A 2. NEMZETKÖZI KORTÁRS SZÁLMŰVÉSZETI BIENNÁLÉ
A Barbara Pavan kurátor által Olaszországban, Valtopinában megrendezett biennálé a GYÖKEREK, ÁTALAKULÁSOK, KEVEREDÉSEK kérdéskörét vizsgálja.
Gyors és radikális változások idején élünk, egy sokrétű jelenben, amely egy nehezen elképzelhető, kiszámíthatatlan jövőt vetít előre. Ebben a forgatókönyvben mit jelentenek ma az olyan fogalmak, mint az identitás, az egyéniség, a pluralitás, a globalizáció, a multikulturalizmus - és mit fognak jelenteni a jövőben? Ennek a korunkról szóló széleskörű elmélkedésnek szenteljük a RADICI, METAMORFOSI, MESCOLANZE című, Barbara Pavan által kurátori gondozásában megrendezett 2. Nemzetközi Kortárs Szálművészeti Biennálét, amely 2024. december 8-ig tart nyitva a Perugiaban, a Valtopinai Hímző- és Textilmúzeumban.
„A Hímző- és Textilkiállítással való ideális kapcsolatot fenntartva” – magyarázza Maria Mancini koordinátor, a Hímzőmúzeum vezetője – „A Biennále ma már egyszerre minősül a kulturális javaslatok műhelyének és a kortárs művészet bemutatójának, és a terület egyik legélénkebb és legjelentősebb eseménye.” A Biennále a hímzés és a textilipar egyik legjelentősebb eseménye.
Harmincegy művészt hívtak meg európai és Európán kívüli országokból. Egy változó és gyorsan átalakuló jelent vizsgálnak, és megpróbálják elképzelni annak fejlődését egy olyan megközelítésen keresztül, amely a kortárs művészetet textiltechnikákkal és -anyagokkal, valamint időről időre tudományos és technológiai kutatással, filozófiai spekulációval, társadalmi és politikai ábrázolással ötvözi.
ISOBEL BLANK - DOMESTIC SURVIVAL
„Olyan kiállítást szerettem volna – mondja Barbara Pavan kurátor – , amely úgy fogadja a szemlélőt, hogy visszaadja a valóság, amelyben elmerülünk, zavartságának, folyékonyságának és bizonytalanságának érzését, és amely maga is folyamatos metamorfózisban van, hol konvergens, hol divergens elrendezéssel, sűrű kontrasztokkal és ugyanakkor lehetőségekkel, olyan művekkel és installációkkal, amelyek a hónapok során a kiállítótérben, annak peremén és közepe felé csúsznának, újrarendezve azt, más olvasatokat és jelentéseket szerezve az egymással és a múzeum állandó gyűjteményének kiállítási tárgyaival folytatott váltakozó párbeszédben. ”
Az analóg és (többé-kevésbé) digitális nemzedékek ma egy epikus forradalmat élnek át, miközben egyidejűleg több egyidejű válság és korszakos kihívás viharában navigálnak: ez a mi jelenünk érdekes és ijesztő, a történelem azon szakaszainak egyike, amelyben a múlt és a jövő a leghevesebben párbajozik. A kiállításon szereplő művészek munkái számos kérdés között mozognak, megsokszorozva a korunk - az antropocén - nyugtalanságából fakadó reflexiókat és hipotéziseket, és megpróbálnak a hic et nunc-n túlra tekinteni, hogy megtalálják a korábban soha nem tapasztalt egyensúlyok koordinátáit. A hibridizáció és a keveredés talán a kulcs a fieri mikro- és makro-metamorfózisokból eredő tapasztalatok értelmezéséhez, olyan feltáratlan területeken, ahol az emlékezetre éppúgy szükség van, mint a feledésre, a gyökerek erejére éppúgy, mint az ismeretlen ég felé merészen kinyúló legkarcsúbb ágak bátorságára.
