Nemzetközi bábelméleti konferencia Bialystokban/ Puppet Theater in the 21st Century

2016 június 23-án került megrendezésre az a színházelméleti konferencia Lengyelországban, amelynek elsődleges célja az volt, hogy a világ különböző pontjairól összeismertesse azokat a fiatal kutatókat, akiknek a tudományos érdeklődésük fókuszában a bábelmélet áll.

„A konferencia célja, hogy reflexiókat és elméleti tudományos gondolatokat cseréljünk a bábszínház, bábműfaj utóbbi éveiben tapasztalt változásaival kapcsolatban. … Éppen ezért, míg néhány általános kérdésfelvetést is megvitatunk, szeretnénk azokra a témákra fókuszálni, amelyek a művészi oktatással, a bábesztétikai változásokkal, a bábműfaj formai változatosságaival, az állami és a magánszínházak repertoárbeli különbségeivel … foglalkoznak.” – olvashattuk az eseményt propagáló honlapon.¹ A konferencia a 8. Nemzetközi Bábiskolák Fesztiválján került megrendezése, amely a „Báb-nem-Báb”² címet viselte, és így remek lehetőséget teremtett arra, hogy a konferencianapot leszámítva minél több izgalmas bábelőadást láthassanak a résztvevők.

A szakmai napot négy tematikus blokkra osztották a szervezők. Az konferencia kitalálója és megvalósítója, Karol Suszczyńki megnyitó beszéde után az első előadók A bábjátékos létezés aspektusai című részben szólalhattak fel. Elsőként Oriane Maubert prezentációját hallhattuk, aki a Paul Valéry Egyetem tudományos munkatársa. Előadásának címe Emberi test, anyagi test: báb és táncos, ellentétes testek együttélése volt. Mint ahogyan azt a cím is implikálja, Oriane kutatásai során kifejezetten táncművészek halott anyaghoz való viszonyát vizsgálja, illetve azt a folyamatot, ahogyan egy táncos kelt életre egy bábfigurát. Nagy hangsúlyt fektet az anyagiság kérdéskörére és izgalmas téziseket fogalmaz meg a különböző minőségű testek együttes jelenlétével kapcsolatban. Egyik legérdekesebb elemzése ahhoz az általa megfogalmazott kategóriához kötődik, amikor a táncos bábuként mozog a színpadon. Ehhez a Showroom Dummies című előadás trailervideóját vetítette le.³ Ezután pont annak az előadónak a beszámolóját hallhattuk, akinek a munkásságát a francia lány több ponton is elemezte. Duda Paiva, a nemzetközileg is elismert bábművész táncosként kezdte karrierjét, majd egy szerencsés/szerencsétlen véletlen folytán ismerkedett meg a bábokkal. Előadásában az Tárgy Pont (Object Score) jelenségről beszélt, ami egy általa megalkotott fogalom. „Kifejlesztettem egy rendszert, amely lehetővé teszi egy színész/táncos/énekes/előadóművész számára, hogy létrehozzon egy koreográfiai mintát két test számára, amely egyetlen mátrix (a mozgató) irányítása alatt van. A fizikai feladatok és improvizációk ezen rendszere, amely annak a mechanizmusnak a gondosan kidogozott kutatásán alapszik, amely életet generál egy élettelen tárgyba – ezt nevezem a tárgy pontjának.” – fogalmazta meg már a fesztivál újság hasábjain, és fejtette ki bővebben prezentációjában.⁴ A lebilincselő témához szuggesztív erejű előadásmód párosult, sőt, még élete első bábfigurája is bekapcsolódott a beszélgetésbe. A következő előadó Marzenna Wiśniewska volt, aki a kortárs lengyel bábművészek izgalmas bemutatásának szentelte előadását – tette mindezt komoly szakirodalmi bázist mozgatva. Beszélt többek között Jan Wilkowski munkásságáról, Adam Walnyról ésTadeusz Wierzbicki fényszínházáról. Végül Joanna Braun tervező szólalt fel a szekcióban. Lírai szövegét lengyelül hallhattuk, az idő és tér paradox helyzetteremtési lehetőségeit fejtegette.

A rövid kávészünet után A báb, mint színpadi tárgy tematikus blokk következett, első előadója Julie Postel volt, az Artois Egyetem PhD hallgatója. Prezentációjának címe A figurák jelenlétének és feltűnésének módjai a kortárs bábszínházban (vibrációs jelenlét és látszólagos animáció). Julie figyelemfelkeltő kutatásának kiindulópontja az a kortárs bábelméleti konszenzus, miszerint a figurális bábok lassacskán eltűnnek a bábszínpadokról. Sőt, előadásában tett egy fontos kiegészítést ehhez a tézishez: szerinte nemcsak a klasszikus figurális bábok tűnnek el, hanem a klasszikus animálási technikák is. Felszólalásában olyan előadásokra hozott példát, amelyben a nézők bábszínházi előadásként tekintettek egy-egy produkcióra, pedig a színpadi tárgyakhoz a leggyakrabban hozzá sem értek a „mozgatók”. Ilyen volt például a Morbus Theatre 54 X 13 című előadása is.⁵ Ezután maga a konferencia szervező, Karol Suszczyńki szólalt föl, Báb – Maszk – Forma. Változatosság a kortárs lengyel felnőtt bábszínház kifejezésmódjaiban címmel. Ő kevésbé fókuszált az alkotókra, inkább a produkciókat vizsgálta, tipizálta. Prezentációjának lényege az volt, hogy felhívja a figyelmet arra a jelenségre, hogy a kortárs lengyel bábművészetben egyre nagyobb számban hoznak létre előadásokat a felnőtt nézők számára. A délelőtti záró előadást Martyna Friedla tartotta meg, előadásának címe: „A más” a modern lengyel bábszínházban volt. Két produkciót elemzett részletesen, észrevételei elsődlegesen a színházi szövegekre irányultak.

