A színházi nevelés alkalmazása a bábszínházakban

„A tavalyi találkozón - elsőként a POSzT eddigi eseménysorában - lehetőséget kaptunk ennek a fiatal színházi szakmai területnek; a színházi nevelésnek a bemutatására, körképet kaptunk a színházi nevelési műhelyekről és azok munkájáról, a Magyarországon dolgozó színházi nevelési közösségek sajátosságairól, szakmai elveiről és munka-metódusáról. Ez évben a különleges, új és éppen ezért támogatásra és ismertségre szoruló színházi nevelési területek megmutatására és megismerése helyeztük a hangsúlyt, és következetesen behívjuk a programba a „színházi” szegmensen túl a „nevelésben” érintetteket is: erősen fókuszálva a pedagógus-kollégákra.” – írták a szakmai vezetők a program szervezése során.
Június 11-én a bábszínházakról indítottak szakmai diskurzust a szervezők, gyakorlati nyílt prezentációk ismertetésére kérték föl a bábszínházakat. A program házigazdája a pécsi Bóbita Bábszínház volt, szakmai koordinátora pedig Láposi Terka. Sajnos több bábszínház is előre jelezte, hogy nem tudnak részt venni a konferencián, így egy műhely-jellegű szakmai nap megtartása vált lehetségessé, a debreceni Vojtina és a veszprémi Kabóca Bábszínházak részvételével. 
Láposi Terka egy körpanorámával nyitotta meg a szakmai beszélgetést, ismertette a bábszínházaknál használatos színházi nevelési megközelítéseket. Előadása szerint egyre több bábszínház nyit a színházi nevelés irányába, egyre többen kínálnak előadásokat a középiskolás vagy felnőtt korosztály számára. Produkcióikhoz különböző módszerekkel, de szinte mindannyian szerveznek valamilyen előadást feldolgozó foglalkozást. Bátrak a témaválasztások, kísérletező kedvűek az alkotók: a bábszínházakban egyértelműen befogadó közönségre találnak a programok. A prezentációt követően a jelenlévők megvitatták a területen szerzett saját tapasztalataikat.
A délután folyamán a Kabóca Bábszínház munkáját ismertették az ott dolgozók: Székely Andrea igazgató, Csóka Eszter játszóház vezető és Szántó Viktória dramaturg. Bemutatták a Kabóca Házikóban végzett munkájukat (hogy milyen speciális figyelmet szentelnek a babaközönségüknek), az óvodás gyerekeknek szervezett drámapedagógiai foglalkozásaikat, a középiskolásoknak kínált előadásaikat, a nyelvoktatási programjukat.
A nap végén a beszélgetések eredményeként a résztvevő színházi szakemberek általános, az egész szakmát érintő kérdéseket, problémákat fogalmaztak meg Gyevi-Bíró Eszter vezetésével. Produktívnak bizonyult a délelőtti általános megállapítások és a délutáni konkrét példák összehasonlítása. A nap legnagyobb eredménye, hogy az együttgondolkodást, a jövőbeni együttműködést ígérték meg maguknak és egymásnak a résztvevők.
 Másnap a Mesebolt Bábszínház vendégjátéka, a Trója című produkció volt látható. Az egyszemélyes asztali játékot rendhagyó irodalomóraként hirdeti a színház, tantermi színházi előadásként járják vele az ország középiskoláit. A produkció tökéletes példája annak, hogy a bábszínház speciális színházi formái miként tudnak érvényesülni rendhagyó körülmények között: egy osztályteremben. Az ilyen és az ehhez hasonló produkcióknak köszönhetően egyre kevésbé kell védeni azt a tézist, miszerint a bábműfaj nemcsak a gyerekeket, de a kamaszokat, felnőtteket is érvényesen tudja megszólítani.