Dózsa György unokája / Kis-Tóth Ferenc halálára
Novotny Tihamér | 2026-06-17 446
A mindig a népben, nemzetben, magyar történelemben gondolkodó, a pusztító versus megtartó erők negatív és pozitív sugallatait egyaránt érző, illetve értő, a kunszállási tanyavilágból származó Kis-Tóth Ferenc művészember olyan igazságkereső alkotó volt, akinek festői hitvallását a legkorszerűbb, legprovokatívabb ars poeticai hátranyitásként értékelhetjük.
„’Papikánk’ tegnap délután 17 óra 15 körül szép csöndben elballagott...” – kaptam a szomorú hírt május elsején kora reggel Megyer Márta képzőművésztől. Nekem azonban feladatom volt a lesújtó értesülést tárgyszerűbben továbbadni: Kis-Tóth Ferenc Munkácsy Mihály- és Kortárs-díjas festőművész 1986-tól 1992-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanársegédje, 1993-tól 2012-ig az Egyetem művésztanára, 2012-től 2017-es nyugdíjazásáig ugyanezen Intézmény Murális Műhelyének óraadó tanára, aki Kiskunfélegyházán született 1949. június 14-én – 2026. április 30-án hosszú betegség után életének végső periódusában látásától is megfosztva átadta lelkét Teremtőjének.
Most a szakmai értékelésemet így folytatnám: Kis-Tóth Ferenc képzőművész – a táblakép méretű vakolattechnika, a színezett homokmassza-festészet egyik megújítójaként – a ’70-es évek második felétől tevékenykedett a szakmában, s egy olyan nagyszabású, darabszámban, esztétikai értékben, szociális érzékenységben, morális tartásban és kultúrtörténeti vonatkozásokban gazdag, változatos, igen konzekvens, ugyanakkor rendhagyó módon példaértékű életművet hozott létre, amely a mai napig nem kapott kellő figyelmet és elismerést a kortársi magyar művészettörténet-írásban.
Homok és vas; vakolt matériák és térkulissza-labirintusok! – egyszerűsíthetnénk le a Kis-Tóth Ferenc-i művészeti ethoszt. Alapvetően ebből a két anyagból és ebből a városi, illetve tanyasi lét- és térélményből épült, bonyolódott, alakult a szóban forgó életmű. Mert az alkotó valódi felfedezése nem is abban rejlett, hogy a hetvenes évek végétől táblakép méretben alkalmazta a vakolat- vagy – francia kifejezéssel élve – az hautes pâtes-, a magasan, vastagon felpakolható, rétegzett festékpaszta- vagy masszatechnikát – amelynek ismerhetjük mind a nyugat-európai, mind a magyarországi előzményeit –, hanem abban, hogy össze- és szétszerelhető, két oldalról nézhető, áttört felületeket használó, paravánszerűen térbe építhető elemekké alakította a labirintus-témában legalábbis egyen méretű (200×100 centiméteres) anyagfestményeit.
 2015-16, fémlemez, porfesték.JPG)
Történelmi szimbólumokat, jeleket-jelképeket, emblematikus „ikonokat”, fizikai jelenségeket, lenyomatokat, kultúrhistóriai és néprajzi tárgyakat és díszítőmotívumokat leképező, átértelmező, újrateremtő és mai összefüggésekbe helyező formavilága, művészete már az indulásánál morális tartalommal telítődött, anyagkezelése szociális érzékenységgel párosult. Nála a Trianon status quója, az aradi vértanúk emléke, a diktatúrák és az elmúlt rendszer bűnei, 1956 forradalma és szabadságharca, valamint a megtorlások időszaka, Erdély és a leszakított országrészek megmaradás-problémái, a „kollaboránsok útja”-i, az iraki öbölháború civilizációs bűnei, a „hajléktalanok karácsonya”, a vörösiszap katasztrófája, nemkülönben a tisztességes, dolgos ősök, elődök és alkotótársak emlékezete az utolsó ítélet angyalainak megjelenéséig egy máig tartó és továbbépülő történelmi labirintust alkotott. Olyan labirintust, amelynek összeilleszthető paneljein keresztül absztrakt-emblematikus motívumokban képződött le politika és kultúra, társadalom és kórkép, hétköznapiság és történelem, művészet és néprajz, táj és topográfia.
