Bábszínház bábok nélkül?

Báb és vizualitás. 2016. október 21-én Budapesten az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet idei bábművészeti konferenciáján az előadók a konferencia címéhez híven a bábművészet képzőművészeti, vizuális értelmezési lehetőségeit vizsgálták a Bajor Gizi Színészmúzeumban.

Az évente megrendezésre kerülő program idén egy történeti és egy kortárs szekciót szentelt a bábművészet állandóan újrafogalmazott és az elmúlt években ismét előtérbe kerülő témájára. A Történet és látvány című szekció elnöke Nánay István volt, aki plenáris előadásában a Kell-e a báb a bábszínpadon? kérdésre kereste a választ. A stílusegység szétrobbanása alcímet viselő előadás hiánypótló kérdésfelvetését az elmúlt 20 év tendenciája hívta életre, melyet a 2016-os Magyarországi Bábszínházak XIII. Találkozója és a Budapest Bábszínház 2016/2017-es évadjának két párhuzamos bemutatója (Gengszter nagyi és A csillagszemű juhász) is megerősített. Előadásában arra hozott fel példákat a kecskeméti találkozóról, mikor a bábjáték képzőművészeti kerete és lényege azáltal változik meg, hogy bekerül az ember is a játékba, a színpadképbe. A különböző, példaként felhozott előadások között találhattunk olyat, ahol a színészek látható jelenléte ellenére a báb marad a középpontban, mint A medve, akit Vasárnapnak hívtak (Kolibri Színház, Budapest), és olyat, ahol a méretarányok miatt a színészi jelenlétre terelődik a figyelem (Márkus Színház, Pécs: A repülés története); vagy éppen a bábjáték helyett már abszolút a színészi játék kerül a középpontba (Napsugár Bábszínház, Békéscsaba: Berzsián és Dideki). Végül pedig az erős vizualitásra építő, de báb nélküli bábelőadásra (Budapest Bábszínház: A csillagszemű juhász). Nánay István előadása a mi jön még? merre tovább?-kérdés lezáratlanságával végződött.

A történeti szekció előadóinak sorát Hutvágner Éva (OSZMI), a rendezvény házigazdája kezdte. Prezentációja A kicsinyített színház címet viselte, és Rév István Árpád Nemzeti Bábszínjátékát, e zárványművészi bábjátékot, mint az ember-színház kicsinyített analógiáját mutatta be. A következő előadó, Rádi Sándor (OSZMI) Richard Teschner szecessziós bábszínházát mutatta be. A Teschner életútja mentén haladó előadás kitért a bécsi színház egyedi bábjaira, melyeket a wayang golek figurái inspiráltak. Bíró Árpád Levente (Babeș–Bolyai Tudományegyetem, Románia) Az „új rajzú” bábszínház. Viták a képzőművészeti kivitelezettségről az ötvenes-hatvanas évek romániai bábfórumain című prezentációjában a nagyváradi színház 1956-65 közötti időszakának meghatározó alkotópárosa (Kovácsi Ildikó rendező és Fux Pál bábtervező) munkásságát mutatta be. Előadása az erdélyi bábjátszásnak a korra jellemző két tendenciájából az alkotópárosra jellemző jelképes és sűrített előadásokat tekintette át. Varga Nóra (Károli Gáspár Református Egyetem) A Kádár Kata revü genderszempontú elemzése során a győri előadás vizuális eszközeinek megjelenését kötötte össze a rendezésben megjelenő testkép-értelmezésekkel, ezen belül a mozgást, az erőszak ábrázolásának formáit és a nemi jellegek megjelenését emelte előadásának középpontjába. A szekció utolsó előadója, Bonczidai Dezső (Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház, Románia) Vitéz László játékok Erdélyben címmel tartotta meg prezentációját, melyben három erdélyi Vitéz László-játékot vizsgált, felmérve az erdélyi és magyarországi Vitéz László-előadások és a három (sepsiszentgyörgyi, kolozsvári, nagyváradi) játék közötti értelmezésbeli különbségeket.

Az ebédszünetben a vendégek, Simándi Katalin kurátor tárlatvezetésében megtekinthették a Háromszázezer magas Cé – Simándy 100 című kiállítást. A második szekció a Kortárs vizualitás nevet viselte, a szekcióelnök Darida Veronika volt. A csoportot Simon Annamária indította, aki Ilka Schönbein mágikus színháza címen adott elő. Előadása a Theater Meschugge vezetőjének munkásságára koncentrált, kitért a némajátékok maszk, testmaszk használatára is. Őt követte, Geresdi Zsófia (Magyar Képzőművészeti Egyetem). Ugródeszka: bábműfajok találkozása címmel tartotta meg prezentációját, melyben a pályakezdő alkotók rendezéseit elemezte. Előadása tanúsága szerint a fiatal alkotók kevesebb klasszikus bábtechnikát használnak. Az Ugródeszka Fesztivál darabjaiban a bábjáték maszkká, jelmezzé, árnyékká való átlényegülését látja. Szintén a kecskeméti országos találkozón látottak ihlették Miglinczi Éva (Art Limes/Bábművészeti Folyóirat) témáját, melyet A kortárs képzőművészet hatása a bábszínházi produkciókra címmel ismertetett. Előadása során olyan kortárs bábtervezők szakmai jelenlétét vizsgálta, mint Mátravölgyi Ákos, Grosschmid Erik vagy Rumi Zsófi. Az előadások sorát a veszprémi Kabóca Bábszínház delegációja, Szántó Viktória és Székely Andrea zárta, akik a Vizuális dramaturgia a bábszínpadon című februári konferenciájukról és a színházi előadásokról készült gyerekrajzok elemzése során leszűrt tapasztalataikról beszéltek A színházi élménybefogadás és feldolgozás képzőművészeti elemei című előadásukban.

Rövid kávészünet után a nap kerekasztal-beszélgetéssel végződött, mely lehetőséget adott a napközben elhangzott előadások, felmerülő témák megvitatására. Az idei konferencián az előadások párbeszédbe léphettek egymással, így pezsgő szakmai vita követte őket.

Tovább a galériába

További képek