Törékeny égbolt - Király Gábor kiállítása Szolnokon

A kortárs magyar művészeti élet egyik egyéni látásmódú képviselőjének, Király Gábor festőművész kiállításának megnyitására gyűltünk össze. A kecskeméti születésű alkotó, aki ma is szülővárosában él, közel két évtizedes alkotói pályájába nyújt betekintést ez a tárlat, a korai művektől kezdődően egészen az idei évben készült alkotásaiig láthatók itt munkák.

A több rangos díjjal kitüntetett művész festményeit végignézve egy különleges, egyedi világba csöppenhetünk. Mind az alakok, mind az őket körülvevő tér torzítása, mely annyira jellemző Király Gábor művészetére, egyfajta ironikus, komikus elemekkel oldott különös, egyesek számára esetleg félelmetes, de mégis koherens világot teremt. Ez a világ pedig csupa élet, az itt bemutatott több mint 50 alkotás mindegyikén, kivétel nélkül emberek, állatok szerepelnek.

A gótikus katedrálisok vízköpőire, középkori bestiáriumok lényeire emlékeztető állatok jelennek meg a tájban, pihennek nyugodtan egy békés helyen, vagy éppenséggel mosolyogva másznak fára egy tollaslabdázó vagy teniszező férfi mellett. Ezek a drolerie-kre, vagyis gyakran a középkori kéziratok lapszélein megjelenő szatirikus ábrázolásokra emlékeztető állatalakok gyakori témát adnak az alkotónak, és egyben egy sajátságos fantáziavilágba vezetik a szemlélőt.

A hétköznapi történeteket elmesélő festményeken szereplő emberalakok inkább antihősök, mint hősök, semmi hősiesség nincs alakjukban, tetteikben: egyszerű hétköznapi emberek. Ugyanakkor ezek az emberalakok hétköznapiságukban is monomitikus jelentőségűek. A Joseph Campbell által az összehasonlító vallástudomány területén bevezetett meghatározás az ő értelmezése szerint egy olyan narratív séma, amely a mítoszok hőseinek utazásaiban minden kultúrában közös.[1] Campbell a monomítosz szót James Joyce Finnegans Wake című művéből kölcsönözte, és én a joyce-i értelmében használom most a monomítosz kifejezést, vagyis olyan mitológiai archetípusokra gondolok, amelyek a világ minden kultúrájában megjelennek.[2] Hiszen ha teszem azt, a lábmosásra gondolunk, többségünknek a lavór ugrana be elsőként, és nem valami trendi fürdőszoba, talán éppen ugyanolyan lavór, amelyben nagyanyáink hétköznapi uniformisára, az ujjatlan otthonkára hasonlatos ruházatban lábát mossa egy hölgy a Lábmosó című festményen. De ilyen archetipikus a Falunap című munkán megjelenő két alak is, egy kisközösség ünnepére a legmenőbb ruhájában érkező pár,vagy az ágakat daráló férfi is, ahogyan a disznóvágás alakjai és történései is szintén ebbe a sorba illeszkednek. Az

emberalakok monomitikus szintre emelését jelzik a csukott, de legjobb esetben is csak résnyire nyitott szemek, azaz a befelé fordulás, a világi dolgoktól való elemelkedés jelzései. Ezt erősíti az is, hogy torzságukban a szereplők kora meghatározhatatlan, sokszor nem tudjuk eldönteni, hogy fiatal vagy idős embert látunk a festményeken, ez a kortalanság maga az időtlenség és az örök. Bőrük színe esetenként sötétebb tónusú, bár arcuk világosabb, ezáltal térbelileg, földrajzilag is általánosnak tekinthetők, egyetemessé emelkednek a hétköznapokban. Ezekkel a tipikus, archetipikus vagy éppenséggel monomitikus emberalakokkal, a bestiáriumokból előlépő lényekkel Király Gábor egy saját, külön világot teremtett / teremt meg, teszi ezt iróniával és humorral. A rövidnadrágos, atlétatrikós léggitározó úr, a kisdedként ölben cipelt kiméra, a jellegzetes, a művész védjegyének számító fejfedők, vagy akár az abból kinövő kéz, illetve a két sapkás sportember futóversenye önmagában is mosolyt csal az arcunkra. De ugyanezt teszi saját tanácstalanságunk is, amikor nem tudjuk eldönteni, hogy a Csíráztató című alkotáson vajon a vászonra éppen csak ráfért csírázó magokkal teli tálra utal az alkotó, vagy a retikülös hölgy az infralámpába tartott ujjain megtelepedett kórt nevelgeti-e. Sajátos világ, sajátos látásmód, sajátos technikák és anyagok alkalmazása teszik egyedivé Király Gábor művészetét. Az alkotás és a kifejezés szabadságát nyújtja a művész számára az, hogy esetenként össze nem illő technikákat és anyagokat használ, legyen szó akár szódabikarbónáról, hamuról, ruhafestékről vagy sütőporról. Ha kell, magasnyomású mosóval koptatja, öregíti az alkotást,

