Csak ámulunk és BÁBUlunk

Ebben az évben, március 21-től néhány napra ismét a BÁBU fesztiválé volt a főszerep a Budapest Bábszínházban. A Nemzetközi Bábszínházi Világnapon kezdődő fesztivál ebben az évben Lázár Ervin művei köré szerveződött. Hutvágner Éva és Lovas Lilla írása a fesztiválról.

Az első három nap ennek megfelelően a Lázár Ervin meséiből, történeteiből készült előadások sorát jelentette: hétfőn A kétarcú boszorkány és A kislány, aki mindenkit szeretett, kedden délután A Négyszögletű Kerek Erdő és A legkisebb boszorkány, szerdán A Hétfejű Tündér és a Berzsián és Dideki előadásait láthatta a közönség, míg az utolsó, csütörtöki programegységben szakmai nappal és Az időnk rövid története című, Gimesi Dóra által írt felnőttelőadással zárult a fesztivál.

A Lázár Ervin-mesék a bábszínházak kedvelt „alapanyagai”. Nem véletlen, hogy a bábszínházi fesztivál témájaként szolgálhatott: a tíz éve elhunyt szerző darabjai folyamatosan műsoron vannak a bábszínházakban és a gyerekeknek szóló előadásokban. Az OSZMI adattára szerint több mint 50, Lázár Ervinhez köthető előadás született a különböző színházakban; csak az Állami, majd Budapest Bábszínházban öt bemutató volt az elmúlt 30 évben.

A fesztivál első napja A kétarcú boszorkány előadásával kezdődött. A soproni Petőfi Színház által hozott vendégelőadás valójában Sólyom Katalin jutalomjátéka. A boszorkány-tündér Rácpác Boronka szerepére épített tárgyjáték izgalmas képekkel indította el a fesztivált. A rendező szerint az előadás egy régebbi, 2009-es bemutató folytatásaként értelmezhető. Az élet titka című előadásban és A kétarcú boszorkányban is egy nő monológjáról van szó (jelen esetben jó és rossz oldaláról, tündéri és boszorkányi oldaláról).

A második előadás sok kérdést, problémát vetett fel: a Szabadkai Gyermekszínház A kislány, aki mindenkit szeretett előadását öt éven felülieknek ajánlották – a korhatár legjobb esetben is véletlenszerű meghúzása azonban nem az egyedüli problémája a szabadkaiak vendégjátékának. A Lázár Ervin-mese nehéz, talán-komor, talán-édes meseszövegének, történetének követését véletlenül sem vártuk el az előadástól. Elég lett volna egy értelmezhető logikai szerkezet, vagy ha nem szólal meg többször is indokolatlanul üvöltve a kilencedik szimfónia. Pozitívumként csak a bábok (Michac Gábor m.v.) gyönyörű, megkapó megoldásait tudjuk említeni; a dupla kerettörténet erőszakos, sablonos megoldásai azonban zavarosak, elnagyoltak voltak. A „központi” mese, a Lázár Ervin által írt történet szétfeszítette a kerettörténetet, ezért az előadás szétesett. A gyerekközönség számára a Brunellával való azonosulás lehetőségének tökéletes hiánya, minden más pedig a felnőttközönség számára tette kérdésessé az előadás értelmezhetőségét.

A következő napon a Kabóca Színház előadásával (A Négyszögletű Kerek Erdő), a tőlük megszokott profizmussal, majd Berzsián és Dideki történetével folytatódott a BÁBU fesztivál. A veszprémi kabócások előadásában Lázár Ervin meséje (Bartal Kiss Rita rendezésében) képi megfogalmazásban a legegyszerűbb kérdésre kereste a választ: mitől négyszögletű a kerek erdő? Maga az előadás az írás, a játszás, az eljátszás aktusaira tette a hangsúlyt. A békéscsabai Napsugár Bábszínház játéka, a Berzsián és Dideki is izgalmas képi világot hozott – a bábok és díszletek tervezője Rumi Zsófi volt. A rendezésben (Veres András) a humor, a játékos, ötletes megoldások kompatibilisnek bizonyultak az erős színhatásokkal, képi megoldásokkal.

A következő nap délutánján A legkisebb boszorkányt láttuk. A Somogyi Tamás rendezésében játszott zalaegerszegi - Griff Bábszínház - vendégelőadás humoros, modern feldolgozása volt az Ámi Lajos és Lázár Ervin által írt alapszövegnek. Mátravölgyi Ákos bábjaival, a lenyűgöző, tengelyesen forgó, állandóan alakuló díszletelemekkel, az átgondolt koncepcióval a hét egyik fénypontja volt a bemutató. A kortárs gyermekirodalom karakterépítésének megidézésével nemcsak élvezetes, de izgalmas anyag jött létre. Külön kiemelésre méltó az előadás zenei oldala, melyet Szőke Szabolcs, Rohmann Ditta, az Ektár zenekar és John Coltrane felvételeiből állítottak össze.

Az utolsó Lázár Ervin-darab, a Budapest Bábszínház A hétfejű tündére a színház állandóan játszott darabjai közé tartozik. A különböző, főként bunraku típusú bábtechnikák alkalmazása és az előadás izgalmas képi világa nem volt tehát ismeretlen a budapesti közönségnek. A Kuthy Ágnes rendezte előadásban Mátravölgyi Ákos remek bábjait és különleges díszleteit láthattuk.

