Kozma Lajos, a multitalentum

Ma is lehet újat mondani a multitalentumként tisztelt Kozma Lajos építész-grafikus-iparművész-tanárról. Ez volt a konklúziója a Kozma Lajos – újratöltve című konferenciának, minikiállításnak- és adattár-előzetesnek, amely új megvilágításban mutatta be az alkotó életművét.

Több menetben, ajándékként kerültek a gyűjteménybe az adattárban lévő Kozma-művek – mesélte Marosi Eszter az Iparművészeti Múzeum főosztályvezetője, aki részleteket olvasott fel a levelezésekből, amelyek főként Kozma Lajos és Kaesz Gyula évődő, szeretetteljes barátságáról szóltak, melyek  Lukáts Kató hagyatékból jutottak a múzeumba. Megállapította: személyiségét, egyéniségét jól tükrözték írásai: visszahúzódó, szótlan emberként ismerték őt, de levelezéseiben a Kaesz-házaspárral huncutnak,  humorosnak, néhol pajzánnak tűnik. Sokszor úgy szignálta: Kozmácska, Kuzmicsek vagy Kozmicsek.

Megmaradtak az egymásnak írott verseik is (itt Lukáts Kató szintén becsatlakozott ebbe), akárcsak a levélváltásai a Kner-családdal. Dolgozott nyomdájuknak,  az I. világháború alatt, a fronton kapcsolatban maradt például Kner Izidorral, valamint Imrével. Rendszeresen tudósította őket, hogyan szeretné megvalósítani a különböző megrendeléseket.
A művészettörténész nemcsak a levelezést mutatotta be, hanem ex libriseket, szigneteket, sörcímkéket, bankjegyeket, részvényeket, bélyegeket, tervrajzok, illusztrációk, reklám felületeket, melyek Kozma sokoldalúságát tárták fel.  Ezek közül említésre méltóak a Floris cégnek készített csomagolóanyagok, és a tussal rajzolt reklámok. Floris Frigyessel 1919-ban ismerkedett meg Kozma, aki a Tanácsköztársaság alatt a művészeti direktórium tagja volt, ezért később feketelistára került, nem kapott megrendeléseket. A remek üzletember, Floris Frigyes sietett a segítségére, és adott neki megbízást. Kozma megújította, és európai szintűre emelte a cég csomagolását azzal például, hogy a dobozokba bélést helyezett, az egyesével csomagolt bonbonokra zárócímkét tervezett. A Floris cégnek készített design jócskán túlélte Kozma Lajost, az 1970-es évekig használták.
A portálok sokasága köthető hozzá, az Apostol patikáé a József körúton, a Mauthner-Magé a Petőfi Sándor és a Rottenbiller utcában. Családi házak és luxusvillák tükrözték munkáit. Belsőépítészként ugyancsak óriásit alkotott, modern konyha- és lakásbelső-sorozata Marosi Eszter szerint ma is érvényes és használható lenne.

Az Átrium filmszínházban olyan összetett feladatot kapott, hogy nemcsak az elegáns mozi terét, hanem az egész házat, a lakásokat, a teljes lépcsőházat, az ajtókat, de még a rajtuk található számokat, valamint a névtáblákat is ő tervezte.

A bútorgyűjtemény főmuzeológusa, Horányi Éva előadását két restaurálási eredménnyel kezdte. Az egyiket, pontosabban az Iparművészeti Múzeum két Kozma székét mutatta be a helyszínen lévő minikiállításban. A Magyar Belsőépítész Egyesület és a Trianon Kutatóintézet jóvoltából újították fel a bútorokat, és a konferencián lehetett látni először teljes pompájában a székeket. A muzeológus-történész beszámolt egy üvegablakról, amely a Kígyó utcában található. A berendezést Simon Béla fogorvos lakásába tervezte Kozma 1930-ban. A professzor hosszú évtizedekig élt itt, majd a fia és az ő családja ápolta tovább az enteriőrt, amely iparművészeti védettséget kapott. A védettség nehéz státusz a benne élő családnak. Bár évek óta mindent megtettek, hogy közel száz év után is mutassa korabeli mivoltát, az üvegablak állapota erősen leromlott az elmúlt évtizedekben. Simon Gábor professzor és felesége harcok árán és családi összefogással érte el, hogy a parádés üvegablak megújuljon. Fűri Judit restaurátor és munkatársai  vállalták el az ablak restaurálását. Horányi Éva főmuzeológus ezt követően Kozma Lajos – kevéssé ismert – csőbútorairól emlékezett meg. 1928-ban készített magának rajzasztalt a sokoldalú művész, majd a Kígyó utcai fogorvosnak íróasztalt és forgó karosszéket. A jó kialakítású, stabil, csővázas modellt a 30-as évek második felében előszeretettel alkalmazta, amikor stílust váltott, a „Kozma-barokkot” egy modernebb stílusra, a Bauhausra cserélte.

A restaurált Kozma székek
A csővázas bútor Breuer Marcell nevéhez köthető, aki 1925-ben Vaszilij székkel robbant be. Ez a bútortípus abban az időben megmozgatta majdnem minden valamirevaló bútortervező fantáziáját. A forgó karosszék Charlotte Perriand-nak, Le Corbusier közvetlen munkatársának egyik első bútorterve volt, amelyet a saját párizsi lakásába tervezett 1927-ben. E széktípus  a stuttgarti Der Stuhl című kiállításon jelent meg. Nem bizonyított, de valószínű, hogy Kozma Lajos járt ezen a tárlaton, láthatta ezt a széket. Ez adhatta az ihletet az új stílushoz. Szó esett még az 1933-as budapesti Thonet tavaszi lakberendezési kiállításról, ahol Kozma Lajost és Kaesz Gyulát kérték fel arra, rendezzék be az enteriőrt. Mindketten egyedi bútorokat terveztek erre az alkalomra.

A Havas villa  Ruszti út felőli oldal. Forrás: Fény és forma c. album (Vince Kiadó)/ eredeti fotó: Seidner Zoltán

Az alkotó építészetében fordulópontot jelentett a Havas-villa 1931-es tervezése – Havas Ernő építési vállalkozónak. Bár nagy sikere volt az épületnek, Kozma barátja, Füst Milán nem éppen kicsattanó örömmel fogadta. Egyik tárcájában azt írta róla: „Csak csontváz, hús nincs rajta. Csak a szerkezet - mindenütt szerkezet. Ez az egyszerűség már pokolian unalmas. Ez őrjítő, itt ha egy kis szivarhamut leejtesz, már baj van. A tisztaság protestálása a zagyva tisztátalanság ellen." Ez valószínűleg nem ingatta meg barátságukat. Füst Milán felesége, Helfer Erzsébet remek üzletasszony volt, ő nyerte el az epeda (bútoroknál használt rugórendszer) magyar forgalmazásának kizárólagos jogát, így Kozmának lehetősége volt s előszeretettel alkalmazta az epedát a bútorkészítésben.

Az esemény ötletgazdája és szervezője Bedő József, papírrégiség szakértő és műgyűjtő volt, a program a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával, a Magyar Belsőépítész Közhasznú Egyesület és a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ társszervezésében valósult meg. Az Iparművészeti Múzeum részéről Marosi Eszter, az adattár vezetője és Horányi Éva történész-muzeológus tartott előadott, a minikiállításba az Iparművészeti Múzeum intézményünk kölcsönzött néhány műtárgyat a 75 éve elhunyt művésztől.

A konferenciáról: Iparművészeti Múzeum

További képek