Anna Pravdová – Bertrand Schmitt* beszélgetett Jan Švankmajerrel filmről, szürrealizmusról, mágiáról és beavatásról.
A horvát bábművészet százöt éves évfordulójára - 2. rész - a folyamatosság kezdete
A horvát bábművészet százöt éves évfordulójára - 1 rész - séta a múltban
„A fény mellé kell az árnyék, különben az általános ragyogás mindenkit megvakít. A jó mellett szükség van a rosszra, mert nélküle a ‚jóság’ megszűnik létezni, hisz nincs semmi, amihez képest ‚jók’ tudnánk lenni.” (Böszörményi Gyula)
Kivételes képességei gyermeki lényéből táplálkoztak. Neki jóval többet sikerült megőriznie gyerekkori énjéből, mint az emberek többségének. Egyszerre volt művelt és ösztönös, megfontolt és indulatos, bölcs és szenvedélyes. Néhány vonással tudott emberi jellemeket adni mesebeli állatfiguráknak vagy Shakespeare, Bartók, Kodály, Sztravinszkij, Dürrenmatt, Svarc nem bábszínpadra szánt hőseinek.
„A tehetség az egyetlen újdonság, ami valóban új.”
(Borisz Paszternak)
Ez az írás csupán törékeny kísérlet arra, hogy egy olyan bábszínházi alkotó munkásságát próbáljuk meg felidézni, akinek a jelenléte meghatározó fontossággal bírt a 20. század második felében kialakult és megerősödött romániai művészi bábjáték fejlődésében.
Amikor az ember a kenyere javát már megette, előbb vagy utóbb összefoglalást készít az évtizedek alatt elvégzett munkáról. Az ilyen vállalkozásban persze szóba kerülnek a nagy elődök, a példaképek is. Miloslav Klíma szívvel-lélekkel dramaturg.
Soha nem a puszta megélhetésért dolgozott. Még akkor sem, amikor mások tervezéseit változtatta valósággá, mint a festőműhely dolgozója, majd vezetője. Tervezői munkáiban pedig minden alkalommal újra és újra megküzdött a felkínált feladattal. Soha nem csinált semmit rutinból. Ezért tudott a népművészet nyelvén is anyanyelvi szinten beszélni.
A Radnóti Színház az újonnan alakult Sirokkó Szövetkezettel és az Eötvös10-zel közösen készül a KELETI BLoKk márciusi bemutatójára. Az előadás olvasópróbáját január 6-án az E10 Színháztermében tartották.