A fesztiválzáró napon kiléptünk Lázár Ervin bűvköréből. A házigazda, a Budapest Bábszínház Meczner János igazgatói köszöntése után csütörtökön kezdetét vette a Bábszínház és színházi nevelés elnevezésű szakmai nap. A bevezető előadásban Cziboly Ádám (InSite Drama) a színházi nevelés és színházpedagógia rendszerezésére tett javaslatot, valamint megkísérelte definiálni a felmerülő fogalmakat. Ezt követően Láposi Terka (NKA, Színházművészet Kollégiuma) összegezte kollégiumi tapasztalatait: annak ellenére ugyanis, hogy általánosságban a független színházak uralják ezt a pályázati szférát, mára valamennyi kőépületben működő bábszínház megjelent a pályázók között. A továbbiakban különböző gyakorlatban megvalósuló példákkal ismerkedhettünk meg. Elsőként a budapesti Wekerle-telepen működő Babos Bábos Társulat munkáját mutatták be Babos Eszter és Bíró Brigitta. Előadásukban a közösségépítő és a bábos formanyelv megismerését célzó foglalkozásaikra, a Bábos Mesekuckóra és a Meseútra helyezték a hangsúlyt. E programok jó példái a bölcsődésektől kezdve sikeresen kinevelt, a bábszínházi formanyelvet értő, ismerő és használó generációknak.

Ezután a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház Mi újság? című prezentációja következett. A lelkes csapat a Kreatív Európa ’Smal Size – Performing Arts fot Early Years’ Wide Eyes projektje kapcsán egy tárgyanimációra (újságpapír) épülő előadás előtanulmányát mutatta meg nekünk. Az alkotók abban bíznak, hogy egy nem történet, hanem formanyelv-központú (etűdszerkesztésű) és szövegnélküli előadás által újragondolható a kommunikáció.

A szünet után Székely Andrea a Kabóca Bábszínház tevékenységével folytatta. Beszámolójában a Kabóca Házikó, az ifjúsági előadások és a nyelvtanulást segítő előadások kerültek középpontba. A színház több helyszínen tud Veszprém város életébe bekapcsolódni, így például kiállítóteret is használhat. Ez adott lehetőséget egy izgalmas kezdeményezésükre, a színházi szakmák megismerését célzó interaktív, búvárterem jellegű kiállításra. A program során az osztályok a kapott eszközökkel teremthetik meg saját kiállításukat egy homogén térben.

Láposi Terka a délutáni etapban, mint a Vojtina Bábszínház Játszószínházának művészeti vezetője, ismertette meg a hallgatóságot a debreceni infrastruktúrával. Munkásságuk és programkínálatuk tükrözik alapelveiket: gyökerek (hagyományok), „vágykeltés” (motiválás), megképződés (gondolkodás), határnyitás. Így egészéves programtervüket a jeles napok köré építik, valamint számukra nagy jelentőséggel bír, hogy létrejött színházi nevelési előadásuk, Lomtalanítás címmel (rendező: Kaposi László).

Az utolsó blokkban Somogyi Tamás, aki az egri Harlekin Bábszínházban rendezett két Shakespeare-előadást (Rómeó és Júlia, Hamlet) gyakorlati példákkal mutatta be munkájukat. Ebben segítségére volt Perényi Balázs drámatanár, aki az előadásokhoz kapcsolódó foglalkozások elő- és elkészítésében működött közre. Tapasztalatiak összegzésében kitértek azokra a kihívásokra is, amelyek az ifjúsági korosztály és a színházi nevelési programok irányába nyitni kívánó színházban érhetik az embert. A problémák ellenére az egri fiatalok mégis szerencsések, mivel ők a foglalkozások során a Hamlethez készült bábokat kézbe véve dolgozhatják fel a szabadság-függés témáját!

Végül a házigazda, a Budapest Bábszínház színházi nevelési programja, a Mozgató mutatkozott be A Hétfejű Tündér lelkes színészgárdája, valamint a nap főszervezője és a bábszínház színházi pedagógusa, Végvári Viktória által. Megismerhettük jelenlegi színházpedagógiai kínálatukat és jövőbeni céljaikat, hogy a még hiányzó felső tagozat, a kiskamasz korosztályt is lefedhessék program-választékukkal. Végvári Viktória kiemelte a bábszínház formanyelv nyújtotta lehetőséget az új konvenciók létrehozására. Dinamikus csapatuk végül konkrét gyakorlati példákat is mutatott arra, hogy milyen formákat tud használni a bábszínház.

Neudold Júlia (színész, színházpedagógus, Örkény István Színház) és Patonay Anita (színész-drámatanár, Káva Kulturális Műhely) moderátorok összegezték a szakmai nap tapasztalatait, megállapítva, hogy elsősorban történetértés, formanyelv-megismertetés, közösségépítés, visszacsatolás és alkalmazott színházi céllal jönnek létre a színházi nevelési programok. Az utóbbi években a bábos színházpedagógiai programoknak, mint közvetítőknek - köszönhetően interdiszciplináris voltuknak - megnőtt a jelentőségük.

A záró előadás, egyben a szakmai program végére kerülő csütörtöki felnőttelőadás az ESZME és a győri Vaskakas Bábszínház közös produkciója volt: Az időnk rövid története. A sokatmondó cím a Gimesi Dóra által írt, Hoffer Károly által tervezett és rendezett „öregekről fiataloknak” szóló előadást takarta. Az alkotókhoz méltó, összetett gondolatvilágot, precízen szerkesztett, kreativitásra és játékosságra épített látványt és remek színészi, technikai kivitelezést láthattunk, így a BÁBU fesztivál, a várakozásnak megfelelően a közönség ovációjával zárult.

 

Fotók forrása: Budapest Bábszínház

További képek