ART BASEL – BASEL 2024 – SZÉLJEGYZETEK

Idén júniusban az Art Baselen, Bázelben, a Messeplatzon Dénes Ágnes Budapesten született amerikai művész installációjának látványa fogadta a látogatókat: egy zöldbúzamező, amely utalás volt a ‘land art Királynőjeként’ aposztrofált művész első, 1982-ben készített hasonló művére – Búzamező – amely során Manhattanben (NYC) vetett be búzával egy területet.

Valóban minden túlzás nélkül állítható, hogy az Art Basel az art fair világ egyik, ha nem a legnagyobb vására. Az utóbbi években Miami és Hong Kong után kiterjedt Párizsra is, azonban az eredetileg alapított bázeli helyszínek rendelkeznek 1970 júniusa óta azzal a kontinuitással és történettel, amely áthatja az Art Basel atmoszféráját. Az Art Basel egyre kiterjedtebb, egyre növekszik, 2024-ben 285 galéria vett részt – ebből 22 új – 40 országból, hátterében továbbra is a UBS bank és a BMW támogatásával. Minden földrészről képviseltették magukat galériák. Vezetői változások is voltak, az Art Basel új igazgatója – Marie Cruse – és a Parcours szekció kurátora – Stefanie Hessler – személyében, aki a Clara Platzot választotta helyszínül, ahol helyspecifikus, ad hoc létrehozott művek (is) szerepeltek.[1] Az Art Kids szekció az 5 és 12 év közötti gyerekeket vonta be a „művészet dolgaiba”, ami nemcsak művészeti ismerkedő, de a későbbi gyűjtők, vásárlók képzéseként és bevonzásaként is felfogható. Egyébként vannak olyan hangok, amelyek az Art Baselnek csak az üzleti oldalát emelik ki – többen szinte egyetlen szempontként –, de valójában tagadhatatlan, hogy ad egy általános képet a világ művészeti mainstreamjéről, amely az esztétikai megközelítések sokféleségét jeleníti meg: a szépség, a rútság, a cukiság, a különösség, a bizarrság, etc., hogy csak néhányat említsek; (amit nem láttam megjelenni azok a szakrális vagy a szakralitásra utaló művek). Hasonlóan számtalan stílusirányzat is megjelenik, hiszen a XX. századi nagy nevektől kezdve – pl. Klee, Monet, Magritte, Dali, Picasso, Miro – műveitől kezdve egészen a kortárs kevésbé ismert nevekig és még nevet nem kapott irányzatokig minden látható volt.

Keith Haring 25 méter hosszú rajza.

A számos galéria kínálatából csak ad hoc említenék néhányat, kezdve azzal, hogy a londoni Mayor Galériánál – amely kapcsolatban van magyar galériával – Bak Imre egyik képét[2] láttam; a szobrok között több Yayoi Kusama-mű is volt a tök formájára artisztikusan utalva, a Anish Kapoor-mű is látható volt,[3] de a ugyanez a galéria Kader Attia francia művész egy oppozícióra és művészettörténeti utalásra épülő fa-bronz szobrát is kiállította;[4]  vagy a Von Bartha Gallerynél Bernard Venet egyik körkörös szobra, számos légies Calder-plasztika. Szembeötlő volt a tükröt alkalmazó művek növekedése – az „alapítótól”, Pistolettótól egy művet – láttam; fénnyel kommunikáló mű is több volt, amellyel a Kunstmuseumban szereplő Dan Flavin kiállítás[5] is párbeszédben volt. A Fondation Beyeler is megjelent egy pavilonnal a galériák között, de egyedi módon nem alkotást mutatott be, hanem felhívta a figyelmet készülő és ősszel nyíló Matisse-kiállítására. Egy másik érdekesség a művészeti vásár legkisebb alkotása: Yoshirio Suda három pici növénykét tartalmazó, néhány centiméteres műve.[6]

 

 

 

 

 

 

 

Christo becsomagolt Volkswagene                                                                                                                                   Magnus Andersen -Goya és Whiskas után

