Csehországban van egy Sárkányunk

Kelet-Csehországban már több mint fél évszázada van egy sárkányunk, amelyre joggal lehetünk büszkék. Hogy önök nem tudják, miről van szó?
Beszélgetés Tomáš Jarkovský dramaturggal.

A DRAK nevű¹ Hradec Králové-i színházról, amely a libereci Naiv Színházzal (Naivní divadlo) és a pilseni² ALFA Színházzal (Divadlo ALFA) együtt élvonalbeli színházaink közé tartozik, s nem csupán a legfiatalabb nemzedék szemszögéből.

Ha az önök szíve az érzéketlen kínai hercegnőre, Matlasra, a szerelmes ördögre vagy sarkvidéki expedícióra vágyik, netán tudni szeretnék, melyik volt Georges Méliès utolsó trükkje, a DRAK mindezt készséggel szervírozza. Ráadásnak pedig híres-neves leleményességét.

Ha az önök vágya (amelyet esetleg gyermekeik vágyaival lepleznek) egy klasszikus felállású, színvonalas repertoárral rendelkező színház, avagy egy interaktív blackbox, melynél sosem tudják, mi fog történni, akkor az igazán jó hely a Hradec Králové-i színház. Az igényes jelenkor többet kíván, mint a reggeli harmatból készült szivárványruha a válogatós hercegnő számára, és az elbűvölő ördögöcskéknek sem kedvez, akik a bűnösökre váró pokolról prédikálnak gyengéd hangon. A mai gyerekeknek egyszerűen minőségi darabokra van szükségek, és se királylányt formázó báb, se szurtos ördög nem kelti fel könnyen az érdeklődésüket. Miben különbözik a Hradec Králové-i DRAK a többi színháztól? Ez iránt érdeklődtünk az intézmény dramaturgjánál, Tomáš Jarkovskýnál.

- A klasszikus színpadi produkciókon kívül a DRAK más lehetőségeket is kínál. Mi mindent ajánlhatnak fel az embereknek?

- Elég sok dolgot: van egy klasszikus kukucskálós színpadunk 160 ember számára, a szomszédos Labirintusban pedig egy stúdiót találnak – ez a blackbox, amely variábilis elrendezést tesz lehetővé. A nézők mintegy felének ad helyet, s egy színházi laboratóriumnak is, ahol a gyerekek játszhatnak, s egyúttal felfedezhetik, hogyan születik egy előadás. Egy drámacentrum is kialakult itt, melyet egy színházi lektor, Anička Hrnečková vezet, s amely különböző oktatási programok széles palettáját kínálja a nyilvánosságnak szánt worshopoktól kezdve a pedagógusoknak tartott előadásokig; a hradeci egyetemmel is együttműködünk. Mindezen túl egy bábmúzeumunk is van a korábbi előadások bábjaiból, amely a DRAK egész történetét lefedi, s található itt egy galéria is, ahol rövid távú kiállításokat rendezünk.

- A hetvenes évek elején a DRAK-ot egy neves trió, Josef Krofta (rendező), Petr Matásek (képzőművész) és Jiří Vyšohlíd (színész és zenész) tette híressé, akik az ország határain túl figyelmet keltettek a cseh színház iránt, s világszerte befolyást gyakoroltak a bábjátszásra. Igyekeznek valamiképpen kapcsolódni az ő hagyatékukhoz?

- Természetesen tudatában vagyunk, hogy létezik ez a hagyaték, ez az örökség, s a belőle fakadó felelősség. Talán annál is inkább tudjuk ezt, hogy Krofta úr a színház művészeti vezetőjét, Jakub Vašíčeket s részben engem is tanított az akadémia Színházművészeti Karán³. Mindazonáltal nem akarunk az ő epigonjaivá válni vagy közvetlenül az ő poétikájához kapcsolódni; saját poétikánk van, s úgy tekintjük ezt, mint a színház természetes evolúcióját.

- Említette, hogy saját poétikájuk van. Megismertethetné vele az olvasókat?

- Elsősorban azt kell tudatosítani, hogy amit csinálunk, az szerzői színház, ami annyit jelent, hogy nem különböző darabok befejezett szövegeit visszük színre: bármilyen is az előkép, számunkra csak ihletforrás. Ebből következik, hogy a dramaturgiánk szabálytalan, minden lehetséges helyen igyekszünk témákat találni, valóságos eseményektől prózai munkákig bezárólag. A színpadi megformálás tekintetében mindig azon vagyunk, hogy szintetikus színpadi forma jöjjön létre, ami annyit jelent, hogy számunkra egyformán fontos a zene, a szcenográfia és az összes többi alkotóelem. Szeretjük a tömörítést az előadásokban, s előnyben részesítjük, ha a dolgok inkább a kép, mint a szó által történnek. Nem utolsósorban pedig hiszünk abban, hogy a kulcsfontosságú elem a drámai helyzet és a színész, aki az adott helyzetben játszik, akár egy bábbal együtt, akár egyedül. S egyúttal a színészeknek s magának az előadásnak is teret nyújtunk saját, természetes fejlődésükhöz.

- Jelenleg ön a színház dramaturgja, Jakub Vašíček a művészeti vezető szerepét tölti be, Dominika Špalková pedig a művészeti igazgató. Mindig mindenben egyetértenek?