A KIÁLLÍTÁSRÓL
A meghívott művészek nagyméretű, moduláris installációkon, puha textilszobrokon és a szálművészet különböző nyelvein készült kisebb alkotásokon keresztül vizsgálják a kortárs művészet különböző formáit: például a szálművészet és a mesterséges intelligencia összefonódását - mint Isobel Blank munkáiban - vagy a művészet és a tudományos kutatás együttműködését, az ökokompatibilis és ökofenntartható anyagokkal és technikákkal kapcsolatban is, mint például Davide Viggiano bioműanyagai vagy Elena Redaelli munkája, aki évek óta ötvözi a művészi kísérletezést a geológiai, biológiai és tájképi kísérletekkel, szoros kapcsolatban állva a tudományos és egyetemi intézményekkel nemzetközi szinten. Az alkímiai hagyományból merítő technikai kísérletezés eredménye Tania Welz munkája, amely a spirituális reflexió és az átalakulási folyamatok iránti érzékenység tout court kapcsolata.
A környezethez való viszony különböző deklinációi Elham M. Aghili kutatásainak és munkásságának középpontjában is a környezethez való viszony különböző deklinációi állnak. Aghili, akinek hulladékanyagból készült nagyméretű installációi a természetes és a mesterséges közötti kétértelműséget kérdőjelezik meg, elmosva a definíciók körvonalait, akárcsak Izabela Walczak munkáiban, amelyekben földi és emberi anyagok keverednek, vagy Jorgelina Alessandrelli, akinek fajellenességének középpontjában a fajok közötti kapcsolat és folytonosság áll, mint Raija Jokinen finom és éteri munkáiban, amelyben természeti és emberi elemek keverednek és félreértik egymást, vagy Sonia izn Piscicelli moduláris installációjában, amely minden élőlény létjogosultságát és egyenlő méltóságát követeli, vagy Deborah Kruger munkáiban, amelyek párhuzamot vonnak számos madárfaj és számos úgynevezett kisebb kultúra kihalásának veszélye között, és ismét Alessandro Turoni hibridjeiben, amelyek az identitás értelméről és jelentéséről való gondolkodás perspektíváját tágítják.
IZABELA WALCZAK – CHARM
Jacobo Alonso lézervágott filcből készült többes számú, bizonytalan és változó alakjaival az identitás körül mozog a gyakorlata. Szintén plurális Kovács Csonga Anikó önéletrajzi ihletésű installációja, amely az egyén komplexitásában a szerepek és árnyalatok átfedésén halad át. Az identitás, az emancipáció és a lehetőség visszatérő témák Patrizia Fratus munkáiban, akinek puha, egyértelműen elhagyott figurái egy olyan némaságra utalnak, amely felszabadítja az egyént a sokféle kondicionáltság alól, amelynek foglya. A szubjektivitás és a csoporthoz tartozás, az előre kialakított rendhez való ragaszkodás és a lázadás közötti feszültség Nanon Morsink diptichonját is inspirálja. Végül Guido Nosari munkája a test és az akarat közötti kettősségről, a test, az identitás és a szerep közötti kapcsolatról való elmélkedéshez vezet.
A fiatal magyar művész, Tóth Xénia kortárs kulcsban értelmezi újra az ősi mítoszokat, hagyományos technikákat használva, hogy azokat különböző kódokon keresztül értelmezze, alternatív narratívát generálva, míg Federica Patera és Andrea Sbra Perego munkáiban a rétegzett, párhuzamos vagy eltérő narratívák válnak műalkotásokká. Patricia Kelly alapvető moduláris hímzéseiben pedig a kollektív és a személyes történelem szembesül egymással és összefonódik a jövő felé vezető feltáratlan utak keresése során. Silvia Beccaria is így jár el az olasz nyelv atyjának, Danténak szentelt monumentális hímzett installációjával, amely a kortárs embert tripláról triplára vezeti azon a mindig azonos és mégis mindig egyedi utazáson, amelyet minden ember önmagában tesz meg. Ennek az elmélkedésnek a fonalra való kiterjesztéséből, amely az emberi lények történetének cselekményét egy közös és közös könyvben egyesíti, származik Giulia Spernazza munkája.
A múlt újraalkotása, a gyökerek és az emlékezet visszatérő témák Lea Contestabile számára, aki itt egy összetett faliszőnyegben foglalkozik velük, amelyben a művészet fegyverével száll szembe az idővel és a halállal, és Olga Teksheva számára, aki a gubó metaforájában a létezés és korunk számtalan metamorfózisának ad formát. Emlékezet és identitás, az emberi lény gyökerei és fejlődése, valamint az ezekből következő kihívások állnak Luciana Aironi kutatásainak középpontjában, aki a röntgensugarak manipulálásában találja meg a választott anyagát, hogy kifejezze a múlandóság és az ellenállás, az emlékezet és a feledés közötti, a mindennapi életbe oltott kettősséget. Földi Kinga monokróm Dupioni selyem installációjának finomságában az emlékezetnek a tapasztalat és a tudás átalakulásán keresztül történő fejlődésének.
