Jön a bábos! Rév István Árpád és a Nemzeti Bábszínjáték

A Bóbita Bábszínház Bábmúzeum legújabb kiállításán Rév István felnőtt bábszínházának világát ismerhetik meg a tárlatra látogatók. Az OSZMI gyűjteményéből válogatott kiállítás kurátora Hutvágner Éva.

Egy évvel ezelőtt, amikor az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Bábtárában kezdtem dolgozni, már az első hónapokban fellapozhattam Rév István Árpád levelezését, s ez az izgalmas, összetartozó anyag - mint mindenkit - engem is magához vonzott. A pár hónapos projektből kutatás lett, és megszületett e kiállítás megrendezésének gondolata. Kimondható, hogy a pécsi tárlat szervezése lényegében pontosan egy évvel ezelőtt kezdődött el.

Rév István Árpád színházalapítási törekvése elszeparáltnak tűnik: bábszínházának sem közvetlen előzményét, sem közvetlen folytatóit nem látjuk. Ez köszönhető egyrészt a kor ízléséhez és színházi szokásrendjéhez igazított színházi elgondolásának, másrészt az újító technikának és műsorpolitikának, harmadrészt pedig annak, hogy munkásságával lezárult egy hosszabb bábtörténeti korszak, mely a XX. század elejével indult és a színházak államosításával ért véget, s melyet a szakirodalom a művészi bábjáték korszaka néven ismer.

Ezt a korszakot főként a kísérletezés, az újító szellem és a vizualitás hangsúlyos térhódítása tartotta össze. Rév István Árpád azonban különbözik attól a társaságtól, akiket olyan nevek fémjeleznek, mint a képzőművészként induló Orbók Lóránd, Blattner Géza vagy Büky Béla;  bár Rév István is képzőművészként indul. A müncheni képzőművészeti és reklámgrafikusi képzés után hazatérve hegedűkészítéssel, játékgyártással és reklámtervezéssel foglalkozott, s minden összegyűjtött pénzét a bábszínház létrehozására fordította. Több éves kísérletezés után, a korszak európai bábszínházainak mintájára alapította meg a Nemzeti Bábszínjáték nevű állandó bábszínházát, amely négy évig, 1941-től 1944-ig működött, páratlan sikerrel. A színház gyakorlatias, üzleti jellegű vállalkozássá nőtte ki magát: teljes egészében magánpénzből működött, óriási hírnevet szerezve. Művészi munkájuk elismerését jelzi, hogy egész évben, a hétvégeken sem volt leállásuk: gyakran két előadást is tartottak naponta, hogy a közönség igényeit kielégítsék. Legismertebb előadásukat, a Toldit ez alatt a négy év alatt több mint hétszázszor játszották.

A színház tevékenysége a németek bevonulásával, és a rákövetkező kultúrpolitikai döntéssel, a színházak államosításával ért véget, mely nem csak Rév színházát, hanem a régi, nagy bábművészeket is kiszorította helyükről, színházukból.

Rév, bár elsőként nyitott magánvállalkozásként állandó, társulattal és repertoárral működő bábszínházat, mégsem volt teljesen elszigetelt, ma is él olyan idős bábrendező, bábos alkotó, aki emlékszik arra, hogy gyerekként járt a Nemzeti Bábszínjátékba.

Színházát úgy kell elképzelnünk, mint a korabeli budapesti színházi élet kicsinyített mását: megjelentek nála a leghíresebb sikerdarabok, francia vígjátékok, klasszikus, többfelvonásos drámák, operaelőadások és mesejátékok. Ennek a műfaji sokszínűségnek, technikai újításnak a mentén építettük fel kiállításunkat. A tárlat egy viszonylag távoli színházi történetet igyekszik bemutatni. Az alapötletünk az volt, hogy betekintést nyújtsunk bábszínházi munkafolyamatokba, s hogy a Rév-színházat a maga teljességében ismertessük meg a tárlatra látogatókkal. Igyekeztünk követni Rév István Árpád színházesztétikai elképzelését, mely a tervezés fázisaival kezdődik, a báb- és színpadtechnika kialakításával, majd a báb felöltöztetésén és a szerepértelmezésen át folytatódik, végül a reklámtevékenységgel végződik. A Rév-világ központjában, mint ahogy itt, a bábmúzeum terében is érzékelhetjük, maguk a bábok találhatók.

A tárlat megrendezésekor arra törekedtünk, hogy a Nemzeti Bábszínjáték története értelmezhetővé váljon a gyerekek számára. Interaktív elemekkel, gondolatserkentő fejtörőkkel tarkítottuk a kiállítást. Emellett próbáltuk megjeleníteni a szerteágazó anyag kutatásának örömét: így jött létre az Öltöztetős Könyv óriás játék-fala és a két forgatós háromszög-játék, amely mintázza a Rév által használt báböltöztetés és szerepformálás módszerét.

Végezetül átadom a teret a nézelődésnek és a játéknak.

 

A kiállítás 2016. augusztus 21-ig látható.

 

Fotó: Mizerák Andrea és Lovas Lilla

 

 

További képek