Csodavárás – Szabó Eszter Ágnes a szombathelyi Irokéz Galériában

Talán még soha nem illeszkedett annyira sem kiállításhoz, sem az alkotó személyéhez a szombathelyi Új Irokéz Galéria fekete-fehér sakktáblamintás, régi konyhákat idéző padlózata, mint most.

Szabó Eszter Ágnes (1966 – 2024) A csoda című tárlata váratlanul, a szervezési folyamat közben változott búcsúzássá és emlékezéssé. Ez is határátlépés - a befejezés és a befejezhetlenség, vagy inkább a performatív esemény és műalkotás kettéválásának szűk, talán nem is létező határmezsgyéjén. Függés, ég és föld között.

Belehímez

Alaptétel, hogy az alkotó halála egyfelől lezárja, másfelől megnyitja, új dimenziókba helyezi az életművet. Zavarbaejtő azonban ez a megállapítás, ha Szabó Eszter Ágnes munkáira gondolunk. (Még akkor is, ha  most az összes, általa vagy róla mondott szó akaratlanul új jelentéseket kap, más fénytörésbe kerül. Otthonkás punk, fluxusművész, szuperképessége saját bevallása szerint a hímzés és a főzés, romolhatatlan kalózkeksz, kalózkiadás, eat art stb.) A szombathelyi válogatástárlaton például központi helyet foglal el az a nem mindennapi óriásplakát (az óriásplakát általános méreteivel), amely a maga 12 négyzetméternyi felületével a galéria terét hosszában kettéosztó falra (a helyére?) kerülhetett. A Jöjjünk le a falvédőről közösségi hímzés, 2018 és 2022 között készült, de ott van mellette az óriási varródoboz: fölkínálva a folytatás, a „belehímzés”, vagyis a véleménynyilvánítás lehetőségét. (Majdnem, bár nem egészen úgy, ahogy Jadviga beleír Ondris naplójába Závada Pál regényében.) Sőt: bár az óriásfalvédő magántulajdonban van, a tulajdonosnak vállalnia kellett, hogy alkalomadtán bővülhetnek a mintázatok.

Újjáteremt

A csoda kiállítás helyszíne, az Irokéz Galéria (Pados Gábor jelentős kortárs gyűjteményéhez, az Irokéz Gyűjteményhez kötődik) többszöri költözés után a Szombathelyi Képtár alatti helyiségben kapott helyet (volt idő, amikor biliárdterem működött itt). Nem a képtári főbejáraton, hanem a hátsó vaskapun át érhetjük el, a határt eltüntető hosszanti üvegfalán túl a rekonstruált  Iseum, Ízisz anyaistennő szentélye látszik. Istene a varázslásnak, a termékenységnek, a víznek, a szélnek, a tengeri hajózásnak, a nőiességnek, a hűségnek, a táplálásnak. Az anyák és a gyerekek védelmezője; ő az, aki véghez viszi a csodát: a megölt és földarabolt Oziriszt újjáteremti az élet és halál körforgásában.

A derűs májusi délutánon, az Irokéz Galéria nyitvatartási idejében Lantos Nóra, az ELTE BDPK Vizuális Művészeti Tanszék hallgatója őrzi a kiállítást. Nem csak szombathelyi tanítvány: Az események lelke című PIM-kiállításban – ahol Orlai Petrics Soma Szép Ilonka-sorozatának négy motívumára négy mai alkotás felel - Körei Sándor szobrászművész és Szabó Eszter Ágnes rendhagyó tárlatvezetésén (performanszán) három hallgatótársával együtt nemrég ő is részt vett. Most az Irokéz terében David Bowie szól.

A kiállítás ajánlója szerint: „Szabó Eszter Ágnes munkásságát a más alkotókkal való kollaboráció, valamint a hétköznapok és a művészet közti határ elmosódása jellemzi. A csoda című kiállítása művein és kollaborációin keresztül mutatja be 5 művészeti projektben a csodavárás és a remény aktív és passzív formáit, lehetőségeit. A csodára várás hagyományosan passzív életérzés, amikor már nincs mit tenni, csak a csoda segíthet. De segíthetünk-e mi a csodának abban, hogy megtörténjen? (…)” Ha nincsen fal élet és művészet között, akkor: az élet csoda.