amelyről a szemlélő nem is igazán tudja eldönteni, hogy egy kortárs művet lát-e, vagy egy megviselt, megkopott középkori freskót egy romos templom belsejében. Hordozóként felhasználja a hagyományos anyagokat csakúgy, mint a borszűrő papírt, álmennyezetek préselt papírelemeit, de korábban más funkciót betöltő tárgyakat is: százéves, szúette pad ülőlapját vagy állat óljának ajtaját. Mondják, a tárgyaknak, különösen a régi tárgyaknak története van, mesélni tudnának. Újra felhasználásukkal régi történeteket folytat az alkotó, a korábban más használatra szánt tárgyak történetét folytatja, vagy éppenséggel új sztoriba kezd. Nem véletlen, hogy pont egy ilyen újra felhasznált ólajtóra egy böllér portréja került. Hajlamosak vagyunk kategóriákban gondolkodni, hiszen így könnyebb világunkban elhelyezni egy-egy jelenséget, problémát, és különösen hasznosnak bizonyulhat ez a hozzáállás akkor, amikor művészetről van szó, alkotók, művek esztétikai kategóriákba szorítása megkönnyítheti azok értelmezését. Ezek az osztályozások azonban sosem pontosak, nem ritkán éppen a művek mélyebb rétegeit fedik el, ilyenkor pont a kategóriák vesztik értelmüket, időnként jelentésüket is. Király Gábor sem segít alkotásai megértésében, már ha egyáltalán szükséges a művek megértése, sőt ahogyan egy interjúban nem is olyan régen fogalmazott, ő nem szeretne üzenni semmit a képeivel. Ne keressük hát a művész üzeneteit a festményeken, álljunk meg egy-egy alkotás előtt, és hagyjuk, hogy a képek maguk üzenjenek nekünk.

A kiállítást ezennel megnyitom.

A megnyitószöveg elhangzott 2024. augusztus 8-án 16:00 órakor a Damjanich János Múzeumban.

A kiállítás megtekinthető: 2024. október 13-ig.

Kísérőprogram: 2024. szeptember 5. 16:00 órakor katalógusbemutató és beszélgetés az alkotóval. Helyszín: Damjanich János Múzeum Időszaki kiállítások terme, Szolnok, Kossuth tér 4.

TOVÁBB A GALÉRIÁBA

 

Főkép: 154, 2018, vegyes technika, borszűrő papír, 40 x 40 cm. Fotó a művész jóvoltából

Szövegközi képek: Mozgásban, 2019–2022, akril, fatábla, 30 x 105 cm. Fotó a művész jóvoltából, Lábmosó, 2022, akril, falemez, 60 x 40 cm, Nyemcsok Zoltán gyűjteménye. Fotó a művész jóvoltából, Böllér, 2020, akril, pác, fatábla, 90 x 64 cm, Nyemcsok Zoltán gyűjteménye. Fotó a művész jóvoltából

Galéria: Csíráztató, 2023, akril, vászon, 139 x 67 cm. Fotó a művész jóvoltából, Király Gábor Fotó: Simon Ferenc (Damjanich János Múzeum), A kiállítás megnyitása Fotó: Simon Ferenc (Damjanich János Múzeum)

 

 

 

 

További képek