„ a budapesti Kafka” - Varga László grafikusművész, illusztrátor (1930-2020)

„..fogadjunk el mindent, viselkedjünk súlyos tömegként.” (F. Kafka)

2020-ban a járvány alatt hunyt el Varga László grafikusművész, akinek szinte egész életében tevékenysége fókuszában volt Franz Kafka irodalmi életművének vizuális megjelenítése.

Varga László 1930-ban született Mosonmagyaróváron. 1955-ben építész diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Az ötvenes években kezdett el grafikával foglalkozni, 1962-óta szabadfoglalkozású grafikusként dolgozott. Készített plakátot, számos könyvillusztrációt és egyedi grafikát. Az 50-es években elsősorban a szabad asszociációk, szürrealisztikus témák foglalkoztatták. A grafika műfajának szinte minden területével foglalkozott, munkájának sokoldalúságát jelzi a számos fotó, fotómontázs, kollázs, tusrajz, kalligráfia, amelyekhez installációk, plasztikák is társulnak. Művészete a dada, a pop-art, a szürrealizmus, a koncept-art, a posztmodern és az egzisztencializmus sajátos vegyülete. Alkotásait az ötvenes évektől folyamatosan láthatta a közönség egyéni és csoportos kiállításokon, itthon és külföldön egyaránt. Már munkásságának kezdetén kapcsolatba került Kafka világával, s e találkozás egy életre szóló hatást tett rá. Először művész-baráti körben Szabó Lajos olvasott fel Kafka műveiből, de Tábor Béla és Hamvas Béla is sokat foglalkozott e különös irodalmi életművel. Varga László alkotásainak legkarakteresebb része Kafka műveinek sajátos világához kapcsolódik. „Varga László Kafkát nem illusztrálja, hanem ezt a szorongató és elidegenedett, magányosságra utalt világot atmoszférájában képes megidézni” - írja Feledy Balázs.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A 80-as évektől kezdett intenzíven a különféle Kafka értelmezésekkel foglalkozni, különös tekintettel az 1983-as Kafka évfordulóra, s ezt követően számos önálló kiállítást rendezett ebben a témában. Utolsó kiállítása 2019-ben a Gaál Imre Galériában szintén főként a Kafka illusztrációkra épült. Kafka iránti elkötelezettsége nem csupán az író műveiről, hanem az alkotó emberről is szól, aki hivatalnokként élte mindennapjait, s tapasztalta meg a világ abszurditását. Ahogy Pilinszky János megfogalmazta: „Úgy éreztük Thomas Mann beszél a korról, és kiderült, hogy Kafka.” Erre hívja fel a figyelmet Varga László is az író munkáinak folyamatos újraértelmezése során. Kafka illusztrációinak számtalan variánsa ismert egy-egy témát többféle módon is megjelenített. Méreteiben is különlegesek ezek az illusztrációk, hiszen a kisebb, megszokott formátumtól egészen a monumentális kompozíciókig találkozhatunk velük.

Szepes Hédi így foglalta össze művészetének fő vonásait: „Varga László grafikáiban is expresszív erővel jelenik meg a jelképes, a valóságos és az irracionális. ….olyan illusztrációkat készít, hogy megcsendül bennük az alapmotívum, a valóságos tartalmat a láttatás mesteri megfogalmazása veszi át, a tárgyak, a figurák titkos értelmet kapnak. A grafikák teli vannak a legnagyszerűbb gondolatokkal, ezeket újra meg újra elmondja, variálja őket, mint egy elszabadult zenei motívumot.” Olyan sajátos szimbólumrendszert hozott létre, mely a kafkai világ képi megjelenítője ugyanakkor nagyon is aktuális és korszerű, hiszen a jelen vizuális sztereotípiáit keverte a múlt beágyazódott motívumaival. Gál Jenő (Evzen Gal) irodalomtörténész, a Prágai Károly Egyetem oktatója,  korábban évekig a budapesti Cseh Kulturális Intézet igazgatója, így fogalmaz: „…azokból a képekből és grafikákból, melyeket az évek során több alkalommal is volt lehetőségem újra és újra látnom közös rendezvényeinken, már elsőre is ugyanaz a nyersesség s egyben visszafogottság, kíméletlenség és kedvesség, tragédia és irónia, nagyság és esendőség fogott meg, mint Kafka műveinek első olvasásakor. Végre Kafkára vonatkoztathattam Kafkát. Számomra Varga Laci a budapesti Kafka.”  A művész halála után a Kafka illusztrációs sorozat egy reprezentatív része a Pesterzsébeti Múzeum gyűjteményébe került.

További képek