Az ebéd utáni szekciónak első felszólalója jómagam – Szántó Viktória, a cikk írója – voltam. A bábszínház funkciójának változásai – remények a jövőre nézve címet viselte a tematikus blokk. Érdekes volt, hogy a prezentációm sok ponton csatlakozott a délelőtti felszólaló, Julie Postel előadásához, mert én is a figurális báb eltűnésének tényét firtattam, illetve a nézői attitűd fontosságát. Készülő disszertációm részeredményeit ismertettem és így a Sztárparádé című bábkabarét elemeztem részletesen, feltárva téziseimet az államszocialista rendszer generálta cenzúra hatására vonatkozóan a színpadi megvalósulások kapcsán. Majd Daria Ivanova következett a fiatal kutatók között. A kortárs ukrán bábjáték trendjeit ismertette, kiemelve néhány fiatal alkotó munkásságát, akik jelenleg vagy nemrégiben végeztek a Kary Színművészeti Egyetemen. Mindehhez egy alapos történeti áttekintés társult, ahol több ízben lehetett a magyar viszonyokra is reflektálni – és nemcsak Sergej Obrazcov neve kapcsán. Zofia Smolarska, a Varsói Színművészeti Egyetem doktori hallgatója is saját kutatását prezentálta, amely során a színházak/bábszínházak műhelyben dolgozó munkatársainak helyzetével foglalkozik. Előadása sok kérdést vetett fel, mert bár a téma tagadhatatlanul aktuális, mégis tudományos szempontból leegyszerűsítőnek tűnik azzal a tézissel indítani egy színházelméleti kutatást, hogy a műhelyes dolgozók mindenütt nehéz helyzetben vannak. Kutatási módszeréül az interjúztatást választotta, ezen anyagok etikus felhasználásával kapcsolatban is sok hozzászólás érkezett.

A konferencia utolsó szekciója a Kortárs oktatási modellek bábosoknak címet viselte, és innentől tagadhatatlanul sokkal gyakorlatibb szempontok jellemezték a felszólalásokat. Az első előadó, Miyako Kurotani japán bábművész arról a hagyományról beszélt részletesen, ami az apáról fiúra, mesterről tanítványra való tudás átörökítésre jellemző. Bár mint az közismert tény, az intézményekben történő művészoktatás megjelenése előtt ez a technika volt a leggyakoribb módja annak, hogy valaki a bábművész mesterségét kitanulja, mára már kezdjük elfelejteni ennek a típusú tanulásnak a fortélyait és lehetőségeit. Marek Waszkiel izgalmas hozzászólását az oktatás témájához Marzenna Wiśniewska olvasta fel. Előadásának címe a Bábos – mesterember, színész vagy alkotó volt, lényegi mondanivalóját pedig röviden úgy lehet összefoglalni, hogy egy bábművésznek ezek közül mindenhez kell értenie, sokkal inkább, mint egy drámai színházban játszó színésznek. Sarah Vecchietti Rómából érkezett, előadásának címe a Pedagógia modellek a tudás és módszerek átadására néhány európai bábegyetemen. Az egyik vizsgált intézmény a francia Arts et Métiers a másik pedig a német Ernst Busch Academy of Dramatic Arts volt. Az oktatók hitvallásának különbségein túl a tantervek összehasonlításával is foglalkozott. A szakmai nap utolsó felszólalója Tomasz Graczyk volt – igaz személyesen nem tudott jelen lenni, így egy előre rögzített videó prezentációban ismertette sajátos oktatói munkamódszerét. A bialystoki bábos képzés tánc és mozgás tanára saját óráit elemezte, amelyhez a diákjaival rögzített néhány kidolgozott mozdulatsort és néhány improvizatív órai munkát – üdítővolt a szakmailag sűrű ismeretanyagokat tömörítő napot egy olyan előadás nézésével zárni, ahol klasszikus értelemben vett passzív színházi nézőként ülhettünk a színházteremben, és nem állandóan hozzászólni kívánó konferencia résztvevőkként.

Az egész napos nemzetközi eszmecsere híven tükrözte azt a szemléletet, amit maga a fesztivál szervezője, Wieslaw Czolpiński nyilatkozott a fesztivál újság íróinak: „A Báb-nem-Báb egy furcsa szó, ami már négy éve kíséri a fesztiválunkat. Nem jelent semmi különlegeset, inkább csak egy problémát jelez, egy kérdés azzal kapcsolatban, ami a bábszínházi műfaj tisztaságáról szól. … A modern színház észrevehetően kitágította annak határait, amit bábszínháznak hívunk. Annyira kitágította, hogy a kifejezés elveszítette az élességét. Az új jelentést viszont csak a színházi gyakorlat gondos megfigyelésének útján nyerjük, kifejezetten a fiatal, kísérletező alkotók körében.” A konferencia gyakorlatilag ezeket a megfigyeléseket foglalta össze, és az izgalmas új utakra hívta fel a figyelmet.

^1. http://atb.edu.pl/conference2016/. Letöltés ideje: 2016. július 30.

2. www.atb.edu.pl/festiwal.html Letöltés ideje: 2016. július 30.

3. https://vimeo.com/64904137 letöltés ideje: 2016. július 30.

4. Vö: http://dudapaiva.com/workshops-en-masterclasses/ Letöltés ideje: 2016. július 30.

5. ^ https://vimeo.com/145377430 Letöltés ideje: 2016. július 30.

 

Fotó: Szántó Viktória
 

További képek