A leesett falatok védőszentje

A leesett falatok védőszentjének megjelenésével indul a tárlat: a Visitatio falvédő (vászon és hímzés), pontosabban különös ikonosztáz: “Ízes gyümölcs, díszes virágkosár, élvezd az életet, mert repül, mint a madár.”  Az ikonosztáz közvetlen szomszédságában az ugyancsak Kocsi Olga és Szabó Eszter Ágnes által közösen jegyzett Monstrancia, amely “étkezési talált tárgyakból” – karos gyertyatartó, gyümölcsöstál, kés, villa, kanál stb.) épül fel, a katolikus egyházban használatos az Úrvacsora felmutatására szolgáló liturgikus edény szerkezetének szabályai szerint.  Nem megszentségtelenít: megszentel. “Tudományos kísérletek bizonyítják, hogy egy falat, amint földet ér, azonnal piszkos lesz, a mikroorganizmusok nem várnak egy pillanatot sem. Ha vízbe ejtjük a kiflit, azonnal vizes lesz, ha sárba, azonnal sáros. Miért lenne ez másképpen a kosszal? Az igazság az, hogy hinni akarjuk, hogy az étel megmenthető. Az öt másodperc az a szakrális idő, amíg mi, emberek feldolgozzuk a veszteséget, és eldöntjük, hogy megmentjük-e az ételünket az idő előtti enyészettől, vagy veszni hagyjuk. Az öt másodperces szabály tehát egyszerre létezik, és nem létezik. Pusztán a képzeletünk szüleménye, egy áttűnés a lét és a nemlét között, egy rés, ahol hitünk szerint beavatkozhatunk. Aki pedig fontolóra veszi a földet ért falatok elfogyasztását, nem marad magára, mert Irma5Second, a leesett falatok védőszentje megjelenik a bizonytalanoknak, támogatja őket a hitükben, és átlényegíti az értéktelennek ítélt elemózsiát.” Az idézet a Kocsi Olgával és Szabó Eszter Ágnessel készült Új Művészet-interjúból való (32/1., 2021).

Ha továbbmegyünk az üvegfal előtt (az Ízisz-szentély belekomponálódik a látványba, mintegy megnyitva a tárlatot) a túlsó sarokban SZEÁ  DJ-szimulátor abrosza (2000, hímzés, horgolás)  fölött Fajgerné Dudás Andrea Hozzátáplálás című 2016-os olajfestménye kerül párbeszédhelyzetbe. “1999-ben diplomáztam a Képzőn, és a diplomamunkám egy multimediális konyhaasztal volt, amin nemcsak epres anyatejturmixot készítettem, hanem egy bakelitlemezre énekeltem a Cukrosperec és az Ürmösbor receptjét, ami a ‘testem és vérem’ egyfajta személyre szabott definíciója volt. Szinte az összes munkám tartalmazza a hatásmechanizmust, ami akár ‘szakrális aktivizmusnak’ is mondható, azaz hogy hogyan lehet egy koncepciót a lehető legtöbb emberhez eljuttatni” – mondja SZEÁ a már idézett Új Művészet-interjúban.

A felfedezések és felejtések kora

De a kiállításon is beszél hozzánk: a kiállításon újraindítható a 2021-es Manióka-show, amely a tudományos ismeretterjesztő műsorok mintájára adatgazdag, érvelő történeti kitekintésben mutatja be a krumpli európai diadalútját és leáldozásának jeleit. Jön a manióka-korszak. Mellette még egy képernyő: A felfedezések és felejtések kora 2019-ben készült: Portugália, gyarmatosítás – és egy fehér vászon hálóing: mint önmagában is telített jelentésű tabula rasa, tetszés szerint “földíszíthető”.

Ha továbbmegyünk, eljutunk a falvédőkig és a festett porcelánokig –  a hosszanti fal túloldalán a nemzetközi Békehímzés-projekt átlényegült konyharuhái, szemben a falon SZEÁ-falvédők, köztük, pontosabban kicsit leválva róluk, a sarokban a nagyméretű Arakhné-falvédő (Az istenek cselekedetei), amely az Ovidius által megörökített mitológiai történetet fogalmazza újra: Arakhné – ellentmondva mesterének, Pallasz Athénénak – az isteneket az uralkodó kánon ellenében, egyáltalán nem dicsőségük fényében mintázza meg, mire az istennő haragjában pókká változtatja őt. Arkhné: pók – örökös függésre, köztes létre ítélve.