A galériákon kívül az általában az Unlimited[7] szekció kapja a legnagyobb figyelmet, amelyen a nagyméretű művek tényleg szinte határtalanul bemutatkozhatnak a Messeplatz Herzog&DeMeron – a bázeli sztárépítésziroda – által tervezett hatalmas belső terű épületében. Idén például látható volt Christo becsomagolt Volkswagene,[8] amely borsos áron el is kelt; vagy Keith Haring 25 méter hosszú rajza; Hiroshi Sugimotonak a Fujiról készített lírai hangú festménye,[9] társadalomkritikai hangú művek is megjelentek, mint pl. Mario Cerolis fehér zászlókból álló installációja,[10] amely bár 1968-ban készült, aktualitása nem kétséges. De szerepelt (az apai részről magyar származású brazil fotóművész) Claudia Andujarnak a yayomami indiánokról készített egyik sorozata, amelyből a Néprajzi Múzeum is bemutat(ott).[11]

Hiroshi Sugimotonak a Fujiról készített lírai hangú festménye.

A további szekciók közül a folyamatosan zajló művészeti beszélgetéseket (Artist Talks) lehetne még kiemelni, amely egyébként szabad belépéssel volt látogatható; és bár a VIP és a Collectors Lunge helyszínek jellegükből fakadóan elkülönültek, de például a megnyitónak is volt szabadon látogatható része a Rajna partján, és több helyszín látogatható volt belépőjegy nélkül is.

Nem maradhat említés nélkül az 1996 óta megrendezett Liste Art Fair sem, amelyet szokásosan – néhány nappal korábbi nyitással –, de párhuzamosan rendeznek meg az Art Basellel, és az utóbbi időben, ahogy idén is, egészen közeli helyszínen hozzá. Idén 35 országból 91 galéria, ebből 23 először képviseltette magát.  Bár a Liste, mint a feltörekvő galériákat és művészeket bemutató művészeti vásár kezdetben a város különböző és alternatívabb helyszínein és radikálisabb művészeti alkotásokkal indult, mára már szintén a white box megjelenítést követi. Szintén új igazgatóval debütált 2024-ben Nicola Dietrich személyében; az idei fő téma a környezet volt, illetve a speciális projekt címe „Mythic Beings” (Mitikus lények), amelyen négy különböző, erre az alkalomra készült happening volt látható folyamatosan. Új program volt a Listén a berlini Do you read me? könyvesbolt jelenléte, amely egyrészt a kiállítókhoz kapcsolódó könyveket és kiadványokat is kínált. (Ebben is párhuzamos lett az Art Basellel, ahol a Tasche és a Hatje Kantz az évenként jelenlévő két könyvkiadó.)  Ebben az évben is szerepeltek a Helvetia Art Prize nyertesei, a díjra a svájci művészeti egyetemek hallgatói pályázhatnak. Itt említeném meg a Liste egyik valóban emlékezetes, a cukiság esztétikájához sorolható művet, egy dán művész Magnus Andersen festménysorozatát, amely cicákat ábrázol egy-egy tál gyári macskaétel előtt, de a felhangja nagyon is kritikai. Címe: Capricho (after Goya and Whiskas).[12]

Dénes Ágnes Búzamező-installációja.

Az Art Basel alatt minden évben felbolydul a város nyugalmasabb élete is, de a bázeliek kedvelik ezt a nyüzsgést, és vendégszeretőek, nyitottak a rendezvényre. Hozzáadódik ehhez az is, hogy az Art Basel időtartamára Bázel más múzeumaiban, galériáiban, illetve kulturális intézményeiben és egész Bázelben vannak kiemelt vagy párhuzamos művészeti programok, (így például volt könyvvásár is, most éppen párhuzamosan a budapestivel). Azonban az is igaz, hogy ahogy 2024. június 16-án bezárult minden helyszín, június 17-én nyoma sem látszott a művészeti vásárnak. Egy kivétellel: Dénes Ágnes Búzamező-installációja – szép és szimbolikus gesztusként – ott marad „aratásig” a bázeli Messeplatzon.

Máthé Andrea

 

További képek