Ezredfordulós irányzatok a textilművészetben
El sem lehet képzelni frissebb, dinamikusabb gondolkodású és tettre készebb egyéneket, mint akiket a magyar textilművészek "társadalmaként" tartanak számon. Visszagondolva az 1970 óta megrendezett szombathelyi textilbiennálék hosszú sorára, szembetűnő a megújulásra való készségük
Az első ilyen újítás, fejlődés a klasszikusan értelmezett falikárpitnak a térbe való kilépése volt, s így jelentek meg az első tértextilek. A 70-es és 80-as évek kísérletei után a textilművészek jelentős része újból visszatért a textilművészet klasszikus technikájához, a gobelinszövéshez és visszafogottabb művekkel örvendeztették meg a közönséget az 1996-os "Millecentenárium", az 1998-as "Szabadság" és a 2000-es "Idő" címet viselő biennálékon. Tovább lépve a biennálék történetében, meg kell említeni, hogy 1975-ben a szakma kiírta az első Minitextil Biennálét, melyet 1976-ra nemzetközivé bővítettek. Mi is a minitextil? Miért hozta létre e műfajt a szakma? Talán próbáljuk először megválaszolni a második kérdést. A 70-es évek cenzúrája alatt senkinek nem szúrt szemet ezeknek a miniatűr alkotásoknak a világba történő küldözgetése, melyek annak idején politikai tartalmak hordozói is voltak. A minitextil, mely jellegzetes miniatűr alakja miatt intim klímát épített ki saját maga és a néző között, közeli megtekintésre volt tervezve. Stilisztikai sokrétűségük, a felhasznált anyagok gazdagsága, a formai változatosság, a tartalom sokfélesége, az alkotók különbözőségét, érdeklődési köreinek másságát, soksíkúságát mutatta be. Jelenleg a leggyakrabban felhasznált alapanyagok a szizál, a gyapjú, a pamut, a len, melyekhez társulnak a papír, az állati szőrök és bőrök, a madártollak. A nyersanyag szépsége, tulajdonságai kimeríthetetlen forrásai a művészi kontemplációnak. Az anyaggal való dolgozás, szépségeinek kiemelése, ez az igazi mesteri megnyilvánulás. Természetesen ez az elvont műfaj magához ragadta a beton, a vas, az alumínium, a cement, az üveg, a kövek híveit is, akik ezeket a textiltől idegen anyagokat is belekomponálták parányi alkotásaikba.
A szakma további lendületét igazolta 1995-ben, húsz év elteltével egy új műfaj - az 1. Zászlóbiennálé kiírása. Ahogyan azt a minitextileknél is megfigyelhettük, először ez csak országos rendezvény volt, majd a következő, 1998-as biennáléra már nemzetközivé vált. Az ötlet indíttatása az volt, hogy a textil ebben a formájában a honfoglalástól napjainkig végig kísérte történelmünket. A kiállításra beküldött zászlók a minitextilre jellemző alapanyagokból készültek. A 2000. évi biennálén a textiles szakma korral való haladását bizonyította ismét azzal, hogy egy újabb műfaj-területet hozott létre a textilbiennálén belül, a Magyar Szalag-kiállítást. A forma igen csak textiles és nagy kihívást jelentett a művészeknek. A 2000-es biennálé után a szombathelyi kiállítások a textiles szakma, valamint a rendezők együttes döntése alapján átszervezésre kerültek. A biennálék textiltriennálékká alakultak.
2006-ban már az évek hosszú során kialakult öt kategóriában rendezték meg a 2. Textiltriennálét a Szombathelyi Képtárban. Az 1970-től létező Fal és tértextil kiállítást, az 1972-től először Ipari biennálénak nevezett, majd a 90-es évektől Alkalmazott textil kiállítást. A Husz Mária által a szombathelyi „találmánynak” nevezett Miniatűrtextil triennálékat, majd a millecentenárium évében a Zászló- és a millennium évében a Szalag-kiállítással bővülő rendezvénysorozatot. Míg a Fal- és Tértextil Triennálén, valamint az Alkalmazott Triennálén hazai alkotók munkái közül válogatott a zsűri, addig a minitextilek, a zászlók és a szalag kategóriák nemzetközi alkotásokat mutattak be több mint 20 ország közel 200 művészétől.
Fotók: Miglinczi Éva, Szombathelyi Képtár