűjtötte nézőközönségének az egészen alacsony gyerekeket.

Sokáig kérdéses volt, hogy a nyírbátori Szárnyas Sárkányok előadása megtartható-e, hiszen egész délelőtt esett az eső. (A két évvel ezelőtti Fuxon is hasonló körülmények várták a Sárkányokat Váradon, hiába, úgy látszik a sárkányszárnyak valahogy beleakadnak a felhőkbe és úgy húzzák magukkal egészen idáig.) No de a Kegyes Vízanya megkegyelmezett nekik és nekünk, mert délutánra elállt az eső és kellően felszáradt ahhoz, hogy Szent György szembeszálljon a sárkánnyal a Holnaposok szoborcsoportja előtt.

Ezután mindenki szépen átvonult a Szigligeti Stúdióba megtekinteni Vitéz László és az elátkozott malom fergeteges történetét a kaposvári BábSzínTér jóvoltából, Pályi János közvetítésében.

Amúgy izgi népek lelőhelye a Fux Feszt. A gyerekek tüneményes beszólásokkal tarkítják éppen azt, amit néznek (előadásokra gondolok), a felnőttek még tüneményesebbek. Tobzódunk a művészekben. A Vojtina Bábszínház, a Szárnyas Sárkányok, a BábSzínTér, a kolozsvári Puck, a szatmári Brighella Bábtársulat és a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház egy része már mind itt vannak és régi sztorikat mesélnek, vagy épp újakat élnek meg.

A hétfő este meglepetése Szabó Balázs (szerény személyem gondoskodott arról, hogy ne tévedjen el a városban), aki nagy örömünkre elvállalta, hogy – ha már megnézte a két mesét a hársfa alatt, amelynek zeneszerzője -, egy zártkörű barátkozós este keretén belül egyszálgitáros hangulatot varázsol nekünk. Na, ez pont így lett, azzal a különbséggel, hogy gitárja nem volt, de hegedűje igen és – nincsenek véletlenek – a Szárnyas Sárkányoknak pont volt egy kongájuk meg furulyájuk, sőt, Szukits Évának a Szigligeti Színházból még egy hegedűje.

És bumm, így lett ebből spontán örömzenélés úgy két órán át a Szigligeti Stúdióban. Aztán pedig usgyé fel egy emelettel fennebb a Moszkva Kávézóba, hogy ott folytatódjon a mulatság, mely csak az Isten tudja, meddig tartott még.

Talán még most is tartana, ha nem aludtuk volna át magunkat a keddbe.

 

2015. október 7., szerda

Puck és Brighella avagy egyszerűen kedd

 

Szóval ott hagytuk abba a tegnapot, hogy belealudtunk a mába. Kedves kedd, jó reggelt. Kedves bábnép, szintúgy!

Ma szerda van, de én most a tegnapi napról írok. (Sikerült már mindenkit totál összezavarnom?) 

Szóval ott hagytuk abba a tegnapot, hogy Puck és Brighella, miután jól kialudták magukat, ráébredtek arra, hogy aznap előadásuk van. Puck megrázta magát és előadta, mi is volna, ha ő lenne Mátyás király.

Erre Brighella - a hivatalos megnyitó után - keletebbre vette az irányt és a japán cseresznyevirágos népmesék nyomdokaiba lépett – megfelelve azért az európai ízlésnek is. Elnézvén ezt Puck, gondolatban csodás tájakra tévedt, és gyakorlatban meg is mutatta mivel múlatta ott az időt: a mi az élet értelme rokon-kérdéskörével, amely a hol a világ közepének bizonyult.

Na, ezek után már – és a napi második adag krumplipüré hússal kombináció után – csak egy küldetés maradt hátra: mindent megbeszélni a szakmai megbeszélésen! Így is lett. Sőt, még egy úgynevezett könyvbemutató is végbement, hisz mindent megtudtunk a Drámai mesék négy kötetéről. (Azért ajánlott el is olvasni.)

De hogy ne felejtsem szavam, gyorsan le is írom: Seres Lajos bácsi, rangidős nagyváradi bábszínész is jelen volt a beszélgetésen. Mesélt ő művészéletről és humoros sztorikból sem volt hiány. Egy este neki kevés lett volna előbányászni a közölnivalókat (pedig még a szatyorba előkészített régi fotóit is otthon hagyta), de biztosan találkozunk még vele a hét folyamán. Érdemes.

