ELHIVATOTT FESTŐSÉG ÉS SZENVEDÉLYES KOLORIZMUS


Bráda Tibor–emlékkiállítás a B32 Galéria és Kultúrtér-ben (2024. december 11–2025. január 12.)
Bráda Tibor ahhoz a művészgenerációhoz tartozik, akik a negyvenes években születtek. Az ötvenes években járt a Kisképzőre, s a hatvanas években a Képzőművészeti Főiskolára. Olyan mestereknél (Szentiványi Lajos, Sarkantyú Simon és Pap Gyula) tanulhatott, akik pártolták és kibontakozhatott mellettük. Első bemutatkozása a kortárs magyar művészeti életben a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában történt meg 1974-ben, ahol egy lírai expresszív, ám „sötétebb tónusú” képeket állított ki, melyeknél az időtlenség és az anyagtalanság uralkodik. Nemcsak festői karrierje kezdett felfelé ívelni, hanem a pedagógusi pálya is egyre jobban bejött neki. Először csak tanársegéd volt Szentiványi Lajos mellett, majd rendes docensi státuszban tanított a Képzőművészeti Főiskolán 1987-től. A rendszerváltás előtti külföldi tanulmányútjait a keleti blokkban (NSZK és Szovjetunió) végezte el, viszont a rendszerváltás után Spanyolországban és Erdélyben rengeteg tájképet készített. A ’90-es években tagja lett a „Dunapart” nevezetű művészeti egyletnek és 2002-ben művész kollégáival (Szentgyörgyi József, Fabók Gyula) és lelkes támogatókkal együtt (Bayer Ilona, Zsolnai Gábor) létrehozta a „Magyar Festészet Napja” c. kulturális kezdeményezést. Ez az államilag támogatott kulturális projekt azzal a céllal született meg, hogy közelebb vigye a közönséget a kortárs festészethez.
Mindenképp ki kell emelnem, hogy Bráda Tibor nemcsak, hogy egy agilis és alkotó képzőművész volt, hanem egy feldolgozatlan életmunkássággal is rendelkezett. Ez az emlékkiállítás, amely a B32 Galéria és Kultúrtérben nyílt meg a művész családjának támogatása révén, egy eléggé összefogott képet alkot a képzőművész hagyatékáról. Nézzük csak meg a „Tenger felett” c. 1978-as, vagy a „Gyár mögött” c. 1976-os képeket. Mindegyikük a hetvenes években készültek, s nem lépik át a figurativitás határait, azonban színviláguk és ecsetkezelésük meglepő módon elrugaszkodott a realitástól és anyagtalan. A „Tengerfelett” -nél” láthatjuk Ikarosz legendáját, amely a materiális és az immateriális világ örök harcaként jelenik meg. Ezzel szemben a „Gyár mögött” c. festmény esetében nemcsak a Szentgyörgyi József -féle ecsetkezelés hatása tekint ránk, hanem a művész kísérletezési kedve, amely az FKSE (Fiatal Képzőművészek Stúdió Egyesülete) fiatal képzőművészeinek egyik fő vonása volt. Az 1980-as, 1990-es és a 2000-es évek a lehiggadást és a misztifikáló tárgyszerűséget helyezik középpontjukba. A festőművész ekkor már egyre jobban a pasztell technikával kezdett el kísérletezgetni és olyan festmények kerültek ki keze közül melyeken olyan szürreális szimbólumok jelennek meg, mint pl. az „Asztal” vagy a „A győztes jutalma”. Bráda Tibor, aki a Magyar Művészeti Akadémia egyik oszlopos tagja volt nemcsak, hogy vérbeli festőként, hanem remek üvegművészként is tevékenykedett. A sima felület és a fényhatások közötti kölcsönhatások nemcsak megihlették, hanem célt adtak tevékenysége számára. Ólmozott üvegképek, mozaikok és kazettás mennyezetek elkészítése és megalkotása a ’90-es és 2000-es években Bráda Tibort a modern egyházi festők közé fogják sorolni. Ugyanakkor az isteni fényből áradó misztika és az üvegek által biztosított színek reflexei egyszerűen visszatekintenek a templomokhoz készült üvegablakain.
E kiállítás, amely a B32 Galéria földszintjén és az alagsorban lévő Trezor Galériában jön létre egy méltó elbúcsúzás egy olyan mestertől, aki igyekezett a figuratívitás összes spektrumával foglalkozni és mindig közel lenni a kézzelfoghatóhoz.
Főkép: üvegablakterv, Trezor Galéria
Szövegközi képek:
1. Tenger felett, 1978, olaj, vászon, Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság tulajdona;
2. A győztes jutalma, 1999, pasztell, vászon, magántulajdon;
3. Asztal, 1999, pasztell, vászon, magántulajdon;
4. Gyár mögött, 1976, olaj, vászon, magántulajdon;
Galéria: Üvegablakterv, magántulajdon
Fotók: B32 Galéria és Kultúrtér, a szerző fotói