Németh János 90
„A művészi kifejezés nem lehet őszinte, ha nincs összefüggésben a művész vagy mester lelki alkatával. Ki vagyok? Fazekas, keramikus, szobrász? Legyek csak mester, kézműves! Az utolsó fazekas! Megtisztelő, hiszen a görögök is csak azok voltak." (Németh János)
NÉMETH JÁNOS Kossuth-díjas keramikus, szobrász, a Nemzet Művésze 90. születésnapja alkalmából rendezett jubileumi tárlat.
A kiállítás megnyitója: 2024. március 16-án 17:00 óra
Helyszín: Városi Hangverseny- és Kiállítóterem- Zalaegerszeg
Köszöntőt mond: Balaicz Zoltán Zalaegerszeg Megyei Jogú Város polgármestere, Dr. Kostyál László művészettörténész, a Göcseji Múzeum tudományos igazgatója
A kiállítást megnyitja: Sára Ernő tervezőgrafikus, a Magyar Művészeti Akadémia Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozat vezetője
A megnyitón közreműködik: Farkas Ignác Jászai Mari-díjas színművész, rendező, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház örökös tagja, Bogányi Gergely Kossuth-díjas és Liszt
Ferenc-díjas zongoraművész, valamint Bognár Szilvia népdalénekesnő.
NÉMETH JÁNOS életrajz
Németh János ősi gerencsér családból származott. Neves kályhásmester nagyapja, Németh Gábor Pápáról költözött Zalaegerszegre 1884-ben, és itt nyitott családi műhelyt, ahol fiaival együtt készítette messze földön keresett termékeit. Színvonalas munkájáért a Millenniumi Kiállításon 1896-ban ki is tüntették, később Malonyay Dezső írt róla A magyar nép művészete című közismert könyvében (Bp. 1912, IV. kötet 337–344.). Fia, id. Németh János az ő műhelyében dolgozott két testvérével együtt.
A későbbi művész 1934. március 16-án látta meg a napvilágot, húga néhány évvel később született. Első élményei iparos családjához és az üzemben dolgozó munkásokhoz kapcsolódtak. Gyermekként élte át a II. világháborút, majd azt követően a családi műhely államosítását, mégis természetes volt számára, hogy folytatja a tradíciót. Még nyolcosztályos gimnáziumba járt szülővárosában, 1952-ben érettségizett a Zrínyi Miklós (1950 előtt Deák Ferenc) Gimnáziumban. Nem volt kiemelkedően jó tanuló, ezért a középiskolát követően egy évig inaskodással kereste kenyerét. Innen 1953-ban az Iparművészeti Főiskolára vezetett az útja, ahol Gádor István és Borsos Miklós voltak a mesterei, utóbbi jellegzetes és bölcs személyiségéről, lényegre törő útmutatásairól mindig különösen nagy szeretettel emlékezett meg.
1956-ban főiskolai növendékként részt vett az október 23-i tömegmegmozduláson, azonban a további forradalmi események már csendesebb szülővárosában érték. 1958-ban diplomázott, de a főiskola ösztöndíjával (amivel kosztot-kvártélyt is kapott) még egy évig az intézmény falai között maradt. Hazatérését követően a családi üzemből kialakított Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalatnál helyezkedett el, és ezzel szemben, a Mártírok útján volt első önálló műhelye is. Hamarosan megrendezte első kiállítását a Göcseji Múzeumban (1961), melyet diplomamunkájának bírálója, László Gyula nyitott meg.
Első sikereivel párhuzamosan családot alapított. Felesége, Valera Mária 1963-ban adott életet Tamás fiuknak, akit öt évvel később Tímea követett. A művésztanári pályát választó, szintén keramikus Tamást egy betegség következtében sajnos viszonylag fiatalon elvesztették szülei, a családjával Svájcban élő Tímea ötvösművész lett.
A művész erőteljes formákra koncentráló, rusztikus, a népművészetből kiinduló stílusa, a részleteket fazekaskorongon készítő munkamódszere már korán kialakult. Eleinte gyakran használt színes mázat, a későbbiekben munkásságában egyre inkább előtérbe kerültek a csupán agyagmázzal ellátott alkotások. 1960-ban készítette első köztéri alkotását a balatonföldvári általános iskolába, majd 1965-ben a következőt a Szombathelyi Gyermekotthonba. 1970-től már egymást követik szabadtéren álló alkotásai és beépített muráliái. Harkányfürdő, Budapest, Zalaegerszeg, Helsinki (SF), Szombathely, Nagykanizsa, Kecskemét, Új Delhi (IND), Canberra (AUS), Ljubljana (SLO), Krosnó (PL)… hosszan folytathatnánk sorát az elmúlt évtizedekben alkotásai által díszített határainkon inneni és túli településeknek, intézményeknek.
