A gyökerek - Vladimír Houdek festőművész kiállítása
Vladimír Houdek festményei egy univerzális platformot képviselnek, amely magában foglalja az embert, a fizikai világot és a végtelen kozmikus teret. A szimbólumok nyitott szférája.
Vladimír Houdek (1984) munkásságának gyökerei a modernista kontextusban és annak aktív folytatásában keresendők. Ezek minden bizonnyal hosszú távon jellemzik művészi nyelvezetét, amellyel az európai művészeti hagyományt szólítja meg, annak egyik áramlatának szerves részévé teszi, és sajátos módon fejleszti tovább, ugyanakkor prizmaként használja, amelyen keresztül reagál környezetére. Ez azonban csak az igazság fele. Nem kevésbé fontos egy másik szféra - festményeinek tartalma -, amely (bár hihetetlennek tűnhet) elsősorban Houdek személyes mitológiájában rejlik.
Munkáiban az objektív találkozik a szubjektívvel, és ezek összekapcsolódása egy új, minőséget eredményez, amelynek potenciálja a nemzetközi szinten is érthető, konkrét utalásokkal teli jelnyelvben rejlik. Túlzás nélkül, ebből a szempontból Houdek művészete úgy fogható fel, mint egy mesemondó, aki koncentrált vizuális történeteket mesél az életét alakító hatásokról és a társadalmat egyidejűleg alakító tényezőkről.
Bár Vladimír Houdek jelenleg következetesen a formai redukcióból fakadó geometriai absztrakcióval fejezi ki magát, műveinek univerzuma mind a mai napig a valóságban rögzül. Az a műsorozat, amelyért 2010-ben megkapta a kritikusok díját, még mindig gyakran használ reális formákat és alakzatokat, és időnként továbbra alkalmazza őket kollázsaiban. Kompozícióiban még mindig szerepel egy látszólag értelmetlen vízszintes vonal - az alacsony horizont -, amely a valóságra emlékeztet, és többször megjelenik a festményein. Valójában gyakran szolgál ugródeszkaként az alapvető térbeli generatív viszonyok kialakításához, így kulcsfontosságú referenciaként szolgál a jellemzően a táj explicit visszhangját tartalmazó festmények értelmezéséhez.
A másik valóság, amely jelen van a munkáiban, szintén sajátosan művészi. A forma mellett a színhasználat, ugyanis a jellegzetes sárga, amelynek különböző árnyalatai megjelennek a képein, eredetileg Vincent van Gogh munkásságának csodálatából származik. Intuitív szinten ez tükröződhet a festett táblák szélein felhalmozódó vastag, impasztós festékrétegekben. Mindkét elem - a táji kontextus és a festőt körülvevő ikonikus legenda érzelmi hatása - a romantikus hangsúly elismerése a munkásságában. És ott vannak a festményeinek vizuális tervei. Bár a kezdeti vázlatok vázlatait szinte mérnökhöz méltó magabiztossággal irányítja a végleges formai végeredmény felé, az eredmények nem pusztán tiszta, dekontextualizált, absztrakt konstrukciók. Éppen ellenkezőleg. Vladimír Houdek tudatosan dolgozik konkrét modellekkel, legyenek azok régi csillagtérképek vagy boltozatrendszerek, más szóval a földi civilizáció paradigmái, vagy általános utalások a figurációra és az emberiség megnyilvánulásaira - ezek a komplex kifinomultság és a kisebb, de világosan látható kézi „tökéletlenségek”, mint a különböző karcolásnyomok, irányító bevágások és befejezetlen élek kontrasztja révén jönnek létre.
Vladimír Houdek festményei így egy univerzális platformot képviselnek, amely magában foglalja az embert, a fizikai világot és a végtelen kozmikus teret. A szimbólumok nyitott szférája. Nem szó szerinti jellegük, bár kibillenthet bennünket az egyensúlyunkból, asszociációs katalizátorként működik, amely aktiválja a képzeletet, és potenciálisan egészen a saját belsőnkig vezethet.
Vladimír Houdek - A gyökerek
2024. március 2. 12:00 - 2024. április 20. 12:00 Kurátor: Radek Wohlmuth Polansky Galéria, Veletržní, Prága 7-Holešovice, Csehország
Fotó: Polansky Galéria, Vladimír Houdek portréja éstovábbi mű-fotók a művész FB oldaláról.
Vladimír Houdek cseh festő a fiatal művészek neomodernista generációjához tartozik, akik nem félnek kísérletezni a klasszikus festészettel, és a modernista és posztmodern képek koncepcióinak szembesítésével új vizuális formákat teremteni. Houdek számára a festészet aktusának feltétele a történelmileg jól ismert művekkel való nevelés és tudatos kommunikáció, amelyek számunkra még mindig szemantikai kérdőjelek maradnak, és az alkotói értelmezés kiindulópontjául szolgálnak.