Lipcsey György Munkácsy Mihály- díjas szobrászművész 1955. január 05-én született Dunaszerdahelyen. 70. születésnapja alkalmából a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában rendezték meg a felvidéki képzőművészet kiemelkedő alkotójának kiállítását.

„Te anyagot szültél, én tért nyerék, Az élet mellett ott van a halál, A boldogságnál a lehangolás, A fénynél árnyék, kétség és remény.” – hangzik el Madách Imre: Az ember tragédiájának első színében. Anyagot és tért nyerni, gondolatokat formába önteni, mítoszt teremteni, hitett adni és ezeket elmesélni, ennyi lehet minden alkotó ember kívánalma, és ez a mottója - Mítosz-Hit-História - Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész dunaszerdahelyi kiállításának. Pályája súlyponti változásai elválaszthatatlanok az önéletrajzi emlékektől, korunk történelmétől, a kisebbségi lét fordulataitól. Lipcsey művészete ebben a közegben érlelődött, és vált a felvidéki, valamint a magyar kortárs szobrászat egyik legjelentősebb alkotójává. Munkásságának minden megnyilatkozása tiszta, és félreérthetetlen nyelven szól. A művész puritán térformákkal dolgozik. A mértani idomokba sűrített absztrakció, az alkotások térdimenziójának elvonatkoztatása a szobrász letisztult, határozott koncepciójának eredménye. Az alkotói kifejezését formák, motívumok, térbeli kirobbanások, karakán felület megmunkálások kísérik, s ezek a testreszabott dimenziók lehetőséget adnak a művészi szándék felfejtésére. Az alkotói szubjektumból eredő érzések könnyen felismerhetőek. A művész visszafogott gesztusokkal megfogalmazott kérdésekei, kijelentései a

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

az alkotások formai elvontságának ellenére mélyen bevésődnek a művekkel kapcsolatba kerülőknek. Lipcsey attitűdjének jelképformáló tálentuma, a múlt-és jelen iránti nyitottsága, a nemzetben, az alkotói lelkiismeretben való hite az, ami művészi pályájának gazdagságát segíti. Intellektuális alapállásának köszönhetően filozofikus és expresszív hangvételű munkák jellemzik mesterségét. Munkásságát a kő-és fafaragás, kő-és fa matériák együttes használata, majd a viaszveszejtéses bronzöntő eljárással létrehozott, jól körülhatárolható Lipcsey különvilágú művek jellemzik. Lipcsey György alkotói periódusának első fejezete a csallóközi paraszti élethez kapcsolódik. ( Ezeket a korai munkákat nem vonultaták fel a kiállításon.) Figuratív, geometrizáló alkotásokban a hangsúly az anyag tulajdonságaira, a tömbjelleg kidolgozottságára helyeződik. Társadalmi problémákra, hirte, mítoszokra, emberi kapcsolatokra reflektál. Az archaikus, és a modern formák ötvözéséből születetett masszív megformálástól jutott el az absztrakt formákig. Sajátos szimbólumrendszerét, karakteres stílusát az áttört szerkezetű, titokzatosan mitikus, utópisztikus kisplasztika sorozatba ültette át. A világunkkal párhuzamos valóság életterei is lehetnének e rejtélyes építmények. Az ősi emlékezés, és egy posztapokaliptikus franchise ötvözésből megvalósult jövőképet tár elénk. Érzelmes víziója ez egy racionális jövőkép kivetítésének. Áttételes, mértéktartó megfogalmazásban ölt testet az eltékozolt természet múlandósága, a bizakodó gondolatok. Lipcsey több évtizedes munkásságára a független plasztikai kifejezésmódok, és szimbolikus közlések jellemzők, őszinte alázattal láttatja a múltat, jelent és a jövőt.

TOVÁBB A GALÉRIÁBA

 

Lipcsey György szobrászművész betekintést engedett a kulisszák mögé is - a Dunaszerdahelyi Városi Televízió  korábbi felvétele.

További képek