Agyi és más kapcsolódások
Novák János és Stepanovic Tijana páros interjúja
Rab László
Egyikük azt szeretné, hogy a művész örömet szerezzen a nézőnek, másikukat az izgatja, ha a művészet reflektál a társadalmi folyamatokra. Novák János a gyermek- és ifjúsági színház ismert alakja, Stepanovic Tijana a kortárs képzőművészet „zsezsegős” motorja. Előkerült azért a Tandemben a cselló is.
Magazin: Kezdjük egy névvel. Legyen Irén.
Novák János: Cseh Tamással kezdtem a zenei pályámat. Első lemezének címe: Levél nővéremnek. Azt a nővért hívják Irénnek. Igazi barátság alakult ki közöttünk. Közben egy évre csellista-ösztöndíjasként áttettem a székhelyem Münchenbe. De hangszeres sikereim ellenére addigra már inkább a színház felé orientálódtam. Mikor hazatértem, Tamás újra hívott. Szabadon játszhattam mellette. Az emlékére nemrég koncertet adtunk Kolozsváron. Az 1989-es romániai forradalom után ő volt az első hazai művész, aki egész Erdélyt bejárta.
Magazin: Mit szól a szobrához?
Novák János: Tulajdonképpen nem számít, hogy fölismerhető-e, a gesztus a lényeg. Ott egy gitáros fiú, néha randevúznak előtte a fiatalok. Ez Tamás emlékét nem befolyásolja.
Stepanovic Tijana: Ellentétes utat jártam be, mint János, én gyerekekkel kezdtem. Húszéves koromban esztétaként művészettörténész-hallgató barátaimmal azon kezdtük törni a fejünket, hogy miért annyira üresek a múzeumok, hogyan tudnánk ezen változtatni. 2001-ben megalapítottuk az első hazai művészetpedagógiai alapítványt, a Vivót (Vízválasztó Vizuális Oktatási Alapítvány).
Magazin: Mit jelent, hogy üres volt a múzeum?
Stepanovic Tijana: Hiányzott az élet. Lézengtek a látogatók, vagy mereven sétálgattak, mintha szentélyben lennének. Ha elmentem Párizsba, Londonba vagy Bécsbe, pezsgést láttam, és azt, hogy élő kapcsolat van a látogatók meg a kiállítások, művek között – ezt szerettük volna elhozni Magyarországra is. Nekem jutottak a kortárs kiállítások. Így kerültem kapcsolatba a kortárs képzőművészeti élettel, egyre több művésszel találkoztam, és mindennél jobban kezdett érdekelni, mit mond vagy kérdez a világról a kortárs művész vagy kiállítás. A Vivóban is arra törekedtünk, hogy a résztvevőket arra buzdítsuk, egy műalkotást látva ne rögtön véleményük legyen, inkább tegyenek fel kérdéseket, és legyenek nyitottak. Számomra ettől válik élővé a kapcsolat.
Novák János: A Kolibri rajtja hasonló. Mi is egy olyan ifjúsági korosztályt próbáltunk megszólítani, amely addig nem kapott elég figyelmet. Ma már nem általában a gyerekeknek készítünk előadásokat, hanem külön a csecsemőknek, a tipegőknek, az óvodásoknak, az iskolásoknak, a kiskamaszoknak, az ifjaknak és a sokgyerekes családoknak.
Magazin: Vannak gyerekszínészek meg kamaszszereplők. Kamaszfestők nincsenek?
Stepanovic Tijana: Dehogy nincsenek, csak aztán felnőtt korukra abbahagyják. Aztán szerencsére sokan tárlatlátogatóként mégis visszatérnek a képzőművészethez.
Magazin: Öt hétig tart az Off-biennále Budapesten. Gigantikus projekt, maga az egyik kurátor.
Stepanovic Tijana: Április 24-én kezdődött, május végéig tart, százötven hazai és nemzetközi művész részvételével több mint ötven helyszínen mutatkozunk meg: Miskolctól New Yorkig, Sao Paulótól a Kelenföldi Erőműig lesznek Off-projektek magángalériákban, köztereken, elhagyott üzlethelyiségekben, a dunai rakparton, magánlakásokban, pincékben, parkokban és parkolókban, sőt fodrászüzletben is. Háromszáz szereplő fogott össze, hogy a közönségnek megmutassuk azt a potenciált, ami a kortárs művészetben rejlik.
Magazin: Kik lesznek a húzónevek?
Stepanovic Tijana: Világhírű magyar művészek munkáit is bemutatjuk, Csörgő Attilának nemrég a párizsi Pompidou Központ vásárolta meg az Off-on is látható alkotását, ott lesz a fantasztikus Maurer Dóra, a Documentát megjárt Csákány István, a Jeu de Paume-ban önálló kiállítást jegyző Société Réaliste-duó vagy Andreas Fogarasi, aki a velencei biennále Arany Oroszlánját nyerte el 2007-ben. A külföldiek közül a New York-i MOMA-ban önálló kiállítást jegyző Dan Perjovschit, Clemens von Wedemeyert vagy Eva Kotatkovát emelném ki, de ábécében Anca Beneráctól Várnai Gyuláig sorolhatnám a neveket. Sok művész jön a régióból, köztük szerbek is, mint a boszniai Mladen Miljanovic, a 2009-es Henkel Art Award nyertese. A Hollandiában élő Katarina Zdjelar vagy a most már Berlinben élő Katarina Sevic is kiállít.
Fotó: Móricz-Sabján Simon
Olvassa tovább!