Ez a haláláig bővülő, épülő labirintus volt Kis-Tóth Ferenc személyes metaforája, privát válasza az ÉLETRE és a MŰVÉSZETRE. Mert jelképes értelemben is egy olyan variálható útvesztőt alkotott, amelynek bonyolult folyosórendszereiben többszörös irányváltoztatásra, bolyongásra, „igazságkeresésre”, az elhasznált fogalmak mérlegelésére, netán cseréjére kényszerítette az embert. Ez a megállapítás azonban azokban az esetekben is megállja a helyét, amikor ennek a metaforikus labirintusnak a méretre kisebb elemeit táblaképek gyanánt helyezte járatainak galériakörnyezetébe.
Ez a Kis-Tóth Ferenc-i művészeti ethosz és esztétikai megjelenés tehát az egyenkénti alkotásokra és az egész életműre vetítve is olyan súlyos, körültekintően tartalmas, megalapozottan következetes, egyenletes színvonalú nemzeti és civilizációs sorskérdéseket feszeget, olykor drámai, örömteli és igazságtevően katartikus képet mutat, amelyben a szépség az erkölcsi állásfoglalással, a jóság pedig az utánozhatatlan modernséggel egyesül.
A mindig a népben, nemzetben, magyar történelemben gondolkodó, a pusztító versus megtartó erők negatív és pozitív sugallatait egyaránt érző, illetve értő, a kunszállási tanyavilágból származó Kis-Tóth Ferenc művészember olyan igazságkereső alkotó volt, akinek festői hitvallását a legkorszerűbb, legprovokatívabb ars poeticai hátranyitásként értékelhetjük. Alámerülését a múltba szellemi emelkedésként, lélekerősítő töltekezésként és értékmentő kultúraféltésként élte meg. Identitásának radikális sarkpontjait a következő célok határozták meg: emlékállítás a paraszti világnak, az ősöknek, a tanyasi iskoláknak, a falusi kovácsműhelyeknek, a népművészetnek, a haldoklásra ítélt kézműves tárgyaknak, a kisipari eszközöknek, a kivándoroltaknak, a háborúk és a diktatúrák áldozatainak. Műveivel éppúgy figyelmeztetett a tájrombolás és környezetpusztítás, mint az újabb keletű migráció veszélyeire. Öntudatának légy hű magadhoz szálazású gyökereit éppúgy eredeztette a kulturális kereszténység nemzeti Képes krónikájából, a magyar néprajz Pléhkrisztusaiból, mint Vörösmarty Mihály vagy József Attila verseiből, mely utóbbiak közül sokat kívülről tudott. Vizuális előretekintése a markáns, leegyszerűsítő formanyelv, a merész tárgyias anyaghasználat és a költői képzettársítás emblematikus szentháromságában gyökerezett. Plextollal kevert színes homokmasszákból, fém-applikációkból, talált tárgyakból, anyagokból festett–épített–szerkesztett képelemeit gyakran rendezte-szervezte bejárható labirintusokká. Életének utolsó színterén – Garán – második feleségével, Megyer Márta képzőművésszel saját munkáikból létrehoztak egy unikális múzeumot, gyűjteményes házat lakóterükből, udvarukból és annak minden melléképületéből.
Kis-Tóth Ferenc egyszerre primordiális és ultramodern életműve, alkotói lábnyoma csak úgy tűnik el a történelemből, mint a Vaskútról Garára igyekvő kerékpárút martjába vésett-faragott nomád frízének bennünk élő utóképe: az eredetit hóval lepi be a tél, eltörli az eső és a szél, de annak mindig felettünk lebegő szellemi felhője időtlen időkig sugározza, ontja jeleit, üzeneteit.