Harcolok érted

Az Arakhné-vászon szomszédságában két erős falvédő. A napsugaras falvédő-stílusban  női szerelem ábrázolása pirosban, “Nem adlak másnak, harcolok érted” fölirattal; mellette a hasonló hangulatú férfiszerelem: “Nem adlak másnak, nekem rendelt az élet.” És még mielőtt a csereszabatos étel és műalkotás viszonyát – a csere pillanatait - megörökítő Traffic Jam-falvédőkhöz érünk, közbeékelődnek a festett porcelánok. A híres delfti kék fajansz (Delft Blue), amint új életre kel SZEÁ mitológiájában – amely erősen a miénk is. Mi van a közös tányér alján? Mi az, amit nem látunk, ha nem figyelünk oda? (Csak ha már megettük, amit főztünk.) Free SZFE, Iványi Gábor a motívumok között. A legerőteljesebb talán az a dupla tányér, amelyen kilakoltatás zajlik: két rendőr vonszol egy nőt. A felső tányér meghasadt.

Hallgatói tapéta: …de ugye jó a buli Bowie-val?

A tárlat terében műalkotássá válik az az üzenőfal is, amelyre a vizuális tanszék hallgatói írták föl Szabó Eszter Ágnesnek címzett üzeneteiket, kérdéseiket. Például ezeket: “Szabadság – Ön miatt elhiszem - Milyen az anarchia a mennyországban? – Nincsenek határok – Megtanultam tőle látni a színeket – Van-e jövője a horgolásnak? – Hogyan lehet kicsi dobozokból táskát készíteni - …de ugye jó a buli Bowie-val?”

A kiállítás böngészése közben kitör és elvonul egy igazi májusi zápor: előbb beborul, aztán kisüt a nap, esőcseppek csillognak az Iseum füvén is.

A Csodavárás elmaradt

És van még egy felvonás. Finisszázzsal köszönhetünk el a Csoda kiállítástól május 11-én kora délután, majdnem ebédidőben; Bordács Andrea, a kiállítás kurátora, a ELTE BDPK Vizuális Művészeti Tanszék vezetője Fajgerné Dudás Andreával tart tárlatvezetést.

Fajgerné a több mint tízéves Common Jam-projektről beszél – a köztéri gyümölcsfák (almafák) szüretelése folytatódik –;  a DJ-pultnál a négyszer-ötször közösen előadott Anyatejturmix-performansz történetét próbálja összerakni az emlékezet mozaikjaiból,  önmagát ebben a történetben „beékelésként” határozza meg. Volt, hogy Geréb Ágnestől kapták meg hozzá az Eszter szemében „csillagporból való isteni nedűt”, az anyatejet. Volt, hogy főleg férfiak nézték, vettek részt benne. Aztán a turmixgép tönkrement: „Azóta nem csináljuk.” (Így, jelen időben.) De fagyasztott anyatejet és dzsemet hozott a finisszázsra is, a galéria bejáratánál elhelyezett fogadóasztal stelázsivá változik, a stelázsi díszítésére  való keskeny vászoncsík – rajta a hímzett felirat: „Elöl megy a Télapó, utána a Télanyó, mögöttük a mogyoró” – alkalmilag a radiátorra kerül. Fajgerné azt mondja, a SZEÁ-nak címzett  mogyorós mondat Baksa-Soós Jánostól való – ő most már Esztert látja benne.  (A kóstolás, a koccintás a finisszázs végére marad.)

A finisszázs finisszázsáig megállunk például a Superman otthonka előtt (a SZEÁ-nak olyan sokat jelentő nagymamát, Zalai Imrénét is megidézve), és megkeressük azt a telített üres helyet, amely most már szintén a kiállításhoz tartozik. A kihelyezett képernyők és az Arakhné-vászon mögött látszik az a fehérség, ahova nemrég még a közösségi hímzésben elkészült, „Szabó Eszter Ágnes találkozása David Bowie-val” felirattal ellátott  falvédő volt kifeszítve. A falvédő helye üres,  illetve csak kicsi fotó (a jel jele) örökíti meg. Bordács Andrea ad magyarázatot: a falvédő a maga valójában most már ott van Eszter mellett, aki voltaképpen magával vitte a Csodavárást is – ezzel a címmel készült hangperformanszra Tóth Károllyal A csoda tárlat megnyitóján. A Csodavárás azonban elmaradt – mondja Bordács Andrea.

A csodavárás viszont még javában tart.

 

Fotó: Garas Kálmán, Ölbei Lívia, Unger Tamás

További képek