- Nem (nevetés). De egyre szilárdabban hiszem, hogy pont ez a cél. Azt akarjuk, hogy színházunkat a hódítás szelleme uralja, amely mindnyájunkat szünet nélkül új dolgok kipróbálására ösztönöz, hogy ne zárkózzunk önmagunkba. Ezért jó, hogy együttműködünk, hogy provokáljuk egymást, időnként pedig nem értünk egyet... De a vitáink mindig elevenek és gyümölcsözőek. S mindenekelőtt erről van szó.

- Ma az egyik legsikeresebb darabjuk a Georges Méliès utolsó trükkje. Mit gondol, mi van a siker hátterében?

- Röviden szólva: ez egy különleges előadás, s nyugodtan mondhatom ezt, mert semmilyen módon nem voltam a részese, így hát nem érhet vád, hogy felvágok vele (nevetés). Az egyik dolog, ami befolyásolhatta a nemzetközi sikert, természetesen az, hogy az előadás szavak nélkül zajlik, s így a nyelv vagy a fordítás problémája fel sem merül. Mindazonáltal egyáltalán nem gondolom, hogy ez volna a legfőbb ok. Több dolog esett itt egybe, amelyek együtt nagyszerűen működnek. Figyelemre méltó téma, nem elcsépelt s egyúttal attraktív forma, a nagyszerű Dušan Hřebíček s vele együtt a többi színész, a látható szerepekben éppúgy, mint a láthatatlanokban, és mindez együtt a szó szoros értelmében csodát eredményez a színpadon. S az egészet egy rendkívül tehetséges rendező, Jiří Havelka hozta össze. Ráadásul pedig a Méliès születése körüli időkben a Vosto5⁴ bevonásával megrendezte a Fúvószenét, a VerTeDance⁵ közreműködésével pedig a Tanult tehetetlenség című darabot, s ezek mind telitalálatok. Világos tehát, hogy tényleg különösen jó formában volt.

- Van olyan a DRAK darabjai között, amelyet ön favorizál?

- Nem szeretnék egyetlenegy darabot kiemelni. A DRAK-ban végzett munkánkat (az enyémet és Jakub Vašíčekét) úgy fogom fel, mint egy utat, így hát nem akarok a többi kárára egyet megnevezni. Mindegyiket vállaljuk, okunk van rá, hogy mindegyikben higgyünk, mindenekelőtt pedig meg vagyunk róla győződve, hogy újak is lesznek majd.

- Lát valamilyen változást a gyerekpublikum ízlésének tekintetében? Mondhatjuk-e például, hogy a gyerekek korábban az ismert mesék klasszikus felfogású színrevitelét részesítették előnyben, most azonban már igényesebb feldolgozásokat kívánnak?

- Ez a gyerekekhez és az ifjúsághoz szóló színházak örök sajátossága: az előadásokat a gyerekek számára készítik elő és próbálják, végül azonban a felnőttek választják ki a darabokat, amelyekre a gyerekek elmennek, nekik pedig már „csak” tetszhet a produkció, vagy nem. Számomra néha problémát jelentenek a pedagógusok elvárásai, mert az a benyomásom, hogy az igényeik nem olyan nagyok, mint amilyenek lehetnének, illetve szerintem sokszor nem azt ragadják meg, ami lényeges. Az az igazság, hogy a szülőknél ezt kevésbé érzem. Azt a tényt pedig, hogy az olyan klasszikus mesék, mint a Jancsi és Juliska vagy a Piroska és a farkas mindig is vonzóak lesznek, nem tekintem valamiféle rossz dolognak. Számomra az a fontos, hogy színházunk repertoárjába az említett darabokon kívül bármi mást beilleszthetünk, amiről úgy gondoljuk, hogy jó és működni fog.

- Milyen újdonságnak örülhet a Drak Színház közönsége?

- Októberben került sor a szerzőként is színre lépő rendező, Jiří Jelínek Az ördög és Bára⁶(Čert a Bára) címet viselő, Jan Drda⁷ Dalskabáty, a bűnös falu, avagy Az elfelejtett ördög (Dalskabáty, hříšná ves aneb Zapomenutý čert) című művének a motívumai alapján született darab ősbemutatójára. Most, januárban pedig a Tizenkét hónapról című, a legkisebb gyerekekhez szóló mese ősbemutatójára kerül sor; a mesét egyetlen színész, illetve színésznő produkciójaként visszük színre. Tavaszra egy nagyobb szabású előadás próbáit készítettük elő: a produkció a Fehér szarvasról című mesén alapul, amely a nagyobb gyerekekhez szól és egy gyönyörű történet a felnőtté válásról. Arról, hogy mit kap az ember útravalóul, mit kell megélnie és leküzdenie, mielőtt elindulhat a saját útján.

 

A szerző Martina Lebedová: Kulturális publicisztikával foglalkozom. Meg kell szabadulni a sikertelenségtől való félelemtől, hogy éljük az életünket, s ne csak túléljük!

Fordította és a jegyzeteket írta: G. Kovács László

Forrás: kulturissimo.cz    INTERJÚ / 2016. 1. 12.

Fotó: Divadlo Drak

Jegyzet:

1. A „drak” szó jelentése: sárkány.