KINGA FÖLDI - GINKO CYCLE
Mariantonietta Bagliato a hagyományos örökséget és a makrogazdasági, társadalmi és környezeti valóságot is megkérdőjelezi, egy lágy kukoricafülből kiindulva a globális élelmiszerpolitikáról, az élelemhez való jogról és az egyéni felelősségről elmélkedik. Margherita Levo Rosenberg moduláris installációját a demokrácia ihlette, vagy inkább a társadalmi együttélés legparcellázottabb és legrendezetlenebb rendszere, amelyet az ember ismer, és amely a művésznő kutatási területének szélesebb körű elmélkedésének eredménye, amelynek célja annak bemutatása, hogy a racionális tudományos gondolkodásnak és az ősi mágikus gondolkodásnak hogyan kell együtt léteznie az emberi lények túlélése érdekében.
A társadalmi, politikai és környezeti dinamikák összefonódnak Brigitte Amarger munkájában, aki az antropocén hatásait szintetizálja a vizuális és érzelmi visszhangban, amelyet egy olyan mű vált ki, amely éppoly kicsi, mint amilyen erőteljes, mert nyilvánvalóvá teszi az ember bolygóra gyakorolt hatását. Az emberi kapcsolatok és az érzelmi folyamatok folyékonysága a témája Florencia Martinez egy sor munkájának, köztük a kiállított nagyméretű textilszobornak, amely az érzelmi érzések és kötődések titokzatos és néha kétértelmű és homályos természetét vizsgálja. Míg Monica Giovinazzi nagyméretű szárnya arra invitál, hogy metamorfózisban legyünk anélkül, hogy szklerotizált identitásokba burkolóznánk, addig Carla Crosio moduláris installációjának textilmagjai egy előre nem látható és kiszámíthatatlan, soha nem lineáris utat pecsételnek meg, oda-vissza a kortársiasságból: apró és összetett, elv és lehetőség, a magok arra emlékeztetnek, hogy az élet valami mozgásban és örökös átalakulásban lévő dolog.
BRIGITTE AMARGER - ANTHROPOCÈNE II
A GYÖKEREK- METAMORFÓZIS- MESZOLÁNTOK című kiállítás kurátora Barbara Pavan
Kiállító művészek: Elham M.Aghili, Luciana Aironi, Jorgelina Alessandrelli, Jacobo Alonso, Brigitte Amarger, Mariantonietta Bagliato, Silvia Beccaria, Isobel Blank, Lea Contestabile, Carla Crosio, Földi Kinga, Patrizia Fratus, Monica Giovinazzi, Raija Jokinen, Patricia Kelly, Kovács Csonga Anikó, Deborah Kruger, Margherita Levo Rosenberg, Florencia Martinez, Nanon Morsink, Guido Nosari, Federica Patera és Andrea Sbra Perego, Sonia izn Piscicelli, Elena Redaelli, Giulia Spernazza, Olga Teksheva, Xénia Tóth, Alessandro Turoni, Davide Viggiano, Izabela Walczak, Tania Welz, Izabela Walczak, Tania Welz
A kiállítás megtekinthető: 2024. szeptember 6. - december 8-ig
Helyszín: Hímző- és Textilmúzeum - Via Gorizia 19-30, 06030 Valtopina (Perugia) IT
Koordinátor: Maria Mancini
Támogatók: Scuola Ricamo Valtopina, Museo del Ricamo e del Tessile, Comune di Valtopina A Regione Umbria, Provincia di Perugia, CEDRAV, Umbria Ecomusei, CCIAA Perugia, Fondazione Cassa di Risparmio di Foligno, Club UNESCO Foligno e Fonti del Clitunno ODV védnöksége alatt.
A HÍMZŐ- ÉS TEXTILMÚZEUM-ról
Umbriában, a Subasio hegy lejtőin, a völgyben, amelyet a Topino folyó szel át (amelyet Dante is megemlít a „Paradicsom”-ban), amelyről a nevét is kapta, található a kis Valtopina falu: festői tájba merülve, a középkori településekkel tarkított zöldben, a természet és a kultúra között felfedezésre váró kincseket őriz. Ezek közé tartozik a Hímző- és Textilmúzeum, amely a városháza földszintjén kapott helyet, egy 20. század elejéről származó impozáns rezidenciában. A múzeum mintegy négyszáz darabból álló állandó gyűjteményt őriz, amely három részlegre oszlik: női divat, személyes vászon és lakástextíliák.
