A bennünk élő bohócok

Gyurkovics Virág | 2016-01-27

Szabadka új kiállító terében, a Klein house / social bar & art gallery-ben nyílt meg Tarkó János A bennük élő bohócok című tárlata január 23-án. Az új kortárs galéria fiatal kora ellenére máris beolvadt a város forgatagába, és még nagyon sok érdekes, izgalmas kiállítással, programmal kecsegtet a szabadkai művészetpártoló közönség számára.

Kiskoromban néhány barátommal létrehoztunk egy különleges, humoros, groteszk, szatirikus szótárt. Körülöttünk mindennek furcsa, szürreális nevet adtunk, amik az adott forma kinézete alapján jöttek létre.” – így vall szinesztetikus látásmódjának kialakulásáról Tarkó János, akiben még ma is valami különös szótár működik. Hiszen minden emberi gesztust, érzést és mimikát ezen a belső mechanizmuson – szótáron – keresztül átengedve, sajátos formavilágban ábrázol.

Ez a formavilág már az első ránézésre megragad, mert az expresszív stílus, az élénk színek és kontrasztok, ezek a groteszk, sokszor bizarr formák még mindig a meghökkentés erejével hatnak. Majd a kezdeti benyomás után a figurák kíváncsivá tesznek. Átüt rajtuk valami elemi őszinteség, amely egyszerűen feltárásra késztet. Érteni akarjuk a képet. Aztán óhatatlanul is keresni kezdjük magunkban azt a pillanatot, amelyet a művész hihetetlen érzékenységével megragadott. Megállítja az időt, és kinagyítja nekünk azt a másodperc tört része alatt bennünk lezajló érzelmet, amelyre már szavak sincsenek, hiszen az érzelmeink, az ösztöneink sokkal kifinomultabbak annál, mint amit valaha is ki tudnánk fejezni szavakkal. Erre csakis a művész és a művészet képes. Tarkó János pedig komolyan veszi a művészi hivatást. Meggyőződése, hogy a hiteles ábrázoláshoz mindenekelőtt hiteles tapasztalattal kell rendelkezni. És míg a hétköznapi ember akarva-akaratlanul elsiklik a legfontosabb momentumok felett, addig ő teljes valójával alájuk merül. Hogy melyek ezek az érzések, azt valahol mélyen mind tudjuk. Ismerjük ezeket mi is, amikor valami rosszul esik, és csak nyelünk egyet; amikor tele vagyunk kételyekkel, de mi nem magunk számára, hanem a külvilág megnyugtatására keressük a magyarázatot; amikor boldogok lehetnénk, de nem éljük meg a pillanatot; vagy amikor valami fáj, de úgy teszünk, mintha nem számítana. És nem csak az érzelmeket ábrázolja ilyen pontossággal Tarkó, hanem a köztünk élő karaktereket is. Azokat a személyeket, akiknek egyetlen jellemvonásuk határozza meg mivoltukat, mert egész lényüket ez járja át, legyen az kapzsiság, félelem, vidámság, vagy szenvedély. Ha megengedjük, átlát az álarcainkon, a hamis értékrendünkön, a képmutatásunkon, és rákacsint a bennünk élő bohócra. Engedjük neki, hogy láthassa.

"A lények, amelyeket ábrázolok, groteszkek és szürreálisak. Irracionálisnak tűnnek, ugyanakkor tükrözik az abszurd emberi értékeket és a valóságot, amelyben élünk. Úgy gondolom, mi mind bohócok vagyunk, akik fiktív értékeknek engedelmeskednek, és egész életükön át különböző szerepeket játszanak, kik jobbat, kik rosszabbat. Ami az álarc mögött van, azt már mindenki tudja magáról. De talán ez az egyetlen módja annak, hogy szembeszálljunk mindazzal, ami az életünkben történik.
Ezt a kiállítást szeretném a bohócoknak szentelni, mosolygósaknak-szomorúaknak, jóknak-rosszaknak, boldogoknak- boldogtalanoknak... embereknek, amilyenek vagyunk. "

Fotó: Miroslav Pestelek

Tovább a galériába

 

 

További képek