Csudálkozunk az életen: Jeles András találkozása a bábszínházzal a kőszegi ég alatt

Mélységes mély a múltnak kútja. Vagy mondjuk inkább feneketlennek? A magyar film- és színházművészet egészen különleges, egyedi utat-világot képviselő, megkerülhetetlen figuráját, Jeles Andrást régóta foglalkoztatja a (paraszt)bibliai József és testvérei-történet, amelyből a kétezres évek elején játékfilmet is forgatott. A szombathelyi próbafolyamat során azonban ráébredt: ha ez a szöveg „a megjelenítés felé tör”, akkor a most megtalált bábos világ az adekvát megjelenítési formája. Az egyszerre archaikus és mai, plasztikus, ízlelnivaló szöveget természetesen szerzőként is Jeles András jegyzi. De mindenestül „egészen meglepő, váratlan, revelatív élményt” hozott számára a Mesebolt Bábszínházzal való találkozás. A „rendkívüli képességekkel” bíró, sokoldalú bábszínészek: a minden tekintetben magas színvonalon dolgozó társulat nélkül a József és testvérei-bemutató nem jöhetett volna, nem jöhetne létre – ezután jön a közönség. Kovács Géza, a Mesebolt Bábszínház igazgatója ugyancsak kizárólag az elragadtatás hangján tud beszélni a közös munkáról: a próbákra be-benézve, az alkotói körön értelemszerűen kívül maradva tapasztalhatta meg, amint egyszer csak „belép hozzánk a szentség”; amint a rendező és a – néhány vendéget is befogadó – társulat koncentrált együttműködésben újra és újra rátalál a színház – mára nálunk jobbára elfeledett – ősformáira. Különben Jeles András állandó munkatársaival dolgozik. A József és testvérei képi világának megteremtője Perovics Zoltán, a zeneszerző Melis László, a báb- és jelmeztervező Bánki Róza. Hozzájuk csatlakozott zenei munkatársként az előadásban is közreműködő Lukin Zsuzsanna. (A világ összes énekhangját a torkában hordja.) Kovács Géza most azt az együttlétet idézi föl, amikor a bábokon gondolkodva valahogy sorban kézbe vették Bánki Róza „csoffadt kis rongybabáját”, hogy aztán ebből a babából szülessenek meg a József és testvérei bábjai; sőt: talán az egész, összetett gondolati és képi színpadi világ, amelyben Csák Zsolt mv., Császár Erika, Dénes Emőke, Janicsek Péter, Kovács Bálint, Kőmíves Csongor, Lehőcz Zsuzsa, Takács Dániel mozgatják a bábokat. Ha Jeles András-előadás, akkor törvénnyel ér föl, hogy megjelenjen benne a gyerek. Most két fiatal hangot találtak, Nagy Júliáét és Grünwald Dávidét. (Dávid volt anno a szombathelyi WS Színház A kis lord-előadásának címszereplője. Az is mélyen a József és testvérei-történethez – a történet sokrétű jelentéséhez – tartozik, hogy néhány év elteltével őt látjuk-halljuk – és mégsem őt. A kisfiú kamasszá lett.)
A kávés-kalácsos, békés és teljes sajtóreggelin Pócza Zoltán, a Kőszegi Várszínház igazgatója arra emlékeztet, hogy milyen fontos az esélyteremtő intézményi együttműködés. A várszínház és a Mesebolt kapcsolata példaértékű: a József és testvérei a hetedik előadás, amelyet közösen hoznak tető, illetve szabad ég alá. A szabad ég is fontos, ha Jeles Andrásról van szó: nála mindig a megváltás lehetősége, a teljesség visszaszerzése a tét.
És amikor a próbateremben elkezdődik a paradicsomi történet, Éva azt kérdezi Ádámtól, hogy „mi az ott a lábod között, ami csilingel tenéked”. Jeles András camera obscurája pedig egycsapásra mélységes mély kúttá változik: az örvény beszippant, nem ereszt. Csudálkozunk, és itt maradnánk az idők végezetéig. De most még nem lehet.
 
Premier Kőszegen a Jurisics-vár udvarán, 2015. július 4-én.

Fotó: Unger Tamás/ Mesebolt Bábszínház
         Ölbei Lívia


VAOL.hu