Az ezt követő események, azt mondom, maradjanak meg magunknak és egymásnak. Minden másra ott a következő nap. Ami ma van.

 

(Kérdeztem már, hogy sikerült-e mindenkit totál összezavarnom?)

 

2015. október 8., csütörtök

Verstől versig szerda

 

A szerda csak egy szerda – mondaná a Kispál nóta. Mi nem mondjuk. A Fuxon minden nap különleges: szerdán a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház és a mi fiaink, a Lilliput Társulat lépett színpadokra. Reggel Mátyást koronázták királlyá "szángyörgyi" cimboráink, délben verstől versig barátkoztunk Kányádi Sándorral költői színpadképek és ökrök környezetében; délután pedig szintén egy nagy költőményt* vert – rendkívül szórakoztató módon – a fejünkbe a Lilliput kalapácsa.Vacsora után szakmai előadáson vettünk részt, Nagy Kopeczky Kálmán meséről és mítoszról szólt nékünk vala és megtudtuk, hogy Mátyás történetét amúgy tökéletesen belőhető asztrológiai képlet alapján ÍRTA meg az a valaki, akitől a nép amúgy tuti nem szájról szájra terjesztette tovább a...mesét. Merthogy ahhoz túl koherensek a különböző, gyűjtött változatok, hogy csak úgy, szájhagyomány útján, ennyire ne változzon a sztori forgatókönyve. Na, én sajnos ezt nem tudom olyan szépen leírni, mint ahogy Kálmán elénk adta. Aki nem hiszi, járjon utána.

Én most idáig tudom a történetet.

*költőmény = újmagyar összetett szó

2015. október 9., péntek

Szürke urak és vásárhelyi egyetemisták


… A negyedik napon pedig bémutattatott a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem hallgatósága az egybegyűlt nézőségnek. (És megújíttatott vala az ékes magyar nyelv esmént.) Jöttek is az egyetemisták szép számmal, vásári játékokra csődíték befele a népet (kenyér helyett csak cirkuszt kaptak). Később már kézzel lábbal mozogtak a színpadon és csinálták a bábszínházat, amely kortárs fiatalokról (de volt azért bezzegazénidőmbennéni is) szólt és azok kritikus kortárs viselkedésmódjáról.

Az esti, stúdióbeli előadásuk már finom, költői hangvételt ragadott meg – és nagy, rongyos papírokból gyűrték-csavarták nekünk az evolúciót. 

Vásárhely úgy jött Váradra, mint Mohammed a hegyhez, merthogy csütörtökön még az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház is tiszteletét tette nálunk: Momo lopott nekünk időt egy előadás erejéig. Vagy szürke urak voltak, akik nem is olyan szürkék?

Na de a Fux Feszt minden, csak nem időlopás. Remélem ezt tapasztaljátok ti is. Ugyan az idő előre haladtával szépen lassan esünk szét így csütörtök végefele, hiszen reggel nyolctól az éjjel tizenkettőig elhúzódó szakmai beszélgetésekig és alatt sok víz lefolyik a Körösön. És még nincs szombat este! Ám de kemények vagyunk, hogy belénk törik a rockzene és csináljuk a fesztivált, mert a műsornak folytatódnia kell és egyéb ilyesféle közhelyek. 

 

Most pedig menjünk fel a Moszkvába. 

 

2015. október 10., szombat

A Fux-frekvencia

A Fuxon nincs hétköznap és nincs hétvége. Nincs hétvégehangulat, sem izzadtságszagú hétköznapok. Inkább mintha az egész Fux egy saját idővel rendelkező hét-közbe ragadt volna, amely egy önmagában, mindentől függetlenül létező világ. Olyan világ, amelyet azon emberek részhalmazai alkotnak egy lebegő egésszé, akik egymáshoz hasonlatos frekvencián mozognak bizonyos aspektusait tekintve szívük legközelebbi vonzáskörében. Művészetet csinálni rohadt nehéz. 

Szóval nem is kap kiemelt helyet a pénteki nap a Fuxon belül. Mert lehet, hogy valakinek a hétfő is ugyanolyan péntek volt, mint másnak a szerda. De azért elmondanám, hogy a pénteki nap hogyan alakult. 

