A hely csendje – Király György kecskeméti kiállításáról

Hazánk legrégebb óta folyamatosan működő művésztelepén, a közel 125 éves Szolnoki Művésztelepen él és alkot Király György, aki maga is szolnoki születésű, de munkássága országosan is ismert, és tevékenysége határainkon túlra is kiterjed. 2008-ban végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festőművész szakán, 2009 óta, tehát több mint 15 éve él a szolnoki kolónián.

Nagyon termékeny, több műfajban és több technika alkalmazásában is járatos alkotó ő, aki a munkásságának azon szegmensét tárja a kecskeméti közönség elé, mely a legszélesebb körben ismert: a csendéletek inspirálta kompozícióit – e művek festészeti (olaj, vászon) és rajzi-grafikai (rézkarc, szén) eljárásokkal készültek, változatos méretekben.

Király György sorozatokban gondolkodó, konzekvens művész. Bizonyos sorozatai időszakosan kerülnek előtérbe nála, így az enteriőrök, az éjszakai utcaképek és a portrék, míg más képciklusai egymással parallel, folytonosan jelen vannak alkotómunkájában, így a Fák-sorozata, vagy a diplomamunkájául választott, azóta is legdominánsabb képciklusa, a csendéletek, melyet az alkotó Különös csendeknek nevez. Ezernyi csendéletének számos alsorozata létezik, így a csendéleti tárgyakat konkrétabban láttató, a formahatárokat és fény-árnyék viszonyokat ropogósabban bemutató képek, valamint a meditatív, átszellemült csendéletek, az áttetsző vagy eltűnő, a formahatárokat feloldó alkotások, melyek ízig-vérig metamorfózisok.

Monokróm csendéleteinek éveken át meghatározó színe volt a kék, nem véletlen, hogy e kiállítás plakátjának is választott képe egy kék kompozíció lett, a Kék-evangélium-csend, amely az egyik legnagyobb méretű, de főkép rangra emelve az egyik legnagyobb hatású kompozíciója is e tárlatnak. Király György festészetében a mélységet és végtelenséget kifejező kék színhasználat egy tudatos redukciós folyamat: célja kivonni, majd megfesteni valamit, ami az esteledés színeinek változó, egyre sötétülő kékjeiben fokozatosan tűnik el, amint a fény elmúlásának lassú csökkenésével megnyílik a festő számára az absztrakció lehetősége, vagyis a látott, műtermi beállítás konkrét tárgyaitól, formáitól való elvonatkoztatás jelenségét adja vissza képmezőin. Tehát az esti, kékesen sötétedő időszak fény- és színtapasztalatai indukálták a kék csendéletciklust. Ahogy az évek során a Különös csendek-sorozat kezdeti, látványközeli művei egyre inkább lazúrosabbak, áttetszőbbek lettek, megváltozott a színpaletta, a kék szín dominanciája háttérbe szorult, 2020 óta pompeji vörösek, szinte fehérre redukált csendek, drámai feketék, izzó vörösek és intenzív zöldek jelentek meg képmezőin, valamint rózsaszínbe, lilába hajló színtartományok. Az utóbbi években a képformátumaiban is újítás következett be: a korábbi, fekvő téglalapok mellett megjelentek a kvadrátos, négyzet formájú képek. A fekvő téglalap formátumok a tájszemléletű gondolkodást hordozzák magukban, tájképeket idéznek fel a kiállított repetitív rézkarcok is: jelen kiállításon a Búcsú-csend és a PostScriptum-csend-sorozat elemei.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Király György csendéleti kompozíciói döntően – ahogy a csendéletekre általánosságban is jellemző – centrális, középre szerkesztett, szimmetrikus képszerkesztési eljárással készülnek (pl. a Hűség-csend a Kék-evangélium-csend mellett), de azon képei, melyeken egészen kis tárgyak jelennek meg méretük többszörösét kitevő nagy edényekkel inkább a diagonális és aszimmetrikus kompozíciók (pl. PostScriptum-csend). Munkamódszerét variációs elv jellemzi: ugyanazt a beállítást többször, különböző képzőművészeti eljárásokkal is megalkotja.

A repetíció jelenségénél elidőznék egy kicsit, mert Király György igen gondosan megtervezett egyéni kiállításai – még ha egyazon képciklus elemeit is reprezentálják – mindig hordoznak magukban nóvumot. E kecskeméti kiállításon ugyanazon rézkarcról különböző színnyomásokkal készült nyomatokat állít egymás mellé, sorba rendezve a kompozíciókat, megmutatva, hogy a dúcismétlődés milyen felfokozott variabilitást ad a színek és a nyomtatási metódusok váltakozásának eredményeképp. Ugyanakkor modulárissá, játékosan variálhatóvá válnak ezek a kompozíciók, mely különösen érvényes kiállítási szituációban, így most is.

A kiállított közel 30 mű a 2024 őszi-téli és az idei friss alkotásokból mutat be erős válogatást, melyek a grillenödi ösztöndíjas helyszín által, valamint szolnoki műterme meghitt közegében inspirálódtak – ahogy a kiállítás címe: a Silentio Loci, vagyis A hely csendje is utal rá. Az egyes tartózkodási helyek, azok hangulata, élménye is árad a képmezőkből, melyeket korábban a széles nyilvánosság nem láthatott, hiszen a művész első kecskeméti önálló bemutatkozásán kerülnek először kiállításra.

Az írás a Silentio Loci / A hely csendje című kiállítás megnyitóján 2025. március 21-én 17 órakor elhangzott megnyitószöveg közlésre átszerkesztett változata.

SILENTIO LOCI / A HELY CSENDJE – Király György Barcsay-díjas festőművész kiállítása.  Hírös Agóra Kamaraterem, Kecskemét 2025. március 21. – április 8.

Király György – közlési műadatok

Fókép: Király György: PostScriptum-csend, 2025, rézkarc, papír, 20 x 25 cm

Szövegközi képek: Király György: Kék evangélium-csend, 2024, olaj, lenvászon, 100 x 130 cm, fotó: Sulyok Miklós, Király György: Vörös tévedés-csend, 2024, olaj, lenvászon, 100 x 100 cm, fotó: Sulyok Miklós, Király György: Kapelle-csend, 2025, olaj, lenvászon, 100 x 100 cm, fotó: Sulyok Miklós, Király György: Szétváló csend, 2025, olaj, lenvászon, 100 x 130 cm

Galéria fotók: Király György enteriőrfotói, forrás: Hírös Agóra Kulturális és Ifjúsági Központ, fotó: Szamler Roland

További képek