A gyűjtemény 2007-ben nyílt meg, és 2000 óta gyarapodott adományokból, amelyek történelmi családok tárgyait hozták be, kezdetben helyi, később pedig más olasz régiókból. Aktív és dinamikus szervezet, amely nemcsak a múltból származó textilipari bizonyítékok megőrzése és a hozzájuk kapcsolódó történelmi emlékezet továbbadása mellett kötelezte el magát, hanem a fonal művészetének - a hímzésnek és a csipkének - a népszerűsítése mellett is, amelyhez sűrű eseménynaptárral, többek között képzésekkel, kiállításokkal, oktatási projektekkel, találkozókkal és workshopokkal járul hozzá.
A hímzőiskola jelenléte Valtopinában szintén hozzájárul az umbriai kisvárosokban hagyományosan fontos tűművészet gyakorlásának életben tartásához. A nemzeti és nemzetközi jelentőségű, kihagyhatatlan találkozó a hímző- és textilkiállítás, amely immár 21. alkalommal kerül megrendezésre, és amely nemzetközi összehasonlítást kínál a régi, a modern és a kortárs hímzés között. A vásári szekcióval és szakkiállításokkal, tematikus versennyel, konferenciákkal és kísérő rendezvényekkel a valtopinai találkozóhely a piaci szereplők és a rajongók, valamint a nagyközönség számára. A 2022-es kiadás óta a kortárs művészetnek szentelt szekció kibővült a BIENNALE INTERNAZIONALE DI FIBER ART CONTEMPORANEA kiállítással, amely az állandó gyűjteménnyel párbeszédet folytat.
FŐKÉP: a biennálé plakátja
SZÖVEGKÖZI KÉPEK: ISOBEL BLANK - DOMESTIC SURVIVAL, Frame 13 - digital, color, ratio 16:9, 3’.48” animation, performance, experimental written, performed, directed by Isobel Blank original score and sound design Simone Lanari, anno 2024, DAVIDE VIGGIANO - SCARTI IBRIDI, intreccio di biomateriale in cornice di legno, cm. 30x40x3, anno 2022, TANIA WELZ - CHRYSOPOEIA THE CROWN EXPERIMENTATIONS I, elettrodeposizione iuta industriale riciclata, rame, cm. 70x55x2, anno 2022, IZABELA WALCZAK – CHARM, punch needle, ricamo con semi filato di cotone, legno di betulla, legno di acacia, semi di acero, cm. 51x12x11, 52x24x15, 48x9x7, anno 2024, RAIJA JOKINEN - THE CIRCLE OF GROWTH, disegno e pittura con lino, ricamo a macchina, inamidatura, lino tinto, cm. 100x100, anno 2023, JACOBO ALONSO - NOEUD, moduli di feltro poliestere tagliati al laser assemblati e cuciti a mano, cm.60x40x40, anno 2020, XÉNIA TÓTH - PLATON GENDER BISECTION (Andorgün), tecnica suba; filato, cm.97x97 (x6), anno 2022, PATRICIA KELLY - FREEDOM AND ORDER, Nodi francesi con ricamo a mano libera su tessuto riciclato, cm. 25x25, anno 2024, KINGA FÖLDI - GINKO CYCLE, tecnica personale, innervatura seta Dupioni, filo di ottone, colla tessile diam. cm. 70 ca., anno 2023, ph. credit Alida Kovács, BRIGITTE AMARGER - ANTHROPOCÈNE II, ricamo a macchina, stampa, incollaggio, taglio laser; fili, tessuti, lastre rx mediche, mappe stradali, cm. 17x70x70, anno 2018 (part)
GALÉRIA: a biennálé plakátja, ELHAM M.AGHILI - UPSIDE DOWN, filati tessili, fili di ferro, materiali riciclati; intrecci, ricami, annodature dimensioni variabili, anno 2024, NANON MORSINK - SENSES, corda riutilizzata, corna, campanacci di capra, MDF, testa artificiale; lavorazione a maglia, cm. 45x22x22, anno 2022
Miglinczi Éva fordítása