DEBORAH KRUGER – Extinctions című kiállítása

Deborah Kruger amerikai művész EXTINCTIONS című kiállítása 2026. október 26-ig a láthoató aMuMa - Civico Museo Parisi Valle Maccagnóban, a Maggiore-tó parti kiállítóhelyen, melynek támogatói a Maccagno con Pino e Veddasca önkormányzat és a Maccagnoi ProLoco. A kiállítás kurátora Barbara Pavan.

A kiállítási projekt különösen megfelelő helyszínt talál a Maurizio Sacripanti által tervezett „híd-múzeumban”, egy olyan építészeti alkotásban, ahol a beépített tér és a táj folyamatos és érzékelhető párbeszédet folytat egymással. Ebben a kontextusban Kruger művei állandó kapcsolatba kerülnek a környezettel, a területtel és az ott élő közösségekkel, láthatóvá téve azt a természet és kultúra közötti folytonosságot, amely végigkíséri a művész egész alkotói pályafutását.

Ezt a kapcsolati dimenziót erősíti a magadinoi Bolle Alapítvány tudományos támogatása is, amely svájci intézmény lehetővé tette, hogy a projektbe bekerüljön egy, a kis vízicsirke-nek szentelt mű – ez a veszélyeztetett madárfaj a Maggiore-tó térségében él. Az együttműködés rávilágít arra, hogy az ökológiai és kulturális kérdések átlépik az adminisztratív határokat, hangsúlyozva az élő rendszerek egymással összefonódó természetét és sebezhetőségüket.

A KIÁLLÍTÁS

A kiállítás jelentős mennyiségű újabb keletű művet gyűjt össze, és a jelenre jellemző visszafordíthatatlan veszteségek formáit vizsgálja, összefonva az ökológiai reflexiót, a kulturális emlékezetet, valamint az egyéni és kollektív felelősséget. Kruger kutatásának középpontjában két látszólag különálló, de mélyen összefonódó jelenség áll: számos madárfaj kihalása és a bennszülött nyelvek fokozatos eltűnése a bolygó különböző területein. A művész ezeket ugyanazon rendszerszintű válság párhuzamos megnyilvánulásainak értelmezi, amely egyszerre képes veszélyeztetni a természeti és a kulturális biodiverzitást.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kiállítási útvonal textilszobrokat, monumentális faliszőnyegeket és falra szerelhető műalkotásokat foglal magában, amelyeket az művész alkotói gyakorlatának egyik legjellegzetesebb eleme köt össze: újrahasznosított műanyag tollak, amelyeket szitanyomással veszélyeztetett madárfajok képeivel láttak el, majd kihalás veszélyével fenyegetett nyelveken írt szövegekkel nyomtattak rájuk. Ezen anyagválasztás révén Kruger komplex szemantikai rétegződést vezet be: a műanyag – amely a globalizált termelés és fogyasztás szimbóluma, valamint a kortárs környezeti változások egyik fő okozója – narratív és kritikai eszközzé alakul át, amely képes láthatóvá tenni az emberi felelősséget az ökológiai pusztulás és a kulturális eltűnés folyamataiban.

A művész textiltervezői képzettsége a felületek tapintható minőségében, a műalkotások felépítésében és a készítés folyamatbeli dimenziójára fordított figyelemben nyilvánul meg. A materialitás, a felhalmozás és a rétegződés olyan eszközökké válnak, amelyek révén Kruger a kortárs gazdasági és termelési modelleket kérdőjelezi meg, miközben szoros kapcsolatot tart fenn a kézművességgel és az anyagok emlékezetmegőrző és -átadó képességével.

Művészi gyakorlatának alapját egy relációs létszemlélet képezi, amely szerint minden organizmus, kultúra és nyelv egy komplex, kölcsönös függőségeken alapuló hálózat részét képezi. Ebből a szempontból a természetes élőhelyek felaprózódása és a perifériás kultúrák eróziója közös dinamikák különböző következményeinek tűnnek, amelyeket az erőforrások intenzív kitermelésén és a viselkedésmódok fokozatos egységesítésén alapuló gazdasági és társadalmi rendszerek generálnak. Ezeknek a folyamatoknak a következményei különösen élesen érintenek a legsebezhetőbb csoportokat – a veszélyeztetett állatfajokat és az őslakos közösségeket –, amelyek így az egész globális ökoszisztéma törékenységének érzékeny mutatóivá válnak.

