Huszonöt éves a Concordia - a Csehországban élő magyar képzőművészek csoportja

A Concordia 2000-ben jött létre, első kiállítása a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének megalakulása tizedik évfordulója alkalmából nyílt a Prágai Magyar Kulturális Központban.

A csoport névadója és első kiállításainak kurátora a Révkomáromban élő PhDr. Farkas Veronika művészettörténész volt. A Concordia prágai tárlatának anyaga újabb munkákkal kibővítve a következő évben több helyen is szerepelt: Révkomáromban a Limes Galériában, Dunaszerdahelyen és Budapesten a Cseh Centrumban. Ezután hosszú szünet következett. 2010 a megújulás éve lett. Újra összejött a csoport egy közös tárlaton, és elhatároztuk, hogy a továbbiakban folyamatosan, és olyan gyakran állítunk ki, amikor csak lehetőségünk nyílik rá. Azóta több képzőművész csatlakozott hozzánk. Nem minden kiállításunkon állít ki mindenki, de a húsz év alatt összesen 18-an állítottunk ki együtt.

A Concordia alkotó művészei Csehország szerte élnek. Brünnben, Poličkán, Uherské Hradiště közelében, Kutná Horán, Prágában és másutt is. A csoport tagjai különböző életkorúak, és a képzőművészet különböző területein alkotnak, vannak közöttük festők, grafikusok, szobrászok, restaurátor és iparművész is. Nem mondható az sem, hogy közös művészeti nézet tartja őket össze. Sokan egyénileg is aktívan részt vesznek a csehországi, szlovákiai és magyarországi művészeti életben, kiállítanak, szimpóziumokon szerepelnek. Néhányan több ország művészeti egyetemein tanultak, van aki Pozsonyban, Budapesten, illetve Prágában is. S vannak akik csak csehországi művészeti tanulmányaik idején állítanak ki a csoporttal.

 

 

 

 

 

2010 óta sok emlékezetes kiállításon vett részt a csoport, néha nagyon különleges, hangulatos helyeken, mint a Mělníki Torony Galéria három emeletén, vagy Ostraván a Důl Michal termeiben. Ez utóbbi egy ostravai szénbánya, amelyet megszűntekor ipari emlékművé alakítottak át, úgy maradt minden, ahogy az utolsó műszak után elhagyták a bányászok, és azóta szkanzenként látogatható, és kiállításokat is szoktak itt rendezni  A bányászok az öltözőben, hogy ne szennyezzék be a ruháikat, kampóban végződő láncra akasztották, és a láncot felhúzták a magasba. Ugyanezt tették a műszak után is, amikor lezuhanyoztak, a bakancsukat, csizmájukat, sisakjukat vagy munkaruhájukat a láncra akasztva felhúzták a levegőbe. Az öltöző magas gyári ablakain beszűrődő fény és a vertikálisan, egymás mellett sűrűn lelógó láncok és helyenként rajta függő ruhák, bizarr de egyben olyan ünnepélyes hangulatot keltettek, mintha egy katedrálisban lettek volna a képek és szobrok kiállítva. A kiállítást az Ostravai Képzőművészeti Egyetem festő szakának vezető tanára és docense, Daniel Balabán festőművész nyitotta meg.

Emlékezetes volt az opavai kiállításunk is, amelyen meghívott vendégként az 57. Bezruč Fesztiválon vettünk részt, vagy a Brünni Katakombák Galériában megvalósult tárlatunk. Ugyanígy a Limes Galériabeli kiállításunk, de szép kiállítások nyíltak Budapesten is a Ráday utcában, az Erdős Renéé Házban, Törökbálinton, a Zalaegerszegi Zsinagógában, vagy a prágai Bubeneči Régi Víztisztító épületében, amely szintén ipari emlék .Kiállítás-megnyitóinkon gyakran hegedül és énekel Kutas Ágnes, aki saját szerzeményeit adja elő, s akit Csehországban jól ismernek a zenei életben, ugyanakkor a kiállításokon is szerepel  alkotásaival.

Az elmúlt húszonöt év alatt három katalógusunk és egy leporellónk jelent meg.Végül felvetődik a kérdés, hogy vajon mi az, ami ezt a kis csoportot alkotóinak különbözősége ellenére ennyi ideje összetartja? Mi az, ami közös, ami miatt keresik egymás társaságát és örömmel fogadják a csoportos kiállítások lehetőségeit?

A válasz talán közös gyökereinkben és lelkületünkben rejlik. A legtöbben Felvidékről, néhányan Magyarországról származunk, és más-más okokból, többé-kevésbé huzamosabb ideje Csehországban élünk. Valahol mélyen magunkban hordozzuk a gyermekkori otthont és azt az értékrendszert, amit a családban és iskoláinkban kaptunk. Magunkkal hoztuk a magyar kultúra szeretetét, nyelvünket, amelyet idegenben is őrizünk és ápolni igyekszunk. Természetesen ihletett merítünk a bennünket körülvevő világból és a cseh kultúrából is, ami akarva akaratlanul is hatást gyakorol ránk. Talán mindez más ízt, temperamentumot, másfajta gondolatokat, témákat és másfajta megközelítést ad munkáinknak.

A Concordia az idén ünnepli fennállásának huszonötödik évfordulóját. Fogadják szeretettel a kiállító muvészeket, és a kiállítást, amelyet ez alkalomból rendeztünk a Liszt Intézet kiállító tereiben.

A kiállító művészek: Gál Attila, Kutas Ágnes, Lőrincz Zsuzsa, Štefunková, Szabó Erzsi, Veronika Plátková Ország,  Struhár Boglárka, Andrej Németh Endre, Vámos János

A Concordia csoport kiállításainak résztvevői 2000–2025 között: Bartha Kálmán, Blaskovics Éva, Gál Attila, Hajnal Mihály,  Kopasz Viktor, Kutas Ágnes, Lőrincz Zsuzsa, Remák Béla, Serbák Zsuzsa, Andrej Németh Endre, Veronika Plátková Ország, Vámos János, Witz Veronika

Csoportos kiállításaink: 2000 – Magyar Kulturális Központ, Prága // 2001 – Limes Galéria, Révkomárom / Dunaszerdahely / Cseh Centrum, Budapest // 2010 – Magyar Kulturális Központ, Prága // 2011 – Torony Galéria, Mělník / Limes Galéria, Révkomárom / Zsinagóga, Zalaegerszeg // 2012 – Ráday utcai Könyvesház, Budapest / Erdős Renée Ház, Budapest / Důl Michal, Ostrava // 2014 – 57. Bezruč festivál, Opava // 2015 – Magyar Intézet, Prága // 2016 – Munkácsy Mihály Művelődési Ház, Törökbálint // 2017 – Katakombák Galéria, Brünn // 2021 – Bubeneči Víztisztító Galériája, Prága

További képek