Elhunyt Németh János

Életének 93. évében 2026. június 22-én elhunyt Németh János Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrász, keramikus, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a nemzet művésze, akinek művészetében az európai szobrászat, a görög és egyiptomi mitológia találkozott a magyar mondakinccsel, valamint a népi ábrázolásmóddal. Németh Jánost a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.

Németh János 1934. március 16-án született Zalaegerszegen. Gyermekként élte át a II. világháborút, majd azt követően a családi műhely államosítását, mégis természetes volt számára, hogy folytatja a tradíciót. Még nyolcosztályos gimnáziumba járt szülővárosában, 1952-ben érettségizett a Zrínyi Miklós (1950 előtt Deák Ferenc) Gimnáziumban. Innen 1953-ban az Iparművészeti Főiskolára vezetett az útja, ahol Gádor István és Borsos Miklós voltak a mesterei.
 
1956-ban főiskolai növendékként részt vett az október 23-i tömegmegmozduláson, azonban a további forradalmi események már csendesebb szülővárosában érték. 1958-ban diplomázott, hazatérését követően a családi üzemből kialakított Zalaegerszegi Cserépkályhagyártó Vállalatnál helyezkedett el, s közben létrehozta első önálló műhelyét is. Hamarosan megrendezte első kiállítását a Göcseji Múzeumban (1961), melyet diplomamunkájának bírálója, László Gyula nyitott meg.
 
A művész erőteljes formákra koncentráló, rusztikus, a népművészetből kiinduló stílusa, a részleteket fazekaskorongon készítő munkamódszere már korán kialakult. Eleinte gyakran használt színes mázat, későbbiekben munkásságában egyre inkább előtérbe kerültek a csupán agyagmázzal ellátott alkotások. 1960-ban készítette első köztéri alkotását a balatonföldvári általános iskolába, majd 1965-ben a következőt a Szombathelyi Gyermekotthonba. 1970-től már egymást követik szabadtéren álló alkotásai és beépített muráliái. Harkányfürdő, Budapest, Zalaegerszeg, Helsinki (SF), Szombathely, Nagykanizsa, Kecskemét, Új Delhi (IND), Canberra (AUS), Ljubljana (SLO), Krosnó (PL) – hosszan folytathatnánk sorát az elmúlt évtizedekben alkotásai által díszített határainkon inneni és túli településeknek, intézményeknek.

 
Kisplasztikáit, domborművekkel díszített, vagy önmagukban is figurát mintázó korsóit, festéssel vagy plasztikusan dekorált táljait, szellemesen narratív reliefjeit egyéni és csoportos kiállítások tucatjain mutatta be a közönségnek. Mintegy nyolcvan önálló tárlatot rendezett, kiemelkedik közülük a budapesti Műcsarnokban 1976-ban, a Mannheimi Reiss-Museumban 1989-ben, a ljubljanai Commerce Galériában 1997-ben, a krakkói Magyar Intézetben 2006-ban, valamint a budapesti Vigadóban 1988-ban, 2002-ben, és 2016-ban rendezett retrospektív tárlat. A zalaegerszegi Göcseji Múzeumban 2010 óta állandó kiállításon is megtekinthetők alkotásai.
Az alkotómunka mellett jelentős közéleti aktivitást is kifejtett. A Magyar Alkotóművészek Egyesülete (korábban: Művészeti Alap), valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége mellett 1971-ben, Faenzában a Nemzetközi Kerámia Akadémia is tagjai közé választotta. Tagja volt a Zala megyei művészeket tömörítő ZALA'ART Egyesületnek (1987-1992), majd a Vitrin Kortárs Képző- és Iparművészek Társasága Egyesületnek (2006-tól). A szakmai mellett a társadalmi közéletnek is aktív szereplője, alapítója a Zalaegerszegi Városvédő Egyesületnek (1989) és az Együtt Zalaegerszegért Egyesületnek (1998), tagja a Pro Zalaegerszeg Kulturális Egyesületnek (2015) és a Pannon Írók Társasága Egyesületnek (2016-tól).

A gyökerekhez való ragaszkodás Németh János esetében egyértelmű, technikai téren jelképesnek is tekinthető. A jelkép az ősök bölcsességére utal, amit mindig elismer, tisztel, felhasznál, ápol, és lehetőségei szerint kiegészít. A nagy művészeti korszakok számos jellegzetes megoldását is felsorakoztató szellemi kincsestára alapvető rétegét a népi kultúra alkotja. Göcsej föld- és erdőszagú, titkokat rejtő, legendákkal átszőtt dombjainak népművészete és hitvilága, az itt lakó emberek generációk hosszú során át felhalmozott életszeretete és bölcsessége. Németh János elleste tőlük természetességüket, közvetlenségüket, jelképeiket. Megtanulta, hogy rohanó, a tűnő időt megragadni egyre kevésbé tudó világunkban is vannak állandó értékek, amelyek felettünk állnak.
 
A művész lelkületéhez közel áll a göcseji embernek a hétköznapokat átszövő vallásossága. Megfeszített Krisztusai, Madonnái, szentalakjai nem elvont misztikájú, anyagtalan – és ezáltal elérhetetlen – lények, hanem az életben nagyon is jelen lévő, vaskos, súlyos figurák, akik „szentségük" dacára együtt élnek, lélegeznek, izzadnak, adott esetben szenvednek az egyszerű emberekkel. Nélkülöznek minden arisztokratizmust, természetes közegüket a parasztok közelében találják meg, akik rendes körülmények között az anyagukul is szolgáló földet megművelik. E vallásosság a teológusok sokszor dogmatikus hitének csupán távoli, az ősi hitvilág elemeivel átszőtt, a transzcendencia köznapi megtapasztalásain alapuló lecsapódása, amely azonban generációk hosszú során át az emberi élet szilárd vezérfonalának bizonyult.
 
A népi ihletésű alap, valamint a korongolt elemekből – hengerekből, kúpokból, félgömbökből, karikákból és metszeteikből – való építkezés állandó, a fenti elemek érvényesülésében azonban hangsúlyeltolódások figyelhetők meg. A korai pályaszakaszában alkalmazott többszínű máz-használat az idők során visszaszorult, és az anyagszerűség hangsúlyozása mellett az alkotások árnyalására is alkalmas fedő-agyagmáz alkalmazásában állandósult.
 
Díjai: Munkácsy-díj (1970), Érdemes Művész (1978), Zalaegerszeg Város Díszpolgára (1994), Gádor István-díj (1996), Pro Arte Hungarica-díj (2005), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2008), a Magyar Művészeti Akadémia tagja (2012), Kossuth-díj (2014), a Nemzet Művésze (2014).

2019-ben Feledy Balázs és Péntek Imre készített róla monográfiát, mely az MMA Kiadó gondozásában jelent meg.

Ugyancsak az MMA Kiadó 2016-ban portréfilmet készített Németh Jánosról (r.:Singovszki Imre és Tomcsányi Vilmos):

MMA

Fotó: MTI/Varga György