Formabontó és figuratív stíluskísérletezések a XII. Moson Megyei Tárlaton

Annak ellenére, hogy a háromtagú zsűri csak 31 műalkotást válogatott ki, a XII. Moson Megyei Tárlat egy kiemelt példa arra, hogy lehet minőségi kortárs művészeti kiállítást létrehozni egy periferikus településen.

A kiállító művészek közül kiemelkedik Halmi-Horváth István Hommage Albers 240820 c. akrilfestménye, melyen egy intuitív és problémacentrikus vizuális nyelvezetet látunk. A műalkotáson egy geometrikus látványelvűséggel szembesülünk, amely szorosan kötődik Joseph Albers műveihez abból kiindulva, ahogy a német képzőművész a színhez és az anyaghoz viszonyult. Albers azt mondta egyszer, hogy „léteznek tényszerű és aktuális tények”. Ennek fényében kijelenthető, hogy Halmi–Horváth István művein megcáfolható a minimalista szemléletű festészetben rejlő objektivitás. A műalkotáson látható színvariációk nemcsak beépülnek az anyagba, hanem önálló gondolatrendszerré alakulnak. Ezzel

 

 

 

 

 

 

 

 

 

szemben Heincz Gábor Körték című műalkotásain nem komplementer színeket, hanem a száraz valóságot tükröző kolorizmussal találkozunk. Az effajta anyagszerűség Mark Rothko utolsó művén, az 1970-es Untitled című festményen is felbukkan. Ezzel szemben Balogh Boglárka Áttörések c. műalkotása továbbfejleszti egy purista irányba Heincz Gábor vizuális nyelvezetét. Műalkotásán a Mark Rothko -féle nietzsche–i gondolamenetre reflektál, mely alapján az emberi természet az „apollói” és „dionüszoszi” ellentétből álló szintézisre épül. Boglárka művén az „apollói” a festményén színvilágán keresztül nyilvánul meg, viszont a vásznon látható holdfény az elkövetkezendő tragédiára utal. Ezzel szemben Karczagi Endre Serdülő című festményének előadásmódja egy elhalványult és oldott színtechnikán rendelkezik, melyen a

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

félmeztelen kamasz lány tekintete és testtartása egy rokokós hangulatot idéz meg a néző felé. Sárközi Anikó Kegyelem és Fény című képpárján nem a látványelvűség, hanem a színek vibrálása és a festői felületek rétegzettsége számít. Ezzel szemben Vecsei László Ezékiel Fel-fel művén a kocka, mint séma jelenik meg, amely szétszedhető és újra alkotható egy meghatározott logika szerint. Glázer-Kozma Edit Balatoni táj című festményein a magyar modern művészet egyik kedvelt toposzával találkozunk, melynek hagyományát Egry József és Vaszary János nagyban művelték. A tájképfestőknél érdemes megemlíteni Fűzfa Áront, Leinwetterné Deák Magdolnát, Vassné Wilhelm Évát és Patyi Olga képeit. Utóbbiként hivatkozhatunk Tóth-Simon Brigitta Bohém társulat c. festményére, amely egy gegre épülő narratív struktúrával bír.          Juhász Bálint

Főkép: Glázer–Kozma Edit, Balatoni tanulmány 2., 2023, olaj, papír, 42x32 cm

Szövegközi képek: Heincz Gábor, Körték, 2024, akril, vászon, 40x40 cm, Halmi-Horváth István, Hommage Albers 240820., 2024, akril, vászon, 100x100x5 cm, Karczagi Endre, Serdülő, 2024, tus, akvarell, akril, 48x32 cm, Vecsei László Ezékiel, Fel–Fel!, 2024, akvarell, toll, 70x50 cm, Tóth–Simon Brigitta, Bohém társulat, 2024, vegyes technika, vászon, 70x100 cm

Galéria: galéria- enteriőrkép, Balogh Boglárka, Fel–fel!, 2024, akvarell, toll, 70x50 cm, .Sárközi Anikó, Fény, 2024, olaj, vászon, 50x50 cm

 

 

 

 

További képek