Az EXTINCTIONS című kiállítás arra invitál, hogy elgondolkodjunk a termelés, a fogyasztás, a nyelv és az élet védelme közötti kapcsolatokról, középpontba állítva a korunkat átható egyéni és kollektív felelősségeket. Deborah Kruger számára a művészet a tudatosság és az átalakulás tere, amely képes láthatóvá tenni a kortárs rendszerek gyakran átláthatatlan struktúráit, és visszaadni a jelenlétet és a hangot annak, ami véglegesen eltűnhet.

A kiállításhoz háromnyelvű (olasz, angol, német) katalógus tartozik, amelyet az Al3vie Editore kiadó jelentetett meg.

A MŰVÉSZ

Deborah Kruger a New York-i Fashion Institute of Technology-n tanult, ahol a rajz és a textiltervezés tanulmányozása mélyrehatóan meghatározta vizuális nyelvét. Az anyagiságra irányuló figyelem ma is alkotói gyakorlatának gerincét képezi, amely ötvözi a környezeti kérdéseket, a kulturális reflexiót és a formai kísérletezést.

Karrierje során tanított, előadásokat tartott és kiállított múzeumokban, galériákban és egyetemeken az Egyesült Államokban, Mexikóban, Európában, Ázsiában és Ausztráliában, ezzel megerősítve nemzetközi jelenlétét a textilművészet területén.

Kiállítási tevékenysége számos nemzetközi jelentőségű csoportos kiállításon és biennálén való részvételt foglal magában, többek között az Interpretations című kiállításon a Visions Museum of Textile Art (VMOTA) múzeumban, San Diegóban (2025–26); a „Drifts and Tremors” című kiállítás az Aqua Art Fairen Miamiban az Art Basel, Miami Art Week keretében (2025), valamint a „Drags and Woops: The Poetics of Rupture” című kiállítás a MIA Curatorial Projects-ben, Miamiban (2025), mindkettőt Milagros Bello kurátori munkájával; az „Our Fragile Moment” a Hudson Guild Gallery-ben, Chelsea, New York (2025), Fran Beallor kurátori munkájával; a „Coined in the South” biennále a Mint Museumban, Charlotte-ban (2024); a III. Bienal de Artes Plásticas y Visuales de Engativá, Bogotá (2024), vendégművészként; a X. International Biennial of Contemporary Textile Art Miamiban (2022), a IX. Rufino Tamayo Biennálé a Mexikóvárosi Rufino Tamayo Nemzetközi Kortárs Művészeti Múzeumban (2021–2022) és a Fiberart International a Contemporary Craft kiállításon, Pittsburghben (2019).

Művei számos jelentős állandó gyűjteményben megtalálhatók, többek között a New York-i Museum of Arts and Design (MAD)-ban, a San Diegó-i Visions Museum of Textile Art-ban, Raleigh városában (Észak-Karolina) és a World Textile Association gyűjteményében. Egy nagyméretű faliképe jelenleg az Art in Embassies Program keretében az Egyesült Államok türkménisztáni nagykövetségén látható. 2024-ben „Turbulence: Birds, Beauty, Language & Loss” című egyéni kiállítását a Block Gallery-ben mutatták be Raleigh-ban, Észak-Karolinában. Karrierje során művészeti rezidenciaprogramokban vett részt a Millay Colony for the Arts-ban; a La Porte Peinte Centre-ben, Noyers-sur-Serein-ben, Franciaországban; a Hypatia-in-the-Woods-ban; valamint az Icelandic Textile Center-ben.

A MuMa – PARISI VALLE VÁROSI MÚZEUM

A MuMa - Parisi Valle Városi Múzeumot, amelyet jelenleg Federico Crimi vezet, Maurizio Sacripanti (Róma, 1916–1996) tervezte Giuseppe Parisi szobrász kezdeményezésére. A múzeum abból az elképzelésből született, hogy az épület szerves kapcsolatot teremtsen a körülötte lévő természeti környezettel. Így jött létre a híres maccagnói „híd-múzeum”, amelyet Paolo Portoghesi „vízesésen álló múzeumnak” is nevezett: egy olyan építmény, amelyben az építészet és a táj egymásba olvad, és a természeti elemek a kiállítótér aktív alkotóelemeivé válnak.