Ízes kisplasztikáit, domborművekkel díszített, vagy önmagukban is figurát mintázó korsóit, festéssel vagy plasztikusan dekorált táljait, szellemesen narratív reliefjeit egyéni és csoportos kiállítások tucatjain mutatta be a közönségnek. Mostanig mintegy nyolcvan önálló tárlatot rendezett, kiemelkedik közülük a budapesti Műcsarnokban 1976-ban, a Mannheimi Reiss-Museumban 1989-ben, a ljubljanai Commerce Galériában 1997-ben, a krakkói Magyar Intézetben 2006-ban, valamint a budapesti Vigadóban 1988-ban, 2002-ben, és 2016-ban rendezett retrospektív tárlat. A zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2010 óta állandó kiállításon is megtekinthetők alkotásai. Művészetét rangos díjakkal és kitüntetésekkel ismerték el: Munkácsy-díj (1970), Érdemes Művész (1978), Zalaegerszeg Város Díszpolgára (1994), Gádor István-díj (1996), Pro Arte Hungarica-díj (2005), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2008), a Magyar Művészeti Akadémia tagja (2012), Kossuth-díj (2014), a Nemzet Művésze (2014).
Az alkotómunka mellett jelentős közéleti aktivitást is kifejtett. A Magyar Alkotóművészek Egyesülete (korábban: Művészeti Alap), valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége mellett 1971-ben, Faenzában a Nemzetközi Kerámia Akadémia is tagjai közé választotta. Tagja volt a Zala megyei művészeket tömörítő ZALA'ART Egyesületnek (1987-1992), majd a Vitrin Kortárs Képző- és Iparművészek Társasága Egyesületnek (2006-tól). A szakmai mellett a társadalmi közéletnek is aktív szereplője, alapítója a Zalaegerszegi Városvédő Egyesületnek (1989) és az Együtt Zalaegerszegért Egyesületnek (1998), tagja a Pro Zalaegerszeg Kulturális Egyesületnek (2015) és a Pannon Írók Társasága Egyesületnek (2016-tól).
A gyökerekhez való ragaszkodás Németh János esetében egyértelmű, technikai téren jelképesnek is tekinthető. A jelkép az ősök bölcsességére utal, amit mindig elismer, tisztel, felhasznál, ápol, és lehetőségei szerint kiegészít. A nagy művészeti korszakok számos jellegzetes megoldását is felsorakoztató szellemi kincsestára alapvető rétegét a népi kultúra alkotja. Göcsej föld- és erdőszagú, titkokat rejtő, legendákkal átszőtt dombjainak népművészete és hitvilága, az itt lakó emberek generációk hosszú során át felhalmozott életszeretete és bölcsessége. Németh János elleste tőlük természetességüket, közvetlenségüket, jelképeiket. Megtanulta, hogy rohanó, a tűnő időt megragadni egyre kevésbé tudó világunkban is vannak állandó értékek, amelyek felettünk állnak.
A művész lelkületéhez közel áll a göcseji embernek a hétköznapokat átszövő vallásossága. Megfeszített Krisztusai, Madonnái, szentalakjai nem elvont misztikájú, anyagtalan – és ezáltal elérhetetlen – lények, hanem az életben nagyon is jelen lévő, vaskos, súlyos figurák, akik „szentségük" dacára együtt élnek, lélegeznek, izzadnak, adott esetben szenvednek az egyszerű emberekkel. Nélkülöznek minden arisztokratizmust, természetes közegüket a parasztok közelében találják meg, akik rendes körülmények között az anyagukul is szolgáló földet megművelik. E vallásosság a teológusok sokszor dogmatikus hitének csupán távoli, az ősi hitvilág elemeivel átszőtt, a transzcendencia köznapi megtapasztalásain alapuló lecsapódása, amely azonban generációk hosszú során át az emberi élet szilárd vezérfonalának bizonyult.
A népi ihletésű alap, valamint a korongolt elemekből – hengerekből, kúpokból, félgömbökből, karikákból és metszeteikből – való építkezés állandó, a fenti elemek érvényesülésében azonban hangsúlyeltolódások figyelhetők meg. A korai pályaszakaszában alkalmazott többszínű máz-használat az idők során visszaszorult, és az anyagszerűség hangsúlyozása mellett az alkotások árnyalására is alkalmas fedő-agyagmáz alkalmazásában állandósult.
Németh Jánost méltán tartják sokan napjaink egyik legjelentősebb magyar keramikusának, szobrászának, kiemelve, hogy iskolát valószínűleg nem teremt. Az ő hitelessége egyedi és egyszeri. Életútja, szakmai értékei túlmutatnak önmagán, bárki tanulságára szolgálnak.
Az életrajzot összeállította: Kostyál László Phd, művészettörténész [2016]
_________________________________________________________
Életrajzi adatok
Zalaegerszeg, 1934. március 16.
Tanulmányok
1944–1952: Deák Ferenc (1950-től: Zrínyi Miklós) Gimnázium, Zalaegerszeg
1953–1958: Iparművészeti Főiskola, Kerámia szak, mesterei: Gádor István és Borsos Miklós
Munkahelyek
1959–1969: Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalat, szakoktató
1969–: szabadfoglalkozású művész
Művészeti szervezeti tagság
1958–: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (korábban: Művészeti Alap)
1959–: Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége
1971–: Nemzetközi Kerámia Akadémia
1987–1992: ZALA'ART Egyesület
2006–: Vitrin Kortárs Képző- és Iparművészek Társasága Egyesület
2013–: Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja
2016–: Pannon Írók Társasága
Főkép: Németh János-
Galéria: meghívó, Szala vármegyei koronaőrző című műve a zalaegerszegi Kvártényház utcafrontján (wiki), Európa elrablása 1973
Fotó: Benedek Zsolt (MMA) , MMA