Ennek A magyar parasztság emlékére alkotott „agyagfaricska” domborműnek a videója felkerült a világhálóra, amelyhez a művész a következő magyarázatot fűzte: „Gara egy szép kis falu, Bajától délre a magyar-szerb határnál. Bukovinai székelyek leszármazottai, Felvidékről és a Vajdaságból kitelepített magyarok, régóta itt élő bunyevácok és szerbek, meg a ki nem telepített svábok lakják békességben. 2020-ban elkezdték a garai kerékpárút földmunkálatait, egy dombos rész átvágásakor körülbelül 30 méter hosszú, középen 180 cm magas függőleges agyagfal keletkezett néhol erős sárga, néhol földes, omlós agyaggal. Kíváncsiságból egy kapával neki álltam farigcsálni. Lovat formáztam először, jól bírta az agyag, pár napig abba se hagytam, spontán, ahogy jött, gyerekkorom tanyasi és garai világa. A téma adott volt, azt a földet faragtam, mondhatom megműveltem, amiért a parasztság élt-halt, ahol nyugodhatna, ha nem forogna a sírjában. A II. világháború után megszüntették önállóságukat, sokukat deportálták, de még a kolhozrendszerben is talpra álltak, mivel a háztájiban táplálták reményeiket, ahogyan a bibliában is olvashatták: »Fognak még házat, szántóföldet és szőlőt venni ebben az országban«. Viszont a rosszul sikerült rendszerváltás és az EU-hoz való csatlakozás a mezőgazdasági üzemek gyárak felszámolásához vezetett. Következményeként meghalt a történelmi parasztság, a munka központú értékrendszerével, kultúrájával együtt.
Az autóút közel volt, az arra járók megálltak, és persze hogy a múltról beszélgettünk, a hazához, földhöz, néphez, nemzethez ragaszkodó, éjjel-nappal munkálkodó, háborúkban hősiesen harcoló parasztságról. Ez nem pátosz, nekem ez szikár ténymegállapítás. Az agyagfaragás 3 éves fotódokumentációja vizuálisan is szimbolizálja ezt az elmúlást. A 3 méter széles, 1 méter magas fotóvászonra nyomtatott képek a valóságos arányokat és folyamatot mutatják, rövidesen bemutatom a videón rögzített változatot is.”
https://www.youtube.com/watch?v=UUB54BeS5Ys
https://www.youtube.com/watch?v=kjIHbNReuQY
S legutoljára megint hadd hivatkozzak az ő szavaira: „A hazai »liberális« ideológia helyi művészetté és művészekké degradálta és degradálja azokat, akik nem hajlandóak a nyugati liberális, modern, demokratikus, nemzetek fölötti művészethez kapcsolódni. Szerintem éppen ebből, a gazdasági és politikai centrumokhoz való igazodásból következik a provinciális művészet. A magam részéről remélem, elérem azt a művészi önazonosságot, amikor lokális művésznek tarthatom magam.”
Hát – akár egy égbe szállt rúdugró – elérted Feri!
Dózsa György unokájaként az Európai Unióban, elérted Papi!
A többi csak rajtunk múlik!
Főkép: A Dózsa György unokája az Európai Unióban vázlata előtt, 2021
Szövegközi képek: 1-2. Részlet a Gyűjteményes Házból, 2021, Gara, Kossuth Lajos u. 42. , 3. Kivándorló itt maradt munkaeszköze a 20. század elején; Pléhkrisztus, a fák már tudják a jövőt; Nagyapám emlékére; Bevándorlók sátrai a temetőben, (4x) 2015-16, fémlemez, porfesték, 4-5. Részlet a Gyűjteményes Házból, Istálló Galéria, 2021, Gara, Kossuth Lajos u. 42., 6. A magyar parasztság emlékére, 2020, agyagfaricska Vaskút és Gara között, 7-10. Részlet a Gyűjteményes Házból, Istálló Galéria, 2021, Gara, Kossuth Lajos u. 42., Munkái előtt a szabadszállási tanyán, 2016
Galéria: A Gázai övezet bombázásakor meghalt gyermekek emlékére, 2014-15, szénpor, hamu, fa, homok, porfesték, plextol, 200x140 cm, 12 Részlet a Gyűjteményes Házból, Istálló Galéria, 2021, Gara, Kossuth Lajos u. 42., 12 Részlet a Gyűjteményes Házból, Istálló Galéria, 2021, Gara, Kossuth Lajos u. 42.
További képek
