Hullámverés hordaléka – Tenk László kiállítása Csongrádon

2024. május 17. és június 8. között a Csongrád Galériában mutatták be Tenk László Munkácsy Mihály-díjas festőművész 25 alkotását a Hullámverés hordaléka című időszaki kiállításon.

Vessünk egy pillantást a kiállítás egyik fő képére, a 2022-ben keletkezett Platános őszre. Ki lehet az ember a képen a fa mögött? Vagy a kiállított alkotások sorát végignézve: ki rejtezhet az antropomorf fatörzsekben, a víztükröződésekben, a visszafogott nappali fények derűs kékjében vagy az éjszaka komor, varacskos feketéiben?

„Minden jó kép önarckép.” – vallja Tenk László, akinek több mint félévszázada készülő alkotásainak fókuszában az ember, az emberiség, mint önmaga képi ábrázolt vetülete, valamint a meghatározó élmények vizualizálása áll. Ahogy a csongrádi tárlat meghívóján az általa írt szövegben is olvasható: a nagy élmények felhajtó ereje festményekben kulminálódik mindannyiszor, amikor a festő az élet nehézségeivel kényszerül farkasszemet nézni. „A nagy élmények nem csak a képek érzelmi, hangulati tartalmára, de felemelő, vagy megrázó hatásukkal egész életemre rányomták a bélyegüket.” – fogalmaz Tenk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bár Tenk Lászlót mindennapjai közel 50 éve a fővároshoz kötik, nemcsak munkássága, hanem érdeklődése, ragaszkodása is „tiszteletbeli és egyben hűséges alföldi alkotóvá” teszi őt. Fiatal kora óta rendszeres és többszörösen is díjazott kiállítója a Vásárhelyi Őszi Tárlatoknak, de legalább ilyen régi és szoros kapcsolatot ápol a másik, Tisza-parti művésztelepéről jól ismert várossal, Szolnokkal. Csongrád alkotóközösségéhez is jó viszony fűzi. Évtizedekkel ezelőtt járt és alkotott a Csongrádi Művésztelepen, és a város régi galériájában egyéni kiállítása volt kerek negyedévszázada: 1999-ben Supka Magdolna művészettörténész nyitotta meg csongrádi tárlatát.

Telitalálat a Csongrád Galéria idei kiállítássorozatának hívószóként is szolgáló címadása, a Rezonanciák, melynek keretében 2024-ben Csongrádon megrendezésre kerül Tenk László kiállítása, ugyanis a rezonancia kifejezés éppoly erősen érvényes Tenk László munkásságára, mint a korában említett élmény. Pályája egészen korai periódusától alkotásainak inspirációját megélt élményei, önmaga és szűkebb környezete, később ezekhez csatlakozva természeti élmények és a Mediterráneumban tett utazásai adják. Míg a korai festményein, a 70-es, 80-as években készült alkotásokon gyakran harsány, nyers színek dominálnak, színpalettája és képtémái az ezredfordulót követően komorabbá, baljósabbá váltak. Magánéleti és közéleti történések, betegségek, külső és belső körülmények egyaránt közrejátszottak abban, hogy Tenk László festményeinek színhangulata hűvös lett, kékek és színes szürkék, sőt az utóbbi években titokzatos, fülledt lilák is uralják képmezőit. E visszafogott színpaletta azonban az egyes színtartományokon belül annál

gazdagabb, árnyalat- és érzelemdúsabb lett. A változással együtt járt, hogy a korábban az élmények vizuális rögzítését mindenek elé helyező attitűd dominanciáját vesztette, Tenk az utóbbi bő két évtizedben egyre inkább a belső rezonanciára figyel, azt jeleníti meg minél érzékletesebben képmezőin. „Hagyom, hogy a kép megcsinálja önmagát” – mondja az alkotó, akinek természetközeliségét, a látott és a megélt világ jelenségeinek vizuális kivetüléseit, lenyomatait koherensen képviseli életpályájának valamennyi alkotása, melyeken az alkotó sokrétűsége, művészi kifejezésmódjának változásai tetten érhetők, de valami mégis állandó marad. A kanyargó folyó, a csavarodó fatörzs, az áramló kompozíció mind ugyanoda tart. Tenk László művészete az emberről szól és az emberhez közelít, aki akár ott van a fa mögött, akár metaforikusan a fában, mind ugyanaz, a messziről is jól, „csukott szemmel” is felismerhető Tenk László, aki egyszerre képvisel magasságokat és mélységeket, és tárja elénk sorsadta hullámveréseinek hordalékait.

A csongrádi kiállítás anyaga bár egy egészen széles időintervallumot fed le, hiszen a legkorábbi alkotás 1989-ben készült, a legkésőbbi idén, 2024-ben – de összességében a 2000 utáni alkotói periódus műveiből válogat. Azt a korszakot reprezentálva, amikortól fokozatosan visszatér a figura Tenk László képmezőire, egyrészt drámai, baljós tájképein, másrészt a legújabb, betegségek és a háború hatására keletkezett reflexiók mentén: a menekülő és feszültségekkel teli, szorongó, kuporgó alakábrázolásain, valamint a szakrális tematikájú képein. Enigmatikus tájképeinek sajátos csoportját jelentik az antropomorf faágak, facsoportok ábrázolásai, melyeknek kusza, tekeredő-ölelkező törzsei és ágai az emberi lélek bonyolultságát szimbolizálják, de metaforikus önarcképekként is értelmezhetők. E fajsúlyos tematikák mégis egy pozitív, élni és mindent túlélni akaró, reményteli attitűdöt sejtetnek, mely e derűs, szeretetteljes alkotónak, Tenk László festőművésznek mindenkori sajátja.

 

Tovább a galériába

Főkép: Platános ősz, 2022

Szövegközi képek:  Fűzfaország IV., 1989, Jónás 2020, Három alvó 2020, Fáradt alvó 2022, Az időről és a folyóról 2019 

Galéria: Tenk László és Képiró Ágnes, Csongrád galéria enteriőr, Szorongó I. 2022

 

Fotó: Tenk Dániel, Csongrád Galéria, Szeri-Tábori Szilvia

További képek