Akkor elmondom. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház társulata valószínűleg rocksztár minőségbe emelkedett az egészen alacsony gyerekek körében, hiszen a reggeli Apakaland című előadással őrületes üdvrivalgást váltottak ki belőlük. Délután a Csomótündér segítségével próbálták megoldani apu és anyu szétválásának ügyét. A temesvári blokk között még az Aladdin egy különös változata is megtekinthető volt a helyi román Trupa Arcadia  előadásában.

Nos. Jóllehet, előzőleg azt állítottam, hogy nincs abban semmi különös, hogy péntek van. Hát, volt. Például a Szigligeti Társulatnak (értsd: emberileg embereket mozgató színészek alkotta csoportosulás művészetcsinálási célzattal) pont aznap volt bemutatója. Aztán mit ad Isten, pont volt annyi hely, hogy a Fuxos társaság – ha még nem nézett volna elég előadást a héten – beüljön a Buborékok bemutatójára. Nos, beültünk. Aznap el is maradt a szakmai megbeszélés, hiszen a buborékos protokol-gyüli és a mi szakmai összegyűlésünk helyszínileg nem volt kompatibilis egymással, de azért szép vegyület alakult ki. 

A művészet nem húzza össze magát. 

Mi kell melegítsük egymást.

 

2015. október 11., vasárnap

Táborvégi hangulat és díjeső

 

Pont optimális időtartam ez a hat nap a végelgyengüléshez. Szombat az utolsó fuxos nap és úgy érzem, ledőlök a székről. A levegőben táborvégi hangulat gomolyog és kicsit összeszorul a szívem, mert ez egy jó hét volt.

Ma még négy előadás vár ránk: a Budapest Bábszínház Tíz emelet boldogságot hozott le magával Nagyváradra, Temesvár ereje teltében van, hiszen ma is játszik még egy Hétfejű tündért, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház Cókmókot, a morgolódó szekrénymanót mutatja be, a díjkiosztás után pedig a hibátlan Hamupipőkét adja elő a kecskeméti Ciróka Bábszínház.

Várjunk csak, díjkiosztás! Ó, igen. A Fux Feszten versenyprogramban is részt vehettek az ezt bevállaló társulatok, bábszínházak.  Szóval délután öt óra van és Botházy-Daróczi Réka, a nagyváradi Lilliput Társulat művészeti igazgatója – Czvikker Katalin, a nagyváradi Szigligeti Színház főigazgatója társaságában - felszólítja a zsűrit, hogy nevezzék meg díjazottjaikat. A pedagógus zsűri élén Pető Csilla meg is nevezi: választásuk a kolozsvári Puck Bábszínház gyerekbarát Ha én lennék Mátyás király… című előadásra esett. A gyerekzsűrinek, valamint az őket “gardedámozó” Simon Judit újságírónak a színes és szórakoztató Csomótündér tetszett a legjobban, így az ő díjukat a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház csapata viszi haza. Ez a Csomótündér tudhat valamit, mert a szakmai zsűri a legszebb látvány díját is neki ítéli, átadja Kozsik Ildikó. A legjobb alakításért járó, avagy „a legtöbb, egy négyzetméterre eső legjobb alakítások” (idézem Zsigmond Andreát) díját a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház Verstől versig című előadása kapja. No és a sorban következő utolsót, a legjobb előadásnak járó nívódíjat pedig Horányi László közli és mi, a Lilliput Társulat kapjuk A helység kalapácsa előadásért, mert a zsűri szerint tényleg minden klappolt benne – zene, színészi játék, bábmozgatás, dizájn stb. Ezúton is köszönjük Petőfi Sándornak a hozzájárulást!

A díjkiosztás után pedig a Hamupipőke zárja a II. Fux Fesztet, bár ezt már említettem a másik bekezdés végén. Tényleg elképesztően kreatív előadás, aki teheti, mindenképp nézze meg!

Én tehát le is zárnám ezt a bejegyzést.  Meg most úgyis koccintunk. És vége van. És hiányozni fog.

 

Két év múlva találkozunk. Addig pihenjetek.

Csapó.

 

PS: Ezt még azért nézzétek meg. :)

 

 

Fotó: Miglinczi Éva, II. FuxFeszt - Dudás Levente és Bíró Márton

 

Ozsváth Zsuzsi a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput társulatának irodalmi titkára.

 

Tovább a galériába

Tovább a galériába

További képek