A környezet és az épület között lebegő, tagolt útvonalak, a Giona-patak felé nyíló nyílások és a tájjal folytatott állandó párbeszéd olyan élményt teremtenek, amelyben a művészet, a természet és a terület zökkenőmentesen fonódik össze. Ebben a kontextusban különös visszhangra talál Deborah Kruger projektje, amely összekapcsolja a nyelvet, az ökológiát és a kölcsönös függőségi rendszereket, közvetlen párbeszédet teremtve a múzeum koncepcionális és térbeli felépítésével.

Az 1978-ban megálmodott és egy hosszú tervezési és építési folyamat során, 1998-ban befejezett MuMa az egyik ritka olasz példája annak, hogy egy múzeumot kifejezetten a modern és kortárs művészet számára terveztek.

Ma olyan állandó gyűjteményt őriz, amely mérete és minősége szempontjából kiemelkedő jelentőségű, és amelyet az idők folyamán kiállítások, akvizíciók, valamint a kortárs művészeti kutatásokkal való folyamatos párbeszéd révén tovább bővítettek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A MAGADINOI BOLLE ALAPÍTVÁNY

A projekt tudományos támogatását a Bolle di Magadino Alapítvány biztosítja, egy svájci intézmény, amely az 1974 óta védett, azonos nevű természetvédelmi terület megóvásáért és értékeléséért dolgozik. Az együttműködés lehetővé tette egy, a kis vízicsirke-nek szentelt mű felvételét a gyűjteménybe; ez a veszélyeztetett madárfaj a Maggiore-tó térségében él, ami megerősíti Deborah Kruger kutatásának területi és határokon átnyúló dimenzióját. A Bolle di Magadino Alapítvány tagjai a Svájci Államszövetség, Ticino kanton, a Pro Natura és a WWF Svájc; az alapítvány a Bolle vizes élőhelyek biodiverzitásának megőrzéséért dolgozik, amely terület nemzetközi jelentőségűnek minősül, és 1982 óta szerepel a Ramsari Egyezményben. A partnerség rávilágít arra, hogy az ökológiai és kulturális kérdések túllépnek az adminisztratív határokon, és egy összekötő kapcsolati hálózat részét képezik.

 

 DEBORAH KRUGER - Extinctions

Kurátor: Barbara Pavan

Helyszín:  MuMa | Civico Museo Parisi Valle - via Leopoldo Giampaolo 1 | 21061 Maccagno con Pino e Veddasca (VA)

A kiállítás nyitvatartási ideje: 2026. július 11. – október 25., péntek: 15.00–19.00; szombat és vasárnap: 10.00–12.00 és 15.00–19.00

A belépés ingyenes

Katalógus: Al3vie Editore

Támogatók: Maccagno con Pino e Veddasca önkormányzata és a ProLoco Maccagno

Együttműködő partnerek: Bolle di Magadino Alapítvány (Svájc)

Főkép:  CASANARE – 2018 (detail), hand screen-printing on recycled plastic, hand and machine sewing. 150 x 291 x 2,5 cm | 59 x 114,5 x 1 in

Szövegközi képek:  TARABUSINO BIRD GODDESS – 2026, resin and fiberglass sculpture, pigment, recycled plastic, screen printing, hand and machine stitching, cording, waxed linen thread, 71 × 51 × 51 cm | 28 × 20 × 20 in, Edition 1/7, produced by Art21 Studio, Ph. credit Carlos Díaz Corona ,  ROPA MEXICANA 3 – 2025, hand screen-printing on recycled plastic, hand and machine sewing, wrapping, cording, waxed linen thread, 295 x 125 x 5 cm | 116 x 49 x 2 in, Ph.credit Carlos Díaz Corona, RAINBOW MURAL,  Deborah Kruger artist at work ph.credit Sandra Hernandez Farias, GOLD CIRCLE – 2022, hand screen-printing on recycled plastic, hand and machine sewing, 38 x 38 cm | 15 x 15 in, Ph. credit Carlos Díaz Corona  

Galéria: